Stigma

Penitenciát gyakoroljanak csak a papok,
ha már irigyeim élvhajhásznak is
tituláltak, hát az is leszek/maradok.

Hetven felett sem áll meg az élet,
eszem, iszom, ölelkezem, és
folyvást keresem a szépet.

Nehéz napokon vigasztaljanak csak
édes asszonyölek, s ha az Úr visszahív
ott fogják majd le szemeimet.

Kívánhatna e férfiember szebb véget
és kit érdekel akkor a stigma,
a homlokomra nyomott bélyeg?

_________________

Fenti vers a szerző Háttal a világnak című kötetében jelent meg