Az emlékezés órája című első nagylemezük kapcsán
HHH: Az első kérdés Tomusinnak, illetve Scrofának: milyen út vezet a Perfect Symmetrytől, illetve a Start Klubtól a Virrasztókig?
Tomusin: Azzal kezdeném, hogy zenekar spontán módon jött létre. Scrofa egy Perfect Symmetry koncert után megkeresett minket Szkrobekkel azzal, hogy létrehozhatnánk egy zenekart, melyben a magyar népzene is jelen van, természetesen a súlyos metallal együtt. Volt elképzelése is, milyen zenét akar játszani. Nem tudtuk mi lesz ebből, de kértünk tőle anyagot. 2008 tavaszán az Ifjúsági Házban összeültünk, megbeszélni a nevet, Scofának már volt is ötlete, így lettünk Virrasztók. Kérte, hogy gyűjtsünk további ötleteket. Először fogalmunk sem volt róla, mihez kezdjünk, hiszen soha nem játszottunk népzenét, aztán rájöttünk, semmi mást nem kell tennünk, mindenki hozza saját magát. Az első dal, a Bánatmalom című lett az irányadó a többihez is. Rájöttünk arra, hogy ebbe belefér jóval több is annál, amit eleinte terveztünk, ami izgalmasabbá teszi az egészet.
Scrofa: Teljesen egyenes az út, mint ahogy mindannyiunk útja errefelé vezet, a halál felé. Mindenki, aki jelenleg az élők sorában van, előbb-utóbb szembetalálkozik a problémával, hogy meg kell halni. De félretéve a tréfát… bár ez nem is tréfa…. Én magam is énekeltem korábban már metal és folk rock zenekarokban.
HHH: Melyek voltak ezek?
Scrofa: Az idősebb generáció emlékezhet a pécsi Morris együttesre, bőrben-vasban nyomtuk. Még az 1988-as Ki Mit Tud-on is szerepeltünk. Aki nem volt eltiltva tévénézésről, az emlékezhet rá. Ez egy true metal zenekar volt, aztán 80-as évek végén, 90-es évek elején csatlakoztam a miskolci Szvetter zenekarhoz, akik klasszikus folk-rockot játszottak. Azóta is birizgálta a fejemet, és többször kísérleteztem azzal, hogyan lehet megfogalmazni ezeket a népzenei témákat. Én azt a fajta metallal való ötvözését a népzenének, ami nekem tetszik ma a XXI. században, nem találtam más zenekaroknál sem. Tehát emiatt is érzem, van itt keresnivalónk. Ismertük egymást Tomusinnal régóta, éreztem, az ő gitárjátéka, lehet megtermékenyítő ebben a dologban. Aztán megpróbáltunk valamit összehozni. Az első alkalommal kiderült, hogy működik, kiderült, az is, hogy a régi dalokat el lehet dobni.
HHH: Volt olyan elképzelés, hogy ismert dalokat dolgoztok fel?
Scofa: Meglévőt és ismerteket, de ebből az lett, hogy elképesztő módon belenyúltunk a népdalokba is, tehát erősebb lett a hármunk együttműködése, mint azok a kompozíciók, amelyekkel megpróbáltunk elindulni. Még a népdalok is, mondom. Előveszek népdalokat, előbb- utóbb megváltozik a dallamuk, aztán átírom a szövegüket. Van olyan, amelyikből egyetlen szó maradt meg.
HHH: Melyik volt az?
Scrofa: Kérlek szépen, a Kaszás című dalban az „óvd magad” kifejezés. Szépen átírtam az egészet. A népdal inspirál, megadja azt a lökést, ami az embernek kell, elkezd szabadon működni, és új dolog születik.
HHH: Beszéljünk a hatásokról, én azt látom, hogy ezzel a halottlátó, -kísérő és egyéb motivációval igazi konceptzenekar vagytok és ebből a témakörből is a sötét oldalt vettétek ki. Ez kitől származik?
Tomusin: Közösen találtuk ki.
Scofa: Ez olyan, mint amikor a képregény-lapokon három szuperhős találkozik. Mindegyiknek megvan a maga tulajdonsága, ami nem vész el, és ha hárman együttműködnek, le tudják győzni főgonoszt…
HHH: …amely ez esetben a halál, amit nem lehet legyőzni, de erről énekeltek…
Scofa: Úgy győzzük le a főgonoszt, hogy közben a halál természetessé vált számomra-számunkra, mióta erről énekelünk. Amikor sokat foglalkozom vele, annál is természetesebben állok hozzá. Van egy érdekes személyiségformáló hatása annak, ha az ember elkezd foglalkozni egy ilyen anyaggal. Úgy érzem, közelebb kerültem ahhoz a látásmódhoz, ami pl. a népi gyökerekben is van. Valamikor az ember közelebb állt a halálhoz, természetesebben álltak ezekhez a témákhoz, amikor valóban virrasztottak halottakat az emberek.
