Más odaföntről az kis idelent,
ha termiket játszik felhő-szeszély.
Néha meg-megcibál, mint idegent,
s megsért a drótozott hazaszegély.
Az álmokon tarka lepkepóráz.
Álruhában játszanak a szavak.
Néhány csöppnyi rigó egyre nótáz,
dalukba sok szarka belekacag.
Hallgat a parttal pacsizó folyó.
Csaliként katéter lóg a csöndbe.
Zizeg a perc, mint eldobott jojó,
s plakátokat virágzik a csörte.
A fák összehúzzák árnyékukat,
a betűk feje is félrebillent.
Lelkében kutat az írástudat:
– Hol és mikor hagyhatta el Istent?
Szóljon hozzá!