Eljött az idő arra, hogy az újság „kis híreinek,” és a reklámok közé szerkesztett, a zsidókra vonatkozó rendelkezéseknek, intézkedéseknek szintén teret adjak az Arcanum Digitális Tudománytár nyomán – jobb későn, mint soha alapon.
Elsőként egy nemzetközi hír érdemel figyelmet, még április 3-án, amelynek a lap már 4.-én, kedden helyet adott „A zsidók Moszkvában a Szovjet győzelméért imádkoztak” címmel, Stockholmból eredő hírforrásra hivatkozva. „…(NTI) – Moszkvában vasárnap délután 5 órakor a zsidók nagyszabású gyűlést tartottak. Több órán át imádkoztak. Orosz és jiddis nyelven kérték Isten kegyelmét, és segítséget a vörös hadsereg számára. Sztálinhoz üzenetet intéztek, amelyben ígéretet tettek, hogy minden zsidó erőt latba vetnek Moszkva győzelme érdekében. (MTI)”
Ebből a hírből is világosan kitűnik: a zsidóság ebben az időszakban kettős harapófogóba került a „barna-” és a „vörös veszedelem” szorításában. Az 1930-as évek közepétől világos volt, hogy a nácizmus terjeszkedésével ottani létük került veszélybe, de az kevésbé volt ismert, hogy már „Leninéktől” kezdve a szovjethatalom is üldözte, gyilkolta őket, amely a sztálini önkény korában fokozódott – a többi vallással, népcsoporttal együtt.
(Forrás: Köztérkép)
Viszont akik túlélték a borzalmakat a Szovjetunióban, azok joggal kívánták: hitsorsosaik gyilkolása fejeződjön be Nyugat-Európában! Nekik otthon pedig létérdekük volt bebizonyítani, ők is a nemzethez tartoznak! Ezért világosnak kell lenniük az utókor szemében is ezeknek az összefüggéseknek…
Az már persze a történelem tragikumához tartozik, hogy ehhez az ő mészárosukhoz, a világtörténelem egyik legnagyobb tömeggyilkosához kellett fordulniuk! És érthető, miért fogadták 1945-ben a halál markából megmenekült Közép- és Nyugat-Európa zsidói fölszabadítóként a szövetséges csapatokat!…
Rátérve az itthoni, központi hírekre, az április 2.-i közlemény fontos tényt közölt a háborús időkben. „Április 3-tól este 7-kor kezdődik az elsötétítés. Budapest, április 1. (MTI) – A Honvédelmi miniszter a légoltalmi elsötétítést április 3-tól kezdődően úgy szabályozza, hogy a magánvilágítást az egész ország területén 19 órától 5 óráig kell elsötétíteni. A törvényhatósági és megyei városokban a csökkentett közvilágítást 21 órakor kell végrehajtani. A községekben a közvilágítást 19 órakor meg kell szüntetni. Kivételesen indokolt esetekben a honvédelmi miniszter engedélyezheti a csökkentett közvilágítást.”
(Forrás: US Holocaust Memorial Museum)
Most pedig időrendben kövessük azokat a híreket, amelyek még jellemezték az országos és helyi zsidóság fokozatos meghurcoltatását. Március 30. csütörtök: „A zsidó előfizetők adatszolgáltatási kötelezettsége. A hivatalos lap szerdai száma közli a kormány rendeletét, amelynek értelmében a zsidó telefonelőfizetők három nap alatt összes személyi adataikat a postahivatalhoz, illetve telefonközponthoz írásban bejelenteni kötelesek.”
Április 2.: „Pécs szabad királyi város közigazgatási hatóságától. Felhívás. A város lakosságának a közszükségleti cikkekkel történő zavartalan és arányos ellátása céljául (sic!) a 38.781/1944. K. K. M. sz. rendelet alapján figyelmeztetem a zsidó kereskedőket, hogy üzletük meglévő árukészletéből a fogyasztó közönséget csak a fennálló közellátási rendelkezések keretein belül láthatják el.
(Forrás: Régi Pécs)
Szigorúan megtiltom, hogy árukészletéből más kereskedőknek továbbadjanak. Üzleti tevékenységük kizárólag a fogyasztó közönség közvetlen kiszolgálására terjed ki. Kötelesek az érdekeltek az eladásokat a vevő vásárlási könyvébe bejegyezni. Köteles ezen kívül a zsidó kereskedő az eladott árucikkekről naponta jegyzéket vezetni, azt megőrizni, és a hatóságnak kívánságra bemutatni. Az eladott cikkekről szóló jegyzéket az árukészlet leltárával fogom összehasonlítani.
Figyelmeztetem a zsidó kereskedőket, hogy jelen rendelkezésem végrehajtását ellenőriztetni fogom, és az ellen vétők (sic!) üzletét lezáratom és lepecsételtetem. Pécs, 1944. április 1. Dr. Várnagy Elemér s. k. tanácsnok, az I. fokú közigazgatási hatóság vezetője.”
