Adatok a gyermeki világkép alakulásához

Szüleim, nagyszüleim emlékére

A szülők általában nagy gonddal figyelik, hogy gyermekük testi-lelki fejlődése miként alakul. Örülnek annak, ha a gyermek zavartalanul jut el a gügyögéstől az első szavas, majd kétszavas mondatokig, és kétévesen már a mondatok kapcsolódásait is megérti. Az öt-hat éves gyermek képes elsajátítani nyelvünk szókincsének fontosabb elemeit, és a grammatikai rendszer főbb ismérveit is sikerrel alkalmazza nyelvhasználatában. Iskolaéretté válik. Addig azonban furcsa és „butuska” mondatokat is alkot, ám ezek csak a felnőtt nézőpontja szerint mulatságosak. A gyermekek szerint ezek tökéletes mondatok. A gyermeki „elszólások” azért tanulságosak, mert általuk megismerhetjük a gyermeki gondolkodás fejlődésének egyes állomásait. Hatalmas utat jár be minden egészséges gyermek az ismeretszerzésben. Elgondolkodtató ez az adat: „Az értelmi fejlődés 50 %-a a fogamzás és a négyéves kor közé, 30 %-a a négy és nyolcéves kor közé, 20–25 %-a nyolc–tizenkét éves kor közé esik” (Dr. Genevieve P. 1984. 209).

A gyermeki világkép jellemzőit, alakulását József István és dr. Margitics Ferenc dolgozata alapján így foglalhatjuk össze.

A gyermeki világkép lényege: a gyermekek másképp látják a világot, mint a felnőttek. Ők sajátos világképpel rendelkeznek, amelyben a valóság és az álmok, fantáziák világa összekeveredik.

 

 

A gyermeki világkép jellemzői:

• A gyermeki realizmus – A gyermek hiányos tapasztalatai alapján még nem tud különbséget tenni a valóság és a képzelet között. Az észlelhető valóság és a gyermekkori élmények egybemosódnak. Piaget szerint ez a világkép jelentősen eltérhet a felnőttekétől, és gyakran tartalmaz mágikus, animisztikus elemeket.
• Az artificializmus – Mesterséges előállítás: az emberek (vagy mások) készítik és irányítják a világ jelenségeit.
• Az animizmus – A megjelenítő gondolkodás (A dolgoknak, tárgyaknak lelke van. Élnek!) – Anima = lélek!
• A mágikus gondolkodás – Varázslatos összefüggések az ok-oksági viszonyokban. Mint a mesékben!
• Egocentrizmus – A gyermek a világot a saját szempontjai szerint szemléli. Nem veszi figyelembe, hogy a másik személy mit tud és mit nem tud az adott témáról, a világról. Makacs vitapartner!

Piaget szerint a felsorolt jegyek törvényszerűen minden gyermek gondolkodásában megjelennek. Egy részük még a serdülő fiatalok életében is fennmarad. Feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy a környezet jelentős szerepet játszik a gyermeki gondolkodás fejlődésében. Zentai Tünde szerint az ormánsági felnőttek körében még az 1960-as években is tovább éltek a hiedelmek, babonás történetek. Érthető, hogy ez nyomot hagyott a gyermekek világszemléletében. (A fiatalok is féltek itt a boszorkányoktól!)

A gyermekek problémáikkal a felnőttekhez fordulnak; tőlük várnak értelmes magyarázatot egy-egy homályos jelenségre, eseményre. Általában elfogadják a felnőttek véleményét még akkor is, ha az vitatható. Innen van az, hogy a gyermekek sok esetben „felnőttesen” gondolkodnak, Nem ritka, hogy gyermek mutat rá a felnőtt magyarázatának ellentmondásosságára.

Régóta gyűjtöm a gyermeki „elszólásokat” [téves magyarázatokat] Ezek között csak néhány mondatban van jelen a mágikus-animista gondolkodásmód. – P. J. még 14 évesen is elbúcsúzott otthonának kedves tárgyaitól, mert úgy vélte, hogy távozását siratják a tárgyak! – P. B. szerint valaki morog az égben, ha jön a vihar. – P. B.: Hol alszik a nap este, amikor lemegy? A Makár-hegy mögött valahol?– P. A.: Anyuka, hogyan kell zsele lenni? [Mert a zselés cukor csak úgy magától nem készül el!]

Az artificializmus megnyilvánulása: P. B.: Ki csinálja az égben a villámokat? P. Á.: Hogyan kell a fogalmazást gátolni? [Nem értette a könyvesbolt kirakatában látható Fogamzásgátlás szót hét évesen. Ezért értelmesítette!]

A finalizmus példái: P. A.: Azért esik a hó, hogy tudjuk szánkózni? P. B.: Azért süt a nap, hogy tudjunk napozni és úszni a Balcsiban. – N. N. Azt mondta a plébános úr: Vigyázzatok, mert Isten szeme mindent lát! Kérdésem: De ha felhős az ég, akkor már nem lát le a földre a Jó Isten? – N. N.: Apa azért dolgozik, hogy elmenjünk nyaralni, anya azért, hogy játékot vegyünk. – N. N.: Anya pocijában van egy baba, csak azt nem tudom, hogyan nyelte le. – P. J.: Ha a gólya nálunk kéményen át hozta meg a kis húgomat, nem lett ott kormos?

A gyermeki realizmus példái: P. L.: Apukám adta a pénzt a Mikulás úrnak, hogy tudjon nekünk ajándékokat venni? – P. O.: A hittan tanár néni azt mondta, hogy Jézus apja, a Jó isten a Mennyben van, a földi apja meg Szent József. De lehet-e egy embernek két apja?  – P. J. Azt mondta a plébános úr, hogy böjtben szabad halat enni. Kérdésem: A hal nem ugyanúgy állat, mint a disznó? –  P. A.: Azt mondta valaki, hogy fúrja az oldalát a kíváncsiság. De képes-e erre a kíváncsiság? És nem lehet ebbe belehalni? – P. A.: Tegnap a Kató néni nehezen tudott feljönni a 4. emeletre, és ezt mondta: Hogy az öreg Isten szargya le! Minek gyüttünk mink ide a 4. emeletre? Kérdésesem: Honnan tudja a Kató néni, hogy öreg az Isten? – L. V.: Holnap múlva [Holnapután.] – L. V.: Durcás elem [Duracell] – L. V.: Tégedtől tanultam [Tőled tanultam,] – L. V.: Könyökös mëggyet ëszëtt a Vivi. [Konyakos meggyet evett a Vivi.] – N. N.: Kislány és anyukája énekelgetnek: „Most amikor minden virág nyílik / Orgonától a kis gólyahírig”. Többszöri ismétlés után kérdezi a kislány: Mit csinál kis gólya, amikor hirig? — Szülő: Mérges vagyok. Mindjárt megüt a guta. Gyermek: Majd én megverem. Ne félj, nem üt meg téged! Csak segíts megkeresni, hogy előbb figyelmeztessem! – Dalt énekeltek: Fel, mert itt már üt az óra! Gyermek: Mit mert fel az óra ütője? Hogyan tudta felmerni azt az akármit? – Szülő: A csinos Zsuzsi, hogy megfőzte a Jóskát! Már az eljegyzést is kitűzték. – Gyermek: Ha megfőzte, hogy nem égett meg? – N. N.: Mami, te mi voltál azelőtt, hogy dédi lettél?

Az egocentrizmus példái: N. N.: Nem tudom, hány éves vagyok, mert ez állandóan változik. – N. N.: Én már tudok kettesével számolni, néha párosával is. – N. N.: Megfájdult a nyakam, mert annyi levest ettem. – N. N.: Lejött a sebtapasz a véremről. – N. N.: Majdnem eltörtem magam. – N. N.: Azért eszek, hogy ne haljak farkaséhesen.  – N. N.: Akkor láttam, amikor még nem aludt a szemem. – L. K.: Enyém járgányom [Az én járgányom.] – L.K.: Mami, az eredetiben szebb voltál. [A műtét előtt szebb voltál.] – L. K.: Megfogadhatom? [Megfoghatom?] – H. S.: A Lottin nem van papucs. [Lottin nincs papucs.] – H. S.: Papi, te nincs vagy ott a fotón [Nem vagy rajta.] – H. S.: Saját magátját. [Saját magát.]

A fenti példák nagy részében a furcsa, szabálytalan szóalakok használatát azzal magyarázhatjuk, hogy néhány esetben a gyermek nem ismerte az adott szó jelentését, illetve a szó toldalékolása sem sikerült. A nyelvi botlást vegye észre a szülő, és javítsa, de ne kioktató hangon, hanem ebben a formában: Tudod, ez szebben, helyesebben így hangzik: nincs rajta papucs.

⁕    ⁕   ⁕

Kosztolányi Dezső írta a Magánbeszéd című versében: „Este a kertben nézem az eget, a fákat, a lombot, s kérdem magamtól: miért nem érti a gyümölcs a törzset?” Igen. Értjük a költő aggodalmát. Ennek a természeti képnek a tanulsága az emberi közösségekre is érvényes. Gyakran fordul elő, hogy a gyermek nem érti a szülőt, és ez fordítva is igaz. Az idősebb korosztályhoz tartozók a hagyományos szavakat, szólásformákat ismerik elsősorban; talán azért is, kevésbé tájékozottak az ifjúsági nyelv szókincsében. A szólások és közmondások használatában fordul elő a legtöbb hiba. Tegnap a tanító néni a szememre hányt – írta az egyik kisiskolás diák1975 táján. Azt akarta kifejezni szólással, hogy szemrehányás tett neki a tanító néni, azaz valamit számonkért rajta. – A gyermekek és általában fiatalok ma már alig ismerik a maga alatt vágja a fát; egy gyékényen árul; fúrt agyú; kitették a szűrét szólások eredeti jelentését; és a felnőttek zavarban vannak, ha ezeket a szleng jellegű szavakat, kifejezéseket hallják: berág; ráfaragtam, majd eldobtam magam; besokalltam; ma penge voltam ’azaz éles, mert jó formában versenyeztem’; lemegy alfába ’elalszik’. Hogy ne legyen áthidalhatatlan szakadék a szülő–gyermek kapcsolatban a szóhasználat nehézségei miatt, azt javaslom, hogy a fiatalok tanulmányozzák a szólások eredetéről szóló érdekes könyveket, tanulmányokat. Ezeket: Kertész M. 1922; O. Nagy G. 1965; O. Nagy G. 1971; Bárdosi V. – Kiss G. É. n.; Bárdosi V. 2004; Forgács T. 2004. – A szülők és az idősebb korosztályokhoz tartozók figyelmébe ajánlom ezeket a kiváló kiadványokat: Hoffmann O. 1966; Rónaky E. 1995; Parapatics A. 2013; Molnár Csikós L. É. n.; Minya K. É. n. – Érdekes szócikkek vannak a Nyelvművelő kézikönyvben az ifjúsági nyelvéről (I. kötet 968–972), és a szólásokról (II. kötet 869–879).

Érdemes megemlítenem, hogy a gyermeki gondolkodásmód sajátos formáira a felnőttek nyelvéből is tudunk példákat említeni főleg a hasonlatok és a megszemélyesítések köréből: Szédelgek, mint a részeg liba. Te vagy a szemem fénye. Költészetünkben a képszerű kifejezés gyakran használt eszközei a megszemélyesítés és a hasonlat: Nyári napnak alkonyulatánál megállék a kanyargó Tiszánál. / Ott, ahol a kis Túr siet beléje (Petőfi Sándor); Jött az est, barna koldus, / Csendesen jött és vakon (Áprily Lajos); Párizs az én Bakonyom (Ady Endre). A mágikus-animista gondolkodásmód példája: Hallottam sírnia vasat, hallottam az esőt nevetni József Attila).

⁕    ⁕    ⁕

Az animista világmagyarázat elemei már a honfoglaló magyarság kultúrájában is megjelenhettek, hiszen a sámánok működésének egyik fontos összetevője volt a szellemekbe vetett hit (Magy. Népr. Lex. 1, 104.). Az ősi kultúrákban a Napot és a Holdat istennek, istenségnek tekintették, ezért megszemélyesítették (perszonifikálták): Nap atya, Nap öreg, Hold anya, Hold istennő. Bodán és vidékén a Hold, Holdanya tisztelete jelen volt a lakosság mindennapi életében, talán azért is, mert bizonyos munkákat csak fogytával [Holdfogyatkozáskor], illetve Újholdkor volt ajánlatos végezni (L. részletesebben BoTsz. 129–130). Az animizmus mélyen gyökerezik a magyar népi kultúrában.

⁕    ⁕    ⁕

A beszédtanítás pszichológiai tudnivalóit Vajda Zsuzsanna könyvéből érdemes behatóbban tanulmányozni (Vajda Zs. 2014. 134–164).

⁕    ⁕    ⁕

Kérésemre a dolgozatomhoz Nyakas Gizella, Kovácsné Deák Irén, Ringli Mária Magdolna és Varsányiné Bükkösdi Márta küldött érdekes szavakat, mondatokat. Ezúton is hálásan köszönöm kedves kollégáim támogatását. A példamondatok elsősorban óvodás korú gyermekek beszédéből származnak.

 

Irodalom

• Bárdosi V. – Kiss G. É.n. = Szólások – Közmondások [Két kötetben] Tinta Könyvkiadó
• Bárdosi V. 2004 = Bárdosi Vilmos: Magyar szólástár Budapest, 2004,
• BoTsz = Pesti János – Domján Johanna: Bodai tájszótár Boda, 2018.
• Forgács T. 2004 = Forgács Tamás: Magyar szólások és közmondások szótára Budapest, 2004
• Genevieve Painter 1984 = Genevieve Painter: Tanítsuk a kisbabát! Budapest, 1984
• Hoffmann O. 1966 = Hoffmann Ottó: Mini-tini-szótár Pécs, 1966.
• József I. = József István: PTE http. // janus.ttk.pte.hu >jozsef_istvan> a gyermek_vlgkp
• Kertész M. 1933 = Kertész Manó: Szállok az úrnak – Az udvarias magyar beszéd története Budapest, 1933.
• Népr. Lex. = Magyar Néprajzi Lexikon Főszerk.: Ortutay Gyula Budapest, 1977.
• Margalitics F. = Margalitics Ferenc: Az interneten: https://tudatosszulo.hu
• Minya K. É. n. = Minya Károly: Új szavak I. Tinta könyvkiadó – Budapest
• Nagy G. 1965 = O. Nagy Gábor: Mi fán terem? Budapest, 1965.
• Nagy G. 1971 = O. Nagy Gábor: „Lenyelte a békát” és társai In. Anyanyelvi őrjárat. Szerk.: Ferenczy Géza Budapest, 1978.
• Pesti János – Máté Gábor: Völgységi tájszótár – Vidékünk tájszavai és népi műveltsége Pécs, 2018.
• Parapatics A. 2010 = Parapatics Andrea: Szlengszótár Budapest, 2013.
• Rónaky E. 1995 = Rónaky Edit: Hogyan beszél ma az ifjúság? Budapest, 1995.