Pécsi farsangi évad: 1905. – 5. 

Kezdjük az 1905. februári hónapot a február 1.-jén, szerdán a Pécsi Naplóban közölt farsangi naptárral, amely áttekintette a hátralévő évadot – átnyúlva március hó elejére. Február 1. Jótékony Nőegylet rózsa-estélye a Nemzeti Kaszinóban. – Hivatalszolgák estélye a Scholznál. 2. Pécsi keresztény kereskedő ifjak tánczestélye (sic!) a Vigadóban. – Budai külvárosi katholikus kör (sic!) estélye a Scholznál. 4. Pécsi Dalárda estélye a Vigadóban. 5. Az izraelita nőegylet (sic!) teauzsonnája a Vigadóban. – A baranyamegyei katona-hadastyán betegsegélyző-egylet (sic!) tánczvigalma (Munkácsy Mihály u. 12.) 8. Mészárosok és hentesek (sic!) bálja a Vigadóban. 11. A Nemzeti Kaszinó bálja. 12. A pécsi sütőmunkások farsangi bálja a Vigadóban. 18. A pécsi kereskedelmi alkalmazottak egyesületének (sic!) tánczestélye. 19. Jótékony Nőegylet teauzsonnája. 25. Jótékony Nőegylet tánczestélye a Vigadóban. Márczius (sic!) 4. Tűzoltó bál a Vigadóban. 4. Pécsi polgári kaszinó (sic!) műsoros tánczestélye.  

 

Most pedig jöjjön végre a hosszú időn át várt és beharangozott farsangi esemény. A február 2.-i lapszámban már megtörtént a részletes tudósítás erről, mégpedig a „Farsang” rovatban, „A Jótékony Nőegylet rózsaestélye” cím alatt. Az egylet és az esemény jelentőségét mutatta, hogy az újság külön tudósítót küldött ki rá.  

„– Saját tudósítónktól –: Csodálatos módon esett ez évben két országos jelentőségű esemény egybe. Egyik az észt, a másik a szívet izgatta, és bizony nagy a hiba, hogy az ész dolgába belejátszik az érzelem, és a szívterére behatol a fontoskodó okoskodás. Pedig szépen megférhetnének egymás mellett, szépen arathatna mindkettő a maga mezején: az értelem küzdőtere, a politika, és a szívek vigassága, a farsang…”    

 „…Tavasz a télben! Oly jóleső tudat, mint hanyatló derültségnél az életerő röpke, csalékony (sic!), de jóleső bíztató sugara. Már a feljáró, a lépcsőzet műrózsákkal eszközölt díszítése, az első lépés, melyet az est színhelye felé tettünk oly kellemes impresszióval hatott, hogy utána jogos kedvetlenség foghatott volna el bennünket, ha a terem maga nem lett volna annak méltó, illő betetőzése. Ám a rendezés ügyessége, a szép czél (sic!) érdekében kifejtett fáradhatatlan és áldozatkész buzgalom itt mutatta teljes valóságában a maga remekeit.  

Mindenütt a rózsakert pompás dekorácziója (sic!) díszeleg, oldalt hatalmas bokrok, melyekből piros fakadó rózsák kandikálnak, körül ágak, a legízlésesebb, a legösszhangzóbb elrendezésben, tele virító rózsákkal, melyekről senki sem merné állítani, hogy el nem hervadnak. És az egész kellemes, nyugodt tónusú díszítés hatását még csak emeli a lebegő füzér, mely, mint valami sátortető vonul végig a terem széltében hosszában.  

Szebb, kellemesebb hatású keretről igazán nem gondoskodhatott volna a jótékony nőegylet agilis vezetősége, mely önmagát múlta felül, midőn a mai estély páratlanul álló szórakozását szerezte hálás közönségének. Amerre csak néztünk, mindenütt újabb, kellemesebb meglepetés, a legaprólékosabb részletekig menő figyelemmel volt itt összeállítva minden, a legfinomabb szépérzék és ízlés teremtette meg ezt a kedves rózsakertet, melynek bája egymagában pompás szórakozást nyújthatott a termet szinte zsúfolásig megtöltő közönségnek.  

