Play My Game 2009
(SPV)
Tim Owens, alias Ripper elérkezett első szólóalbumához. Nagy szó ez az életében, megannyi lemez után, amelyeket híresebbnél-híresebb zenekarokkal készített. Volt köztük vitatott lemez is, de hangjának minősége minden esetben vitán felült állt. A vele készült két Judas Priest lemezt, a vele készült Iced Earth lemezt bizonyosan rajongók ezrei zárták szívükbe. A néhány éve megjelent Beyond Fear már egy saját zenekart tükrözött, ami azért is szerencsés, mert saját magát nem tudja kirúgni az ember. Ripper kreativitását jelenleg Malmsteen kamatoztatja, és ezen kaland közben hősünknek sikerült elkészítenie első szólólemezét.
Ami igen jól sikerült, de valahogy a rengeteg vendégzenész között kissé elveszett a zene.
De vegyük csak sorjában: eszméletlen, hogy milyen szupergrupp állt már fel a nyitó Starting Over-re is az énekes háta mögé (Bob Kulick, Rudy Sarzo és Simon Wright), és jó a dal. Az igazi telitalálat a hetedikként érkező To Live Again, amely húzásával meghatározza a lemez második felét. A kiugró pillanatok ellenére érződik sajnos, hogy a jobbnál-jobb zenészgárdával feljátszatott dalok ellenére nem akadt egyetlen rutinos dalszerző sem. Ripper pedig távolról sem az, még akkor sem, ha helyenként pl. Chris Caffery (Savatage, Trans-Siberian Orchestra) személyében nagyobb segítséget is kapott. A hangja és előadásmódja ezúttal is kiváló, csak az alapanyag maradt alatta a vártnak. Ez persze törvényszerű, ha valaki a Judas Priest és az Iced Earth után áll neki zenét írni!
Így meg hiába a Believe nagyívű énekdallama, a The Cover Up remek ritmizálása, vagy éppen a Pick Yourself Up hipnotikus verzéje, bántóan hiányzik az isteni szikra, minden egy igazi dalmester után kiált!
Minden kritika ellenére a lemez remekül hallgattatja magát, sok jó momentum került fel az albumra. Meg amúgy is, Ripper ma az egyik legjobb fiatal torok a metal-szakmában. Reméljük, a második szólólemez jobban sikerül.
Szóljon hozzá!