A teremtő

Te, aki az izzó tűzgolyóra
Élő agyagköpenyt vontál,
És a megmaradt anyagból
A gyarló embert megteremtéd,
Biztos tudtad, földi voltunk
Ahhoz láncol egy életre.
Hiába leheltél lelket
Esendő porhüvelyünkbe,
Ha a bölcsesség magvát
Belénk plántálni elfelejtéd.
Most nézd, ahogy teremtményed
Tökéletlen mivoltában
Téged keresve, mint szenved,
Hisz megérteni a törvényt
Bizony képtelen az ember.
Ha saját képedre teremtettél,
Most egy torz tükörkép
Tekint vissza rád.
Megváltoztunk, s ezt nem
Isteni sugallatra tettük.
Nézd hát esetlen, korcs,
Elfajzott teremtményed,
És bocsáss meg neki,
Hisz’ nem tudja mit tesz,
Csak önmagát keresi.
És nem leli.

Megosztás

Tweet