Ám az egész rózsa díszítés csak keret volt, melyen belül virítottak az igazi rózsák, a rózsákkal körülövedzett (sic!), rózsásarczú (sic!) szépei ezen tekintetben oly gazdag városunknak. A különböző színű rózsákkal teletűzött leányok, a gomblyukaikban rózsákat hordó férfiak pergő mását képezték a díszes keretnek, amelyekkel együtt remek képét alkották meg az estélynek. Nem is hiányzott a hangulatból semmi, derült volt az mindvégig.  

A katonazenekar élénk hangjainál vígan ropták a táczokat világos virradatig, és akkor is még csak nagyon egyenként oszolt el a szokatlanul nagy számú közönség, mert hiába, aki jól érzi magát valahol, aki kellemesen szórakozik, nem szívesen hagyja el azt a helyet. A mai estélyen pedig mindenki jól érezte magát, mindenki kellemesen szórakozott, aki jól érzi magát valahol, aki kellemesen szórakozik, nem szívesen hagyja el azt a helyet.  

A mai estélyen pedig mindenki jól érezte magát, mindenki kellemesen szórakozott, mert semmiben, sem külső szépségben, sem benső hangulatban hiány nem volt, mert megvolt itt minden, ami szem, szívnek kellemes. A farsang diadalmaskodott a mai estély alakjában, mely maga szinte egész farsanggal ért fel. A szív, az érzelmek győztek a politika felé terelő értelem helyett, és édes pihenőt nyújtott az estély kellemes gyönyöre az értelem mezején kimerülteknek.  

Az óriási közönségben jelen volt közéletünk számos kitűnősége, köztük több, vármegyénk-beli országgyűlési képviselő. A jelen volt leányok névsorát a rendezőség következőképp állította egybe, megjegyezzük azonban, hogy valószínűleg nem egészen teljes, mert a nagy tolongás mellett a teljes   egybeállítás teljes lehetetlenség is lett volna: …  

Az estély látogatottságáról mi sem tesz fényesebb tanúságot, minthogy a (francia)négyeseket közel 100 pár tánczolta. Az estély anyagi eredménye is bizonyára megfelel a hozzája (sic!) fűzött nagy várakozásnak.”     

Már február 4.-én megismerhette a közvélemény az est summázatát.  „A virágestély nyers bevétele” volt a cím. „A pécsi jótékony nőegylet (sic!) által szerdán este rendezett virágestély bevétele 1123 koronát ért el. Felül fizettek: Erreth János 20, Fejérváry Imre báróné 17, ifj. Fejérváry Géza báró, özv. Zsolnay Vilmosné, Hinka Lászlóné és Egry Bléla dr. 10-10 (korona)…A felülfizetőknek köszönetet mond a rendezőség, de külön még ez után fejezi ki háláját Kött István műkertésznek a kaszinó termének díszítéséért, melyet tetemes árleszállítása mellett a jótékony czél (sic!) érdekében eszközölt. – „    

Február 2.-án „Altisztek bálja” volt a címe annak a „beharangozónak,” amely így szólt. „A Pécsett állomásozó császári és királyi 52. gyalogezred törzsőrmesterei, őrmesterei és egyenrangú altisztjei folyó hó 16-án a Vigadó össze termeiben zártkörű tánczestélyt rendeznek. Kezdete este 8 órakor. A meghívók a napokban küldetnek (sic!) szét, melyek egyszersmind belépőjegyül (sic!) is szolgálnak.”    

