Amikor ez az írás megjelenik, már elmúlt december 6., a Mikulás-nap. Így most nyugodtan nézhetünk a múltba, például a száz évvel ezelőtti gyermek-ünnepre Pécs városában – amikor még nyoma sem volt a Télapó-ünnepélyeknek –, az akkori egyik kedvelt helyi napilap, a konzervatív-katolikus „Dunántúl” nyomán. Már a december 2-i számban írtak róla, mégpedig „Jön a Mikulás” címmel, „Mibe kerül ez a mai nap a szülőknek” alcímmel. Érdekes eszmefuttatást olvashattak az akkori olvasók, amelyet érdemes mai szemmel is fölelevenítenünk.
„– A kirakatok már vörös díszben pompáznak, a gyermekek szeretnek már jobban elbámészkodni a tükörüvegek előtt, amelyen túl piros és fekete mikulások cukor és csokoládé csodák, narancs- és gyümölcs gúlák csalogatják, kápráztatják a néma áhítattal mámorosodó gyermekszemeket, és a felnőttek gondtól barázdált, ideges tekintetét. Hiába minden, itt van már Mikulás apó, és csak rövid napok kérdése, hogy mikor toppanjon be a szobákba, a tágas, vagy viskószerüen összetöpörödött emberi lakhelyekre, és ossza szét apró ajándékait, melyekből a szeretet, a boldogság szivárványszínben égő apró virágai fakadnak ki.
A megtépázott, gondfelhős 1924. esztendőben, amikor az emberek nem értek rá arra, hogy egymásra gondoljanak, amikor nem volt ideje senkinek megtalálni a szívet, akkor csak örömmel szabad fogadnunk Szent Miklós püspök napját, amely nap bevezetőt, szinte kóstolót nyújt a közeledő karácsony szeretett ünnepéből…”
A név nélküli szerkesztőségi cikk ezután az erre a dicső napra való helyi kereskedelmi készülődést tárgyalta, eleget téve az alcímben megfogalmazott várakozásnak. Azt elöljáróban megállapították, hogy „…bár az első látszatra meglehetősen nagynak látjuk az árakat, elmondhatom mégis nyugodt lélekkel, hogy aránylag a cukorkák, csokoládék, gyümölcsök mindmáig a legolcsóbb árucikkek közé tartoznak…”
Azt viszont leszögezte az írás, hogy a múlt téveszméi után akkor már kelendőek voltak ezek az árucikkek a szülők számára. Az árak akkori méltányosságára a következő példákat hozták, amelyekből megtudhatjuk az akkori árviszonyokat – kilogrammokban mérve, koronában számolva. A cukorkák árai 1924-ben Pécset 50-60.000 korona között mozogtak, a csokoládéké pedig 65.000 korona volt. Ezeknek az árucikkeknek a legfelsőbb ára 80-84.000 korona lett. Ha pedig azt vesszük, hogy a gyermekeknek 10 deka körüli mennyiséget vettek akkoriban, az áruk 5-8.000 korona között mozgott.
Az akkor felkapott Pischinger-csokoládégyár dobta piacra az ehető baba- és Mikulás-figuráit, amelyek nagy népszerűségnek örvendtek a gyermekek körében. A legolcsóbbak ára 11.000 korona volt, a legdrágábbaké pedig 58.000 korona. A déligyümölcsök közt az amerikai mogyoró és a szentjánoskenyér volt a kelendő, a többinek az árait is közölték. A narancs 2.500-3.000, a füge 26.000, a kaliforniai szárított barack 50.000, a para dió 80.000, a cukrozott narancshéj 100.000, a datolya pedig 120-140.000 korona volt.
Most pedig nézzük a cikk tanulságát. „A felsorolt dolgok a legkapósabb Mikulás-cikkek. Ha némi kis számításokat végzünk, láthatjuk, hogy 40-50.000 koronából már nagyon szép kis Mikulás-csomagot állíthatunk össze, amely összeg bizony eltörpül a karácsonyi gondok mellett!”
Magukról a városban tartott Mikulás-ünnepségek közül a székely főiskolásoknál és a Zrínyi Főreáliskolában tartottakról írtak. Az előbbinél maradva megtudhattuk, hogy az egyesületbe tömörült, Erdélyből származott, onnan kiüldözött hallgatók egyesületbe tömörültek, és szegény tagjaik részére „kabaré-jellegű” (sic!) estet rendeztek. A rég várt eseményre december 6-án este 9-kor került sor a Pannónia Szálló dísztermében, a mai Bartók teremben.
A műsor a következő számokból állt. A prológust dr. Asztalos Miklós, a dialógot dr. Wiezel Ervin szigorló orvos adta elő, míg Szömörkényi Ferike (sic!), a pécsi színház tagja dalokat énekelt. Mikulás-számot hallhattak az újság közkedvelt Géza bácsijától, majd „Vacsora Schwartznál” címmel egyfelvonásos vígjáték következett, végül a Csürdöngölő nevű székely nemzeti tánc zárta a műsort. A belépő 3 főre nyolcvan-, egy főre harminc-, a bajtársi jegy tizenháromezer korona volt, de jótékony célú, ún. felül fizetéseket is elfogadtak, sőt köszönettel nyugtáztak.
A Zrínyi Főreáliskola zsúfolásig megtöltött termében zajlott le a Mikulás-est, amelyet Kovács József főigazgató, Bujdos Balázs és vitéz Bucsy Béla tanárok rendeztek. Fucsek Géza növendék mondott üdvözlő beszédet, majd Hartyánszky Pál Horthy-verset szavalt. Az énekkar a Magyar Hiszekegyet szólaltatta meg, míg Müller Tibor „elmésen” konferált. Szondy-Földváry hatásos kuplékat énekelt, majd Herczeg Ferenc: „Péter és Pál” című vígjátékát adta elő Deisler, Draskovics, Török és Héderváry. Szondy „kedves” monológja aratott sikert, végül, betetőzésként a Mikulás jelenetei következtek, amelyek ajándék-osztással zárultak.
Mikulás-hirdetéseket is találunk a lapban, több alkalommal. A „Dunántúl” könyvkereskedésében, a Széchenyi tér 9-ben könyveket, társasjátékokat árultak és ajánlottak nagy választékban a gyermekes szülőknek.
Összességében elmondhatjuk, hogy a számos rendezvény mellett kimondottan Mikulás-esteket is tartottak, de már ekkor megtaláljuk a Karácsonyra való készülődés újságcikkeit, reklámjait ebben az évben is.
Szóljon hozzá!