Szilveszter környékén
nagy a sürgés forgás,
ólak békés népén
látszik riadt zsongás.
Fürge gazdasszonyok,
dundik és a szépek,
némelyike dohog,
hol vannak a vének?
Kellene segítség,
meg sok tiszta lábos,
hely, hova terítsék
majd a finomságot.
Malacsültet kívánt,
– a nép szokás rabja –
lazít derékszíján
apraja és nagyja.
Kora hajnaltájban
húzzák néhány farkát,
torkot pálinkával,
kóstolva sok fajtát.
Egy vén koca tudta,
milyen ez a program,
böllér kikotyogta
hajdan, süldőkorban.
Hallgatott is bölcsen,
nem riasztott alvót,
míg a böllér böffen,
nyitja az ólajtót.
Visított sok malac
mind futásnak eredt,
mint vízben a lazac,
átsiklottak teret.
Szaladtak szerteszét,
minden csupa sár volt
nem használt szentbeszéd,
mit számított pár folt.
A böllér elterült
odalett a bökő,
bele is szégyenült,
nyert sok kis röfögő.
Nem is lett sült malac,
mesélték a vének,
mégsem volt sok panasz,
senki nem halt éhen.
Szerencsés malacok
megmaradtak élve,
egérnyi falatot
csak a macska kérne.
Így múlik szilveszter,
legendák nem vesznek,
süldőkből is egyszer,
majd nagy disznók lesznek!
Malac szerencséjük
hogyan ér majd véget,
erről, most azt kérjük,
ne szóljon az ének.
Szóljon hozzá!