Ezt a részt azzal a lapszerkesztői furcsasággal kezdem – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével –, hogy a június 14.-i, csütörtöki lapszámban előbb közölték azt a kormányrendeletet, amelyre egy oldallal később egy helyi rendelkezés nyomán a végén hivatkoztak. Így most előbb az utóbbit közlöm – az emberi mohóság példaképeként! A cím „A zár alá vett árukészletek felhasználásáról a kormány fog intézkedni” volt, az alcím pedig a „Zsidó üzletet sem lehet igényelni.”
(Forrás: Wikipédia)
„– A zsidó üzletek zár alá vételével és a kereskedelem, valamint az ipar átállításával kapcsolatban a közönség köréből igen sokan fordultak a város hatóságához, dr. Esztergár Lajos polgármesterhez is, azzal a kérdéssel, miért nem osztják szét a zsidóktól zár alá vett árukészletet? Az érdekelt keresztény iparosok, kereskedők és a közönség abban a hiedelemben van, mintha az áru szétosztása a város illetékes hatóságán múlna, vagy pedig csak a polgármestertől függne.
Erre a feltevésre az okot valószínűleg az a körülmény szolgáltatta, hogy a zsidó üzletek zár alá vételét, így a leltározást is a város végezte. A város hatásköre, az idevágó pénzügyminiszteri rendelet értelmében itt véget is ért, legfeljebb az árukészletek megőrzéséről kell gondoskodnia.
A város hazai ágaihoz intézett kérdésre a válasz pedig az, hogy erre vonatkozólag a kormány még nem adott ki rendelkezést. Hiába fordulnak a közönség köréből a városhoz ilyen kérelmekkel és kérdésekkel, amíg erre vonatkozólag a kormány nem intézkedik, a zár alá vett áruhoz nem lehet hozzányúlni.
Igen sokan fordultak zsidó üzletek igénylése ügyében is a különböző városi szervekhez. Itt ugyanaz a helyzet, mint az áruszétosztásnál, a kormány erre vonatkozólag sem adott ki rendeletet. A zsidó üzletek igénylésétől és átvételétől élesen meg kell különböztetni azokat az eseteket, amikor közellátás szempontjából fontos üzletek és iparvállalatok vezetésére vezetőt rendeltek ki.
(Forrás: retronom.hu)
Ezek az üzletvezetők nem kapták meg a zsidó üzleteket, őket a nemzet érdekei védelmére való tekintettel állították a vállalat élére, hogy az üzlet tovább működhessék. Az ilyen üzletvezetők a jó kereskedők gondosságával tartoznak a rájuk bízott üzletet vezetni, üzletvezetésükért büntetőjogilag felelősek.
A közönség tájékoztatása érdekében meg kell állapítani azt a tényt is, hogy a gettó igazgatása és vezetése nem a város hatáskörébe tartozik.
A cikkel kapcsolatban felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy a zsidó üzletekről kormányrendelet jelent meg, amelyet a Hivatalos Lap szerdai száma közöl.”
Most pedig jöjjön az előbb közölt cikk – szintén a június 14.-i számból, előző napi keltezéssel, MTI hír nyomán.
„Kormányrendelet a zsidó üzlethelyiségek hasznosításáról” volt a cím, „A romlásnak induló zsidó árut keresztény kereskedőknek kell átadni” pedig az alcím. „A (kormányrendelet) a hivatalos lap szerdai számában jelenik meg a zsidók üzlethelyiségének hasznosításáról. A rendelet intézkedik a módozatok felől, amelyek szerint a lezárt üzlethelyiségeket milyen úton igényelhetik ki a keresztény kereskedők.
A zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és üzleti berendezések zár alá vételéről szóló 50.500 1944. K. K. M. számú rendelet kiadásával egyidejűleg (sic!) intézkedés történt, hogy ha olyan üzletben, amelyhez vállalti vezetőt nem rendeltek ki, s gyors romlásnak kitett áru is van, gondoskodni kell arról, hogy ezt az árut elsősorban a helybeli magánkereskedelemnek, másodsorban a Hangya, vagy más fogyasztási szövetkezetnek készpénzfizetés ellenében átadják.
Vannak azonban olyan áruk is, amelyeket az 50.500/1944. K. K. M. számú rendelet kiadásakor nem lehetett gyors romlásnak kitett áruknak minősíteni, amelyek azonban időközben szintén romlásnak indulhatnak. Ilyen áruk például a konzerv (fekete bádog vagy alumínium dobozban), cukorka, keksz, mandula, mogyoró és dióbél, szilva és vegyes íz, cukor nélküli gyümölcslé, tésztaáru, mustár, légyfogó papír, valamint az úgynevezett zöldnövények (pálmák, örökzöldek), és egyes drogériai cikkek stb.
Ezeket az árukészleteket most készpénzfizetés ellenében elsősorban a helyi szakmabeli keresztény kereskedőknek, másodsorban pedig a Hangya, vagy más fogyasztási szövetkezeteknek kell átadni. A befolyt vételárat a zsidó kereskedő zárolt számlájára kell befizetni.”
