Beszélgetőpartnerem Szonday Szandra, aki költő, író, blogger, és a Fővárosi Nagycirkusz muzeológusa. 2025. február 9-én, a cirkuszi társulati ülésen a magasban virágcsokorral köszöntötték fel születésnapján. A virágcsokrot Simet László, a Fővárosi Nagycirkusz művészeti vezetője adta át neki. Szandra egy különleges produkció részeként került fel a cirkusz kupola tetejére. A társulati ülést követő vacsorán beszélgettem vele.
Milyen hatással volt a Marfan-szindróma az életére, és hogyan befolyásolta művészi és szakmai pályafutását?
A Marfan-szindróma egy genetikai betegség, amelynek jelei már nagyon pici korban megmutatkoztak. Egészen fiatalon, óvodás korban már három mellkas műtéten kellett átesnem. Tölcsér mellkasom volt, és utána jött egy hosszas gerincferdülés kezelés, ami nem volt megfelelő. Emiatt 15 éves koromban volt egy nagyműtét, amikor fél évet töltöttem kórházban Németországban, és gyakorlatilag az életemet mentették meg. A gerincferdülés is ennek a betegségnek a következménye volt, és súlyos állapotban voltam. Itt Magyarországon már nem vállalták a műtétemet.
Mesélne egy kicsit arról, hogyan kezdett el versírással foglalkozni, és mi inspirálta Önt erre az útra?
Igazából sokáig nem gondoltam magamra úgy, hogy verseket írhatnék. Sokkal inkább a próza érdekelt, és amikor Németországban voltam, egy naplót vezettem. 15 évesen ebből lett egy naplóregény, Meg vagyok húzatva címmel, ami 2000-ben megjelent. Később a tóparton ülve jött az ötlet, hogy megpróbáljam a versírást. Ez egy játéknak indult, próbáltam különböző versformákat, és végül összejött egy kötetnyi vers. Egy művészeti társaság is fölkarolt, antológiákba bekerültek verseim, és 2008-ban megjelent egy önálló kötetem.
Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a muzeológusi munkája során?
Szerencsés vagyok, mert minden szempontból támogató közegben dolgozom Fekete Péter igazgatása alatt. Odafigyelnek arra, hogy mennyire vagyok terhelhető, és lehetővé teszik, hogy otthonról dolgozzak. Amikor kiállításra készülünk, éjszakákon át chaten dolgozunk a kollégáimmal. Kevés korlátot érzek, bár a külföldi utazások sajnos nem mindig megoldhatóak számomra.
Melyek azok a témák, amelyeket leggyakrabban feldolgoz a verseiben, és miért fontosak ezek Önnek?
Amikor elkezdtem verset írni, az első szerelmeket éltem meg, és sok szerelmes versem született. Később édesanyám halála és betegségei hatására egyre inkább a test kiszolgáltatottsága, nehézségei, az élet és a halál, a természet összefüggései váltak témává. Az utolsó kötetem címe Exodus, egy remete feljegyzései, amely egy kivonulás történet. Nagyon inspirálnak a víz, a föld közelsége, és a növények.
Van-e kedvenc verse, amit különösen közel érez magához, akár saját verse, akár más által írt vers, és miért?
A kötetem nyitó verse az, amit most nagyon szeretek. Az álmaimról írok benne. Édesanyámnak is volt egy visszatérő álma, hogy kilazulnak a fogai, erre fűzve a gondolataimat, a vers arról szól, hogy bár kilazulnak a fogaim, de én leszek az új kormányos, és új életet teremtek magamnak. Ez egy ars poetica-szerű vers, amelyben benne van minden, ami inspirál: az álomszerűség, a természet, és a művészet szabadsága. Mások verseiből pedig Nemes Nagy Ágnestől kedvelek, aki gimnáziumi szerelemköltőm volt, és nagy hatással volt rám. Tereskei Ágnest is nagyon szeretem, mert kevés verset írt, de azok olyan kőszoborszerűek, egyben vannak, és fontos szerepet kapnak bennük a természet és a tudományok is. József Attila versei is fantasztikusak, mert bennük vannak az atomok, a molekulák és az univerzum.
Szonday Szandra élete és művészi pályafutása szoros összefüggésben áll a Marfan-szindrómával, amely genetikailag öröklődő betegség. Fiatal kora óta számos orvosi beavatkozáson esett át, melyek meghatározóak voltak életében. Az édesanyja korai halála és saját egészségi problémái is nagy hatást gyakoroltak rá. Művészi pályafutása kezdetén prózával foglalkozott, de később a versírás felé fordult.
A muzeológusi munkáját olyan kivételesen támogató közegben folytathatja, amelyben lehetővé teszik számára, hogy otthonról is végezhesse feladatait. Számos kiállítást szervezett, és például közreműködött a Kultúra Napján tartott nyílt napon is. Bár vannak korlátai, főként a külföldi utazások terén, továbbra is aktívan dolgozik és alkot.
Verseinek témája az évek során változott. Kezdetben a fiatalkori szerelem foglalkoztatta, később édesanyja halála és betegségei hatására a test kiszolgáltatottsága, nehézségei, az élet és a halál kérdései váltak központi témává. Utolsó kötete, „Exodus, a világ legjobb feljegyzései”, a kivonulás történetét meséli el, és az élet mulandóságáról szól. Ars poetica-ja szerint az álomszerűség, a természet és a művészet szabadsága az, ami inspirálja.
Különösen kedveli Nemes Nagy Ágnes szerelemköltészetét, Tereskei Ágnes kőszoborszerű verseit, és József Attila költészetét.
Szóljon hozzá!