2025. július 31-én zajlott az esztergomi TÁR-LAK Szalonban barátunk és szerzőtársunk, Szarvas István könyvbemutatója. A kötet szerzőjének köszöntője után Szilvássy Péter felolvasta Oláh Gábor előszavát, majd Zsifkovics István moderátor feltette az első kérdést. A beszélgetés hat témakört érintett.
Szarvas István köszöntője
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégek!
Őszinte örömmel és nagy megtiszteltetéssel köszöntöm Önöket itt, Esztergomban, ezen a számomra igen fontos eseményen, a „Kérdeztem – válaszoltak VIII.” című új interjúkötetem bemutatóján. Hálás vagyok, hogy ennyien megtiszteltek jelenlétükkel.
Mindenekelőtt szeretném kifejezni köszönetemet Zsifkovics Istvánnak, aki ennek a bemutatónak a megszervezésében oroszlánrészt vállalt. Kevés szóval, de nagy tettekkel dolgozik a háttérben. Köszönet illeti Szücs Szilvát is, aki a mai délután háziasszonyaként nemcsak a vendéglátásról, hanem a hangulatról is gondoskodik. És köszönöm a Tárlak Szalon szellemiségének, hogy méltó otthona lehet e kötet gondolatiságának és nyitottságának.
Külön köszönöm munkáját barátomnak Manchesterben Oláh Gábor mester politológusnak a kitűnő előszavát amit könyvemhez irt.
Az elmúlt évek során hagyománnyá vált, hogy időről időre újabb interjúválogatással jelentkezem. Ez a mostani – a nyolcadik – kötet különösen közel áll hozzám, nemcsak azért, mert ebben az évben ünneplem 81. születésnapomat, hanem mert az életpályámban összegződnek benne évtizedek kérdései, figyelme, kíváncsisága.
33 interjú szerepel a kötetben – majdnem egyharmaduk még 2009 előtti, köztük három beszélgetés a kilencvenes évekből. Vannak köztük interjúk a 2010-es évekből, de a legtöbb – 13 darab – 2021 után készült. A válogatás szándékosan vegyes: a múlt és jelen megszólal egymás mellett. Mert hiszem, hogy a jó gondolatoknak nincs lejárati idejük.
És hogy kik szólalnak meg? Hadd emeljek ki néhány nevet – különböző területekről, mégis egy közös nevező mentén: mindenki mögött teljesítmény, emberi mélység és gondolat van.
Beszélgettem például Várdai Istvánnal, kivételes tehetségű csellóművésszel és művészeti vezetővel, akinek nemcsak a zenei pályája lenyűgöző, hanem a gondolkodása is. Számára a fiatal generáció mentorálása nemcsak feladat, hanem kötelesség is. Közös felelősség, mondja, hogy legyen, aki továbbviszi a kultúra lángját.
Ugyanezt a szellemiséget képviseli Vashegyi György, Liszt Ferenc-díjas karmester is, aki nemcsak vezényel, hanem tanít, példát mutat, épít. Az ő szavai szerint: a muzsikának nevelnie is kell. Kérdeztem, válaszolt – és én sokáig vittem magammal a mondatát.
Másik interjúalanyom Békefi Bálint, egy dinamikus fiatal szakember, aki az AI – a mesterséges intelligencia világát járja körül. Ő azt mondja: „sokan szeretnénk nem gondolni rá, de eljön az idő, amikor muszáj lesz.” A szavai elgondolkodtatnak: vajon hová tartunk, és milyen jövőt építünk gépekkel és algoritmusokkal – ember nélkül? Bevallom, én is kétkedve figyelem az AI térnyerését. De kérdezni ott is fontos.
És hogy mi a helyzet a régi interjúkkal? Van, aki azt mondja, azok már nem aktuálisak. Én viszont úgy gondolom: épp ellenkezőleg. Kati Marton tizenhárom évvel ezelőtt a terrorizmus veszélyeire figyelmeztetett. Nézzünk körül ma a világban – mennyire is volt igaza?
De van interjú olimpiai bajnokkal, nagykövettel, akadémikussal, filmoperatőrrel, sőt két miniszterelnökkel is – az egyik, amikor még nem volt az, a másik, amikor már nem volt az. Ez nem tudatos választás volt, hanem az idő sodrában így alakult. De beszédes.
És van egy interjúalany, aki önmagát kérdezi – öninterjút készít. Ez Bencze Ilona. Aki nemcsak színésznőként, de íróként is mély emberi képet rajzol magáról. A kérdések és válaszok egyazon hangon szólnak – mégis dialógust teremtenek az olvasóval. Ez különleges vállalkozás volt, és örülök, hogy a könyvben helyet kapott.
Ahogy Ernyei Béla interjúja is – nemcsak egy színész szólal meg benne, hanem egy ember, aki a pályán túl is figyel, gondolkodik, kérdez. Ő is példázza azt, amit Babák Mihály, Szarvas város volt polgármestere is megfogalmazott: „Egy jó kérdéstől megnyílik a kérdezett, és ezáltal megismerhetjük az embert.”
Ez a mondat talán a legpontosabb összefoglalása