Egyszer minden nyár, meghitt ősz véget ér,
egyre deresebb a megkésett virág.
A rózsa bokrán még pirosan ledér,
amott a hóra már vért köp a világ.
Oda a lélek, az arc már ónfehér.
Az asztalnál a pókerarcok simák,
nincs a kártyalapon a szó. hogy remény,
s játszmát veszít, aki elkövet hibát.
December, egykor álom hava voltál,
hajdan megváltót is ígért egy angyal,
de hiába zeng csillagokig oltár,
romot látni és embereket jajjal.
Szétlőtt házakra deresedik zsoltár,
mikor csatárláncot alkot a hajnal.
Szóljon hozzá!