Álmos madár sikongott odakinn.
S ketten voltunk idebenn.
Te feküdtél, én őriztelek,
Utolsó percek mikor láttalak.
Ne hidd, hogy cserbenhagylak
Attól, hogy földi ágyhoz lettél hű…
Tavasz, Ősz, Éj és Nappal; akkora nyűg!
Nélküled üresebb a reggeli levegő
És kevesebb a levesben a hús,
Íze sincsen többé már, sótlan lett.
A téli hidegbe jégcsapok metszenek
A napok egybenőnek, már nem látlak.
És te még mindig fekszel ott a sírban.
Keselyűk lesték akkor vesztünk.
Pénzre éhes dögevők bennünk,
Benned látták a jövendő napokat.
Szóljon hozzá!