Gondolatok a „Futni mentem” című film kapcsán.
Beharangozták, lejátszották, méltatták, elemezték, dicsérték és lehet, hogy voltak olyanok, akik lehurrogták. És a nézettsége napról napra nőtt. Így hát, úgy döntöttem én is trendi leszek és megnézem. Ne maradjak le minden jóról, gondoltam magamban. A Cinema City-ben kényelmesen elhelyezkedve átvészeltük a negyedórás reklámblokkot – a rutinosak csak azok után jöttek be – de hát ugyanezek visszaköszönnek a tevéből a filmeket többszörösen és bosszantóan megszakítva. Most legalább tömbösítve, egy adagban kaptuk meg – nyugtatom magam.
És aztán tényleg megjelentek az első filmkockák. Régi ismerősök – szinte azt mondtam, hogy ismerős arcok – néztek le ránk a filmvászonról. Vagy legalábbis azon nézőkre, akik a sokszínűség értelmében kereskedelmi csatornákat is néznek esti órákban. A sorozatok szereplői itt is hozták a színvonalas formájukat. Talán még az olcsó poénok is elmaradtak. De volt annál több utalás, áthallás a mai társadalom kisebb-nagyobb hibáiról. És az események magukkal ragadtak, együtt nevettünk, szurkoltunk, bizakodtunk a szerencsés végkifejletben reménykedve. Mindennapi emberi sorsok rajzolódtak ki a szemeink előtt, egy olyan családé, ami át próbál evickélni a mindennapok nehézségein, akár a társadalmi normák áthágásával, a helyi kiskirályok megkerülésével, mellőzésével. És túlélni. Vagy inkább egy emberi életet megélni? És mindezt, ha lehet a humor oldaláról megközelítve. Mert mindezt lehet kétségbeesetten, magunkba zárkózva, keserűen is megélni. De minek?
Sok stresszes munkát végző ismerősöm, barátom, ha éppen a közös ismerőseinkről beszélünk, arról érdeklődik, hogy az illető hogyan vezeti le a feszültséget, hogyan ventilál?
Hát így. Mert máskülönben belerokkanna testileg-lelkileg.
Könnyed film, ami tulajdonképpen a futáson, edzésen keresztül próbálja ösztönözni a mindennapi embert a nehézségek leküzdésére, és arra, ha kis célokat tűzünk ki magunk elé, azok, ha nehézségek árán is, de elérhetőek.
Akár a film készítőit, szereplőit is, akik minden állami anyagi támogatottság nélkül vállalták a közreműködésüket egy kordokumentum megalkotásában.
És a nézettség napról napra nő. Egy korifeus, filmszínházi „szakember” azt nyilatkozta, azért nem támogatták a filmet – állítólag a forgatókönyv ismerete nélkül – mert nem volt elég színvonalas. Vagy tán inkább az „áthallások” miatt? Talán, ha azokat kigyomlálták volna? De akkor miről szólna a film?
Savanyú a szőlő!
A Herendi Gábor által rendezett „Futni mentem” című filmet érdemes megnézni, aztán otthon, csöndben elmerengeni rajta.
Szóljon hozzá!