A június 16.-i szám „Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály: A magyar nemzeti életnek tökéletesen meg kell tisztulnia!” című, és „500.000 zsidó könyv kerül papírzúzó malomba az idegen szellemiséget árasztó művek megsemmisítése első fejezete során” alcímű, MOT-hírt tartalmazó tudósítása tanúsítja, hogy a szellemi lélekrombolás sem pihent.
„A minisztérium rendeletével az egész országban megindult a magyar szellemiségtől idegen zsidó szellemi termékek bejelentése, beszolgáltatása, illetve összegyűjtése, és azoknak, mint hulladékpapíroknak nemzetgazdasági célokra való feldolgozása.
Június 15-én kezdődött meg a beküldött könyvek első részének felhasználása, illetve feldolgozása. Az Első Magyar Kartonlemez Gyár ipartelepén az idegen szellemiséget terjesztő művekből, mint papírhulladékból fontos nemzetgazdasági termékek készülnek.
Az első zsidó könyvek papírzúzó malomba való vetése alkalmával megjelent az ipartelepen vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár, kormánybiztos, Dutin Elek miniszterelnökségi miniszteri tanácsos, Gáspár Jenő, az Országos Magyar Sajtókamara igazgatója, valamint a budapesti német követség sajtóattaséja, és a külföldi sajtó igen sok képviselője, akiket az ipartelepen a vállalat katonai és politikai vezetői fogadtak.
Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály a zsidó szellemi termékek megsemmisítése alkalmából a következő szavakat intézte a magyar és külföldi sajtó képviselőihez:
(Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum)
– Ezzel az ünnepi aktussal, amelynek itt tanúi vagyunk, egy több mint fél évszázados egészségtelen folyamat ért véget. A zsidó szellemiség elhatalmasodása a magyar szellem felett. Hogy a zsidó termékek kiküszöbölése alkalmából dzsungelbe nyúltunk, azt legjobban hivatalom tudja bizonyítani. Százával érkeztek jelentések a zsidó művek elterjedéséről.
Zsidó irodalmi művekkel voltak tele a leányintézetek, iskolák, hitbuzgalmi testületek könyvtárai. Voltak vidéki könyvtárak, amelyek állománya között 5-600 kötettel szerepeltek a zsidó szerzők.
’Vállaltam a könyvégető barbárnak minősített szerepét…’
Amikor a március 19-i események bekövetkeztek, első kötelességemnek tartottam, hogy a mérgező zsidó betűt kiküszöböljem a magyar irodalomból. Én vállaltam a könyvégető, liberális oldalról annyiszor elítélt és barbárnak minősített szerepét, mert ezt az irodalmat ki kell tépni a magyar szellemi életből. Az ide érkezett könyvek szétzúzásával az első lépés, és az első felvonásként körülbelül 100 ezer zsidó könyv fog megsemmisülni.
A zsidó könyv megsemmisítéséről kiadott rendelkezés kizárólag tudományos kutatás céljára engedi meg a közkönyvtárakban zárolt anyagként a zsidó irodalom termékeinek megtartását, a többi megsemmisül. Természetesen ez az első lépés még nem jelent befejezést.
Az első alkalommal kiadott jegyzékkel mintegy 120 magyarországi és 35 külföldi zsidó író művét foglalták le megsemmisítés céljából. Az akciónak ezt az első részét követik az újabb sorozatok. A magyar szellemi életnek tökéletesen meg kell tisztulnia, ezért elvárjuk, hogy minden magyar ember beszolgáltassa a könyvtárában lévő zsidó munkákat.
Beszéde után vitéz Kolosvárí-Borcsa államtitkár bevetette az első kötetet a több mázsa súlyú zúzóhengerek közé, és ezzel ünnepélyesen megindította azt a folyamatot, amelynek révén a magyar nemzetgazdálkodás a papírhulladéknak kezelt zsidó szellemi termékekből hasznos gyártmányokat állít elő.”
Az előző részben ismertettem azt a közleményt, amely hármas öngyilkosságról tanúskodott. A június 14.-i szám „kis hírei” között a dráma befejezése található.
„A hármas pécsi öngyilkosság harmadik áldozata is meghalt. Megírta a Dunántúl, hogy dr. H. Adolf pécsi fogorvos morfiummal megmérgezte sógornőjét és annak 12 éves fiát, majd önmagával is végzett. A fiú még a Király u. 31. számú lakásban meghalt. A belgyógyászati klinikán azután dr. H. még hétfőn délelőtt, sógornője pedig keddre virradóra halt meg. Holttestüket a kórbonctani intézetbe szállították.
Később még egy levelet találtak az öngyilkos orvos keze írásával, melyben a boncolás mellőzését kéri. Megjelöli, hol tartotta 2000 pengő készpénzét, és bejelenti, hogy 23.000 pengős életbiztosítása volt. Levele végén ez áll: Utóirat: Halál-ok: 40 centigramm morfium, injekcióban – Búcsúlevelüket egyébként mind a hárman aláírták.”
Azt, hogy haláluk előtt letépték ruhájukról a sárga csillagot, itt „elfelejtette” megemlíteni a tudósítás…
Szóljon hozzá!