A 19. század utolsó harmadában Európa-szerte sorra épültek a vásárcsarnokok. Az időszakban példa nélküli népességnövekedés jellemezte a városokat, az utcai piacok és kisboltok már nem feleltek meg a tömegigényeknek, közegészségügyi és közbiztonsági problémák jelentkeztek. A növekvő vásárlóerő kiszolgálásának biztosítása és az említett gondok kezelése érdekében született meg a vásárcsarnok intézménye. Az építőipar addigra jutott el arra a fejlettségi szintre, hogy lehetővé vált nagy fesztávú acélszerkezetekkel tágas tereket lefedni. Ekkor jelentek meg a hatalmas fedett vasúti pályaudvarok, gyárépületek – és a vásárcsarnokok. Az újfajta épületek új térélményt kínáltak a társadalom számára, emellett alakították a közízlést is.
A budapesti beruházások megkezdése előtt brit, belga, osztrák, német és francia példákat tanulmányoztak – a tervezés, kivitelezés és az üzemeltetés szempontjait egyaránt figyelembe véve. Budapest különböző részein az 1890-es években és az 1900-as évek legelején hat nagyobb vásárcsarnok épült. Ez az időszak volt az első nagy vásárcsarnok-építési hullám a magyar fővárosban. Ekkor nyitotta meg kapuit a Központi Vásárcsarnok, a Rákóczi téri vásárcsarnok, a Klauzál téri vásárcsarnok, a Hunyadi téri vásárcsarnok, a Hold utcai vásárcsarnok, és a Batthyány téri vásárcsarnok. Érdekesség, hogy az első öt csarnokot egyazon napon nyitották meg: 1897. február 15-én. Helyüket tudatos tervezést követően jelölték ki, figyelembe véve a vásárlói szokásokat és a kerületek népsűrűségét. Mindegyik csarnok egy-egy korábbi szabadtéri piac helyére épült, a kerületek legsűrűbben lakott részeire, úgy, hogy gyalogosan könnyen elérhetőek legyenek. A terek beépítése helyett épülettömbökben sajátítottak ki magántelkeket az építkezésekhez. Lássuk az épületeket, eredeti sorszámozásuk szerint!
I. Központi Vásárcsarnok
A Fővám téren álló Nagycsarnok – hivatalos nevén Központi Vásárcsarnok – Pecz Samu építész, műegyetemi tanár nyertes pályázati tervei alapján készült el, 1894–1896 között. Az épület a magyarországi historizmus téglaépítészetének egyik legjelentősebb alkotása. Nem véletlenül építették a csarnokot ide: a vízi út közelsége miatt itt alakult ki Pest egyik legforgalmasabb piactere, két városrész, a Belváros és a Ferencváros határán. A csarnok a kezdeti időszaktól saját vasúti rakodóvágánnyal rendelkezett – 1965-ig vasúti kapcsolata volt a Budapest-Dunapart teherpályaudvarral. A felszín alatt folyosó kötötte össze a dunai rakparttal. Átadásakor Európa egyik legkorszerűbb épületének számított. Bejárati kőkapui neogótikus stílusjegyeket viselnek, tetejét a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Fémszerkezettel fedett alapterülete 8363 négyzetméter, a 60 méter főhomlokzatú csarnok bazilikás belső terű főhajója 150 méter hosszú, 28 méter magas. A falakat különböző árnyalatú vörös és sárga téglaburkolattal fedték, a homlokzatot Zsolnay-pirogránittal borították. 1977 óta műemlék. Az idők folyamán az épületet többször felújították: a második világháború után, majd az 1990-es évek elején. 1999-ben elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d’Excellence díját, 2013-ban a CNN Travel Európa legjobb piacának nevezte. A világ tíz legjobb vásárcsarnoka között szerepel.
II. Rákóczi téri vásárcsarnok
Az időrendben a második vásárcsarnok építése 1894-ben kezdődött, tervezői Rozinay István és Klunzinger Pál voltak. Az átadása utáni években a Rákóczi tér felőli főbejáraton lovaskocsival is be lehetett hajtani a csarnokba, így könnyítve meg a rakodást. A csarnok belsejében 4 és 6 m²-es árudák kerültek kialakításra, összesen 375 állandó és 55 ideiglenes áruda. A pincét raktározásra használták, a sarokpavilonokban pedig áruvizsgáló, rendőr, csarnokfelügyelet, elsősegélyhely és vendéglők kaptak helyet. Felettük bérlakások voltak. 1936-ra olyan alacsonnyá vált a csarnok forgalma, hogy tervbe vették bezárását, illetve annak uszodává való átalakítását, azonban ezek a tervek később nem valósultak meg. 1988-ban az épület leégett. Tokár György és Hidasi György építészek tervei alapján újították fel, 1991. július 25-én nyitották meg újból.
III. Klauzál téri vásárcsarnok
A VII. kerületi Klauzál téren (átadásának időpontjában István tér) elhelyezkedő objektum tervezői a fővárosi mérnöki hivatal építészei, Kommer József és Klunzinger Pál voltak. A csarnokhoz kapcsolódóan bérház is épült a Klauzál téren, amely lehetővé tette az árusító helyek alacsonyabb árú kiadását. A korabeli árusító helyek száma meghaladta a háromszázat. Érdekesség, hogy a csarnokban – lévén a zsidónegyedben helyezkedik el – elkülönített helyen kóser élelmiszer is kapható volt. A 20. század második felében leromlottá vált épületet 2014-15 folyamán újították fel, a műemléki helyreállítás a korszerű kiskereskedelmi igények figyelembevételével történt.