HHH: A népdalokban a szex és a halál témaköre mindig is roppant gyakori volt. Szkrobek hogy viszonyulsz ehhez a témához, a zenekarhoz, mi a Te szereped?
Szkrobek: Tomusin mondta, hogy van itt valaki, aki hozza az elektronikát és a basszusgitárt.
Tomusin: Adta magát, hogy az előző zenekarból hozok magammal valakit, vagy valakiket. A dobokon korábban Szende Balázs játszott, aki azóta eltávozott közülünk.
HHH: Ez stílusos volt, de nem az élők sorából szerencsére…
Szkrobek: Mi vagyunk a virrasztók, a többiek a siratók. Tomusin feljátszotta a gitárt, azt hazavittem, a gitárra otthon összevagdostam valamit. Lehoztam egy-két elektronikus dolgomat számukra, ami kissé ijesztő volt nekik eleinte.
Tomusin: Igen, mert mi azt gondoltuk, hogy iparibb lesz az elektronikától a zene, nem gondoltunk ennyire merész, helyenként technóba, house-ba hajló dolgokra.
HHH: Kicsit szürreális is: az elektronika futurisztikus és közben ott az évszázados népzene. Összeér a múlt és a jelen.
Tomusin: Tényleg mindent közösen találtunk ki. Az induló motívum volt csak nehéz. Scrofa hozta a régi dalokat, hogy nézzünk meg egy-két dolgot, Szvetter alapokat, ilyesmiket. Először Szkrobek ragaszkodott az eredeti alapokhoz; de az nem állt össze. Akkor felejtsük el az alapot, mondtuk. Új alapok jöttek, és változott minden, és gondoltuk, legyen sötét és misztikus és szerepjátékszerű az egész. Így lettünk mi a virrasztók és ehhez jöttek a külsőségek, az arcfestés stb.
HHH: A folkzene két oldala, a vidám és a sötét jól kiegészítette egymást a Folk & Roll-on. Vissza a zenéhez és szövegekhez: Basa Pista és Bezsán Péter élő személyek voltak? Nagy kedvenceim ezek a dalok, a történelmi múltba rántanak vissza, évszázadok messzesége szólal meg a Rákóczit is idéző dallamokban. Élő betyárok voltak ők?
Scrofa: A személyeket archaikus szövegekből halásztam elő. Az egy eredeti Rákóczi korabeli téma, ahol Basa Pista feltűnik. Egy ember Basa Pista a fejedelem kíséretében. Töredékes ballada maradt fenn róla, amit kicsit kibővítettem, de tényleg élt egy ilyen nevű ember.
HHH: Bezsán Péter szintén élt?
Scofa: Bezsán Péter esetében kicsit erőteljesebben nyúltam hozzá a témához. Sok nem derült ki a háttérről, de körülbelül belehelyezhető volt az első háborús közegbe a srapnel stb. szavak alapján. Maga a gyűjtés is ebből a korból ered, csak itt jóval több a saját indíttatás, de ő is élt.
HHH: Hol találsz ilyen szövegeket?Hol gyűjtesz népdalokat?
Scofa: Könyvek, internet. Sok ilyen témájú könyvem van, népi szöveggyűjtemények, históriás énekek stb. Ezeket szoktam olvasgatni. Időnként aztán látom, hogy egy-egy téma illeszkedhet. Van, amikor mi találunk ki további dolgokat. De van, hogy csak inspirál, aztán eszembe jut nekem is az alapján valami, egy-két jó sor. A női ének a leggyakrabban autentikus népdalszövegeket énekel, a férfiének meg többnyire a saját szöveg.
HHH: Női ének apropóján: honnan kell leakasztani egy ilyen gyönyörű hangú Pap Orsit?
Scrofa: Orsi a klasszikus tehetségkutatás esete. Volt egy városi Ki Mit Tud, ahol zsűrizem és ott fedeztem fel őt. Megragadt a fülemben a hangja, és amikor szükségünk volt énekesre, mert a lemezen szereplő énekesnőnk nem akarta vállalni az elő fellépést. Felkerestem hát Orsit, aki viszont szívesen énekel élőben, és örömmel vállalta. Azóta mondhatni a törzsgárda alapvető részévé vált.
HHH: Eddig hány koncertet adtatok?
Tomusin: Összesen hetet. Tavaly volt két pécsi, egy pesti és idén volt egy erdélyi miniturné két állomással, majd Balatonboglár és a mostani Folk & Roll.