Nem csoda, ha ilyen megkülönböztetés lett úrrá már a kezdeteknél, hogy egyes üzletek így hirdettek a reklámok között. Április 9: „Keresztény porcellán, üveg és díszműszaküzlet. Dr. Úrvölgyi (Lovrics) András – Király u. 2. Városház épület. Tel: 24-12 – Bizalom tag. Csillárok”
Itt nem véletlenül szakítom meg a sort. „Boldogult főlevéltárosi koromban” fölkerestem lakásán az akkor még élő dr. Várnagy Elemért. Közigazgatási pályájáról, benne az 1944-es tevékenységéről is akartam kérdezni. Míg más volt városi közigazgatási szakembereknél sikerült szóra bírnom őket, ő egy szót sem kívánt szólni ezekről az időkről. Akkor tehát ezt bízzuk – koránt sem nagy szavakkal – a helytörténeti értékelésre…
(Forrás: Vendéglátóipari Múzeum)
De folytatom a dicstelen sort. Április 9: „Adat bejelentésre kötelezik a zsidó rádió tulajdonosokat” a cím, MTI a hír. „– A kormány elrendelte, hogy a zsidó rádióengedélyesek április 7-től számított három nap alatt kötelesek ajánlott levélben bejelenteni nevüket, foglalkozásukat, készülékük üzemben tartásának helyét, a rádió vevőkészülék adatait, részt vett-e az engedélyes az első világháborúban, és milyen hadikitűntetést szerzett, az 1918-(19)19. évi forradalmak idején, azok ellen irányuló mozgalmakban életét kockáztatta-e, vagy szabadságvesztést szenvedett-e, hadirokkant-e, és milyen mértékben, a visszacsatolt területen az elszakítás ideje alatt a magyarsághoz való hűségéről bizonyságot tett-e.
A bejelentést ahhoz a postahivatalhoz kell címezni, amelyiknél az engedélyes a rádió használati díjakat fizeti. A bejelentési kötelezettségben megszabott határidő lejárt, és a zsidók rádióengedélyének érvénye megszűnt. Akinek rádióengedélye megszűnt, köteles antennáját leszerelni, készülékét üzemképes állapotban megőrizni, de azt nem használhatja, és nem idegenítheti el. Nem szűnik meg az engedély érvénye általában a már megjelent, zsidókra vonatkozó rendeletekben foglalt kivételezetteknél.”
(Forrás: lot-art.com)
Tehát itt először a – mai kifejezéssel – kommunikációs eszközeikre vetettek szemet országosan, és a rádiók ügye külön említést érdemel. Azt érdemes megjegyezni, hogy a zsidóságot 1919 után bűnösnek kiáltották ki, ezért bírt különös jelentőséggel az, hogy az első világháborús szerepükre kérdeztek rá, valamint arra, hogy a trianoni békediktátummal elszakított területeken hűek voltak-e magyarságukhoz. Az szintén kiderült ebből a rendeletből, hogy a rádióengedélyek megszerzése akkor külön jelentőséggel bírt.
Csak egy terjedelmében kis országos hír jelent meg az április 12.-i számban, mégpedig ez: „– Vitéz Endre László államtitkár. A hivatalos lap húsvét vasárnapi száma közli, hogy a Kormányzó Úr Őfőméltósága dr. vitéz Endre Lászlót, Pest-Pilis-Solt vármegye alispánját belügyi államtitkárrá nevezte ki. Vitéz Endre László a meg nem alkuvó, gerinces magyar úr megtestesítője. Működése elé bizalommal tekint a keresztény magyar társadalom.” Mi már tudjuk, milyen szerepe volt neki és söpredék cimboráinak ezután…
(Forrás: Wikipédia)
De most visszamegyek az előző hónap végére, nem véletlenül, mert, hogy hogyan „csapódott le” nálunk, Pécsett a németek március 19.-i bevonulása, arról egy március 24.-i kettős tragikus hír tudósított – a „kis hírek” sorában.
„Kettős öngyilkosság a Gróf Benyovszky (a mai Bajcsy-Zsilinszky) utcában. A Gróf Benyovszky Móric utca 9. számú házban Mondschein Béla, 66 éves, zsidó vallású pécsi lakos, a Fűszerkereskedők Áruforgalmi Rt. elnöke, csütörtök reggelre felakasztotta magát, és meghalt. Ugyanakkor felesége is öngyilkos lett, több helyen megszúrta magát, amire rátörték az ajtót, és elsősegélyben részesítették, rengeteg vért vesztett. Mondscheinnét életveszélyes állapotban ápolják a sebészeti klinikán. A kettős öngyilkosság ügyében a szokásos vizsgálat folyik.”
Újabb tragikus utóhang: a március 25.-i lapszámban közölték, hogy a nagy vérveszteség miatt felesége is követte férjét a halálba – a következő borzalmak elől így „menekülve…”
Szóljon hozzá!