Születtem, éltem, gyermek voltam,
felnőttem, olvastam, írtam, ember
maradtam. Nagy teljesítmény ez
abban a korban, amiben születnem
sikeredett. Szerettem és szerettek,
aztán egy napon ennek is vége lett.
Gyermekem született, felneveltem,
belőle is jó ember lett. Ment tovább
az életem: írtam, olvastam, míg bírtam,
dolgoztam. Némi diadalt éreztem, ha
minden sárga csekkemet befizettem.
Sokra nem vágytam, mégis volt, amit
örökre megtagadott tőlem az élet.
A hatalommal néha vitába keveredtem,
hol ő győzött, hol én, soványka győzelem.
Most, hogy lassan a végére érek, vajon
mit mutathatok fel nektek? Legfeljebb a
feltartott két kezemet: ne lőjetek, ne lőjetek!
2025 03 20
Szóljon hozzá!