HHH: Milyen témák várhatóak még? A tárház véleményem szerint kimeríthetetlen, a pálinkaosztáson kívül milyen színpadi kellékre, milyen más megjelenésre gondoltok még?
Scofa: Kalácsosztásra. Nem csak azért mert a közönség éhes, hanem mert a néphagyományban is ettek. Amikor kitaláltuk, hogy konceptzenekar legyünk, alaposan utánanéztem a virrasztás néprajzának. A halott mellett ittak, de ettek is, mégpedig kalácsot. Ez még visszavan.
HHH: Dobtak egy részt a földre a halottnak?
Scofa: Igen. Ezenkívül a vizualitálisra akarunk még ráerősíteni, álló-mozgó kép vegyesen, vetítésre gondoltunk. Ez is visszavan, és a közönséget is szeretnénk jobban belevonni az előadásba. Pl. gyertya lehetne kicsit több, hogy ne csak mi gyertyázzunk.
HHH: Eddigi reakciók?
Tomusin: Eleve megosztjuk a közönséget, a külsőségek miatt is. De az arcfestés régóta jelen volt a színpadon a rockzenében Alice Cooper óta, és jelen van ma is sok északi zenekarnál. Izgalmas dolog ez a színházasdi, a zene nagyon színpadias, a zenekar is konceptzenekar. Nem kell sokat áskálódni, hogyan találjunk újabb témákat, a banda és a többi elkülönül, de a külsőségeken sokan megdöbbennek. Székelyudvarhelyen meg is ijedtek az emberek az arcfestésünktől, azt hitték Scrofáról, hogy pap. De a házigazda felesége nem mert először ajtót nyitni neki, látva a fehérre meszelt arcát.
Scrofa: Volt, aki dicsértessékkel köszönt, az hitte, valamelyik egyház képviselője vagyok. Ilyen módon hat ez az emberekre.
HHH: Mi volt 200 évvel ezelőtt Magyarországon a fő eltérés tájegységenként a virrasztás szokásaiban?
Scrofa: Tájegységeket jegyez a néprajz, a halottbúcsúztató hagyományok is különböznek.
HHH: Mi a fő különbség?
Scofa: Leginkább a használt énekanyag és vers más. Alapjában véve, hogy megvirrasztják a halottat, az természetes és általános volt. Hogy miket énekeltek a hivatásos virrasztók, abban különböznek legfőképp közösségről-közösségre. Hol egyházi énekeket, meséket, hol csak zsoltárt, de van ahol a teljes népdalkincsbe belenyúltak. Volt műdal, historikus ének, mese, egyházi ének, mindenféle, és az ottani vidéken kialakult szokás volt az uralkodó. Mi is úgy rakjuk össze a műsort, hogy legyen benne minden.
HHH: Szövegileg ellesztek 100 évig. De zeneileg mik a további tervek?
Szkrobek: Vannak új elektronikák, most is hoztam 5-6 új dalt, Tomusintól az új gitárokat várom. Én feszegetem most, hogy legyenek új dalok is, nem mintha a régeiket unnánk. Nem vagyunk kifogyva zeneileg sem. Kicsit úgy érzem, hogy ez elektronika hangsúlyosabb lesz ezúttal. Most előbb születtek meg, több idő volt foglalkozni velük. Abszolút nincsenek kész, még változik úgyis, mint a legutóbb. Még azt akartam mondani, hogy ez a készülődés a koncertre, ez az órás sminkelés, összehozta a zenekart, és amikor felmegyünk, szinte eggyé válunk, látjuk a másikon, mit akar. A másik zenekarban nem volt ilyen, ott az ember beesik a koncertre, de itt kell egy óra, mire elkészülünk. Ez összhangba hoz bennünket, ráhangolódunk a fellépésre.
HHH: A zenekar másfél éves, másfél lemez. Mik a tervek a következő egy évre?
Tomusin: Nem akarok annyi új témát erőltetni most, hogy ne legyenek hasonlóak a dalok. Kell némi pihenő, de lesz sok gitár és sok ének, meg persze elektronika is, hasonló lesz, de mégis picit más, mint a mostani. Annyira nem járt az agyam az új dalokon, ha kell írni, úgyis lesz ötlet, most ami tervbe van véve, hogy november 1-re egy digipack-kiadványt kihoznánk, némi extrával.
HHH: Még valami, amit érdekesnek tartatok elmondani?
Tomusin: Azt, hogy a Kárpátalján én valóban vettem részt halottvirrasztáson, tehát van konkrét ez irányú élményem.
HHH: Köszönöm az interjút és további sok sikert a zenekarnak!
Szóljon hozzá!