Mielőtt a cím láttán bárki egy közelgő áprilisi tréfára gondolna, elárulom, nem az: a finn tangó létezik, és igen népszerű. Tudta, hogy a világ legrégebbi tangófesztiválját a finn Seinäjoki városában rendezik minden év júliusában?
A tangó Argentína, konkrétan Buenos Aires szegénynegyedeiből indult világhódító útjára a 19. század végén. Sokan úgy tartják, hogy a kubai eredetű habanerából származik. Eleinte hegedűn, fuvolán és gitáron szólaltatták meg. Legjellemzőbb hangszerét, a bandoneónt a Río de la Plata vidékére 1900-tól érkező német telepesek hozták magukkal. Elnevezése a latin eredetű tangere (érintés) szóból ered, táncot és zenei stílust egyaránt jelent. Az eredetileg erkölcstelennek tartott, főleg bordélyokban táncolt tangót a Dél-Amerikába került európai bevándorlók fejlesztették és tették úgymond szalonképessé, majd hamar megjelent Európában is. Népszerűségéhez, gyors elterjedéséhez nagy mértékben hozzájárultak a gramofonlemezek.
Így érkezünk meg Finnországba, ahol az első tangóbemutatót 1913-ban tartották Helsinkiben. Ebben az időben a tánc már nagy népszerűségnek örvendett Párizsban és Berlinben is. Finnországban szintén hamar megkedvelték. Az első finn tangót Emil Kauppi írta 1914-ben a Salainen perintömääräys (Titkos Testamentum) című némafilmhez, zongorakíséretnek. A tangó a városi társadalom zenéje volt, a vidéken élők hűségesek maradtak a keringőkhöz, a finn jenkkákhoz és a polkákhoz. A finn tangó igazi születése a második világháború idején következett be. A frontra vezényelt zeneszerző, Toivo Kärki a harcok szüneteiben olyan tangókat írt, mint a Siks’ oon mä suruinen (Ezért vagyok szomorú), zenei alapként az orosz románcok és a német menetzenék szolgáltak.
A finn tangót egyrészt a szomorkás, melankolikus moll hangnem, másrészt a finn folklór elemeinek használata jellemzi. A finn tangók szövegeinek központi témája a szerelem, a bánat, a természet és a vidék. Sok tangó a régi tanya, vagy a boldog távoli vidék utáni vágyódásról szól. Az évszakok váltakozása mint metafora is megjelenik: a tavasz megtöri a tél hatalmát – a rosszat felváltja a jó; új záporok jönnek – összetört remények.
A finn nyarak egyik fénypontja a Tangomarkkinat, a világ legrégebbi tangófesztiválja (!), amelyet 1985 óta évente rendeznek meg a közép-finnországi Seinäjoki városában – idén július 9-13. között tartják.
A legismertebb finn tangószerzők Olavi Virta (Punatukkaiselle tytölleni), Toivo Kärki (Liljankukka) és Unto Mononen (Satumaa). Utóbbi a finn tangó „kvintesszenciája”, sokan Finnország második, „titkos” himnuszaként tekintenek rá. A Satumaa magyarul tündérországot jelent. A dal egy távoli, tengeren túli boldog paradicsomról szól, ahová csak gondolatban juthatunk el. Unto Mononen írta 1955-ben, sokan előadták, közülük leghíresebb Reijo Taipale 1962-ben megjelent felvétele. Eredeti szövege és nyers magyar fordítása alább olvasható.
Satumaa
Aavan meren tuolla puolen jossakin on maa,
Missä onnen kaukorantaan laine liplattaa.
Missä kukat kauneimmat luo aina loistettaan,
Siellä huolet huomisen voi jäädä unholaan.
Oi jospa kerran sinne satumaahan käydä vois,
Niin sieltä koskaan lähtisi en linnun lailla pois.
Vaan siivetönnä en voi lentää vanki olen maan,
Vain aatoksin mi kauas entää sinne käydä saan.
Lennä laulu sinne missä siintää satumaa,
Sinne missä oma armain mua odottaa.
Lennä laulu sinne lailla linnun liitävän.
Kerro että aatoksissain on vain yksin hän.
Oi jospa kerran…
Tündérország
Valahol a nyílt tengeren túl van egy szárazföld,
Ahol a boldogság hullámai csapkodják a partot.
Ahol a legszebb virágok mindig ragyognak,
Ott a holnap gondjait el lehet felejteni.
Ó, bárcsak meglátogathatnám azt a tündérországot,
De soha nem mehetek oda, mint egy madár.
Szárnyak nélkül nem tudok repülni, a föld foglya vagyok,
Csak álmaimban tudok messzire menni.
Repítsd a dalt oda, ahol a tündérország van,
Oda, ahol a kedvesem vár rám.
Repítsd oda a dalt, ahogy egy madár száll.
Mondd, hogy álmaimban csak ő létezik.
Ó, bárcsak…
Szóljon hozzá!