ELÉGIA
Mikor elfogyott már minden
A szépség, a gyönyör, a bánat
Csak az elkopott nincs gyötör
Nem vágysz a hódító hegyekre
Hullámzóan álmodozó tengerre
Sem esti részeg semmittevésre
Nincs mulatság, az időt múlatod
Hisz megállítani úgysem tudod
Baszol az egész korcs világra
Az elégből is elég, minden elég
Füstölögve, lángok nélkül húzol
A Jó Büdös Picsába – Poklaidnak
Elégikusan muzsikáló bugyrába
Ám tán a nincstelen Mindenség
Befogad, ahol nincs más Kincs
Csak a határtalan, lebilincselő
Végtelen, féktelenül rabul ejtő
Édes kis Kurva – Gyilkos Szerelem!
Szóljon hozzá!