Fakó éjszakák, sötét nappalok állnak
közéd és közém,
észrevétlenül lépek át az életem
botlatókövén.
Utolsó utam elején még nem látom
menetem végét,
nem tudhatom még, nem bocsáthatom majd meg
senkinek vétkét.
Kabátom alatt papírlapokat őrzök,
rajtuk jegyzetek,
a hosszú menet végén belőlem talán
ennyi marad meg,
majd összeszedi utánam valaki és
tőle megkapod
ez pillanatnyi megnyugvás, míg halottak
mellé zuhanok.
Köszönöm a megjelenést.