Erdőben kövön beszélgetve ücsörögtem
A telihold bukkant elő felhőkből felettem
Mászkáltam vidáman kőről kőre haladva
Véletlenül megint a hold fényébe sodródva
Aztán elszakított a hajnal tündöklése
Elnyomott mindent napfény lüktetése
Tükrét az űr tovább arrébb elsodorta
Dallamát a farkas már hiába is várta
Futni készült mindent hátra lökni
De a reményt felejtette kútba dobni
Talpa alatt fordult a föld tengelye körül
Ismét felsejlett a hold a felhők mögül
Tépett farkas felnézve fűre lapul
Nem érti a hold fénye hogyan alakul
Szóljon hozzá!