A február 4.-i „Farsang” rovatba került „A pécsi keresztény kereskedelmi ifjak estélye” címmel ez a tudósítás.  „Víg zeneszó, kivilágított ablakok hirdették tegnap, hogy a Vigadóban fényes estély folyik, mely teljesen megfelelt a nagyarányú előkészületeknek, melyekkel az estély rendezéséhez hozzáláttak. Szinte tolongásig tellett meg a terem, melyben ezen óriási látogatottság mellett is a legkedélyesebb, legélénkebb volt a hangulat, úgy, hogy onnét egy kellemesen eltöltött est emlékével távozott mindenki.  

A négyeseket három hatalmas kolonban (oszlopsorban) tánczolták (sic!), és ez a nagy közönség együtt maradt egész reggelig, már világos volt, midőn oszladozni kezdett a társaság. Az estéllyel megmutatta a rendezőség a mostanában alakult társaság életrevalóságát, és bizonyára hálás lesz a kör iránt közönsége, főleg, ha még más alkalmakkal is hasonló sikerű mulatságot fognak rendezni. Mert ezen a téren méltányolja a közönség leginkább a fáradozást, és hogy a pécsi kereskedő ifjak nem hiába fáradtak, mutatja, hogy oly sikert értek el estélyükkel, mely egyike a legelsőknek az idei farsang történetében.” 

Ugyanitt egy pontosítás szintén helyet kapott. „A budai külvárosi katholikus kör estélyéről tévesen jeleztük farsangi naptárunkban, hogy az február 2-án tartatik (sic!) meg, amennyiben holnap, február 4-én fogják a Scholz-féle sörcsarnokban megtartani. Az előjelek után ítélve az estély nagy sikerűnek ígérkezik.”  

A február 8.-i hír így szólt. „A kereskedelmi alkalmazottak egyesülete ezúton tudatja a közönséggel, hogy az e hó 18-án tartandó tánczestélyre szóló jegyek már a mai maptól kezdve előjegyezhetők, és kaphatók Kemény Mór üzletében. A meghívók a holnapi napon adatnak (sic!) postára.”   

Társasági hírként olvashatták a február 9.-i közleményt, amely „A pécsi nemzeti kaszinó (sic!) bálja” címet viselte. „Fejérváry Imre báró dr., Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánja, mint a pécsi nemzeti kaszinó elnöke, a kaszinó igazgatójához ma levelet írt, melyben tudatja, hogy akadályozva lévén, a kaszinó bálján meg nem jelenhetik (sic!), s egyúttal fölkéri, hogy gondoskodjék arról, miszerint az egyesület alelnökeinek egyike a bálon őt helyettesíteni szíveskedjék.”    

Ismét vidéki hírrel fejezem be ezt a részt. Február 4.-én a cím „Sikerült táncmulatság Pécsváradon” volt. „A pécsváradi izraelita jótékony nőegylet (sic!) – mint ottani tudósítónk írja – múlt hó 28-án tartotta az arany bárány (sic!) vendéglő összes termeiben ez idei tánczmulatságát, mely fényesen sikerült. Részt vett a mulatságon Pécsvárad színe-java, a mulatság tehát úgy erkölcsileg, mint anyagilag mindenkit kielégített. Az első négyest 50 pár táncolta, ami Pécsváradon a ritkaságok közé tartozik. A zenét a jó hírű szekszárdi Sarai banda szolgáltatta. Felülfizetések is történtek. Egry Béla dr. (országgyűlési képviselő) 10 korona…A rendező bizottság ez úton fejezi ki köszönetét a teljesített felülfizetésekért. A siker érdeme a buzgó és fáradhatatlan elnöknője, Szigetvári Dávid dr.-néé, aki mindent elkövetett a mulatság sikere érdekében.”  

Ez a kis hír is mutatta, hogy a polgári-liberális napilap milyen széles tudósítói hálózattal rendelkezett. A legnagyobb tanulság azonban az, hogy egy vidéki járási székhely virágzó izraelita egyesülete milyen tekintélynek örvendett akkoriban, hogy ilyen nagysikerű bált rendezett. Amint mi már tudjuk, az első világháború után sajnos a történelem kereke egészen más, tragikus irányba fordult…