IV. Hunyadi téri vásárcsarnok
Czigler Győző tervei alapján épült Budapest terézvárosi kerületében. Stílusát tekintve hasonlít a vele egy időben épült másik öt vásárcsarnokhoz. Külső homlokzatán ökör- és sertésfej gipszstukkó elemek hívják fel magukra a figyelmet. A csarnoktér háromhajós, bazilikális elrendezésű, tetőszerkezetének acéltartói ellipszis ívűek, szegecseltek. A szocializmus évtizedeiben a belső térben sok otromba beavatkozás történt, az oldalhajókban azonban máig megmaradtak az eredeti kofastandok öntöttvas díszítéseikkel és rácsaikkal. A vásárcsarnok állapota a 2010-es évekre erősen leromlott, 2019-ben részleges felújítás zajlott az épületen. Jelentős megújulása 2025-27 között zajlik: átalakul az épület bejárati rendszere, az Eötvös utca és a Hunyadi tér felé a meglévő nyílások átalakításával új autóbehajtókat létesítenek. Megépül a Czigler Győző terveiben szerepelt – de nem megépült – karzat a Szófia utcai részen, míg a másik hosszanti oldalon felújítják az eredeti műemlék kioszkokat. Homlokzatát több ponton megnyitják az utcafront felé, portálok jönnek létre, így a csarnok könnyebben megközelíthetővé válik a vásárlók számára. Megújul a csarnok teljes belső tere, új kiszolgálóhelyeket és felvonulási helyeket létesítenek, eltűnnek a középre beépített pavilonok, valamint a hozzáépítések, ezzel egy közösségi térré válik a piac. A középső részen 2000 négyzetméteres tér jön létre, a hétköznapokon ott lesznek az árusok asztalai.
V. Hold utcai vásárcsarnok
Az V. kerületi Hold utca és Vadász utca között elhelyezkedő épület 1892–1896 között épült Czigler Győző tervei szerint. Az eklektikus stílusú, 2107 négyzetméter alapterületű csarnok 190 állandó és 80 ideiglenes árusítóhellyel, valamint rendőrségi-, és mentőszobával, kávémérőhellyel, vásárfelügyelőséggel rendelkezett, kívül pedig étterem, húsvizsgáló csatlakozott hozzá. 2014-ben felújították az épületet, és a Belvárosi Piac nevet kapta, amely fokozatosan termelői piaccá alakult. A koronavírus járvány miatt a csarnok nehéz helyzetbe került, ugyanis vásárlóközönségének nagy részét a turisták alkották. E miatt a csarnokot 2021. január 1-jétől ideiglenesen, majd véglegesen bezárták. 2022-ben az épület funkciót váltott: fényművészeti múzeum nyílt falai között.
VI. Batthyány téri vásárcsarnok
A csarnokot 1900–1901-ben építették fel Klunzinger Pál tervei alapján. 1902. április 13-án nyílt meg. Belső tere a Központi Vásárcsarnokra emlékeztet, alapterülete 3156 négyzetméter. A főhajóhoz merőlegesen négy kereszthajó kapcsolódik, melyeket íves rácsos tartóval soroltak közvetlenül egymás mellé. Az 1936-ra elnéptelenedő csarnokot fedett teniszcsarnokká tervezték – sikertelenül – átalakítani. Az 1970-es évekig az épület galériáján a nagy budapesti virágpiac foglalt helyet. 1977-re átalakították, a földszintjén élelmiszer áruházat, az emeletén pedig kisebb üzleteket alakítottak ki, továbbá a szinteket összekötő mozgólépcsőket szereltek fel. Az épületet legutóbb 2003-ban újították fel.
Amíg az európai nagyvárosok 19. századi csarnoképületeinek többsége elpusztult, Budapesten szinte kivétel nélkül ma is állnak ezek a pompás építészeti alkotások, ráadásul egy kivétellel eredeti funkciójukat töltik be mind a mai napig. A vásárcsarnokok nem a múlt emlékei, hanem nagyon is élők. Erős funkcionális csomópontok a városban, melyek többféle vásárlói kört szolgálnak ki az alacsony jövedelműektől az ínyencekig, vagy az éttermekig. A vásárcsarnokok a társadalom arcát tükrözik, nyilvános térként működnek, tele interakcióval és élettel, teljes mértékben követve a társadalmi és gazdasági változásokat.
A kisboltba betérve az ember elveszíti anonimitását: miután belép az ajtón, azonnal kapcsolatba kerül az eladóval, a figyelem középpontjába kerül. A bevásárlóközpontban anonim módon lehetünk jelen, a személyes kontaktusok lehetősége minimális. A vásárcsarnok sikerének titka, hogy a hagyományos kisbolt és a bevásárlóközpont között helyezkedik el. A vásárló szabadon feltérképezheti a kínálatot, közvetlen kapcsolatba léphet az eladóval; ezek a kapcsolatok idővel személyessé is válhatnak. Közben a visszahúzódás lehetősége is adott, kevésbé vagyunk lekötelezve az eladónak, nem állunk a figyelem középpontjában, szabadabban élhetjük városi „anonim” létünk.
A vásárcsarnokok elhelyezkedése térképen
(Képek forrása: pestbuda.hu)
Szóljon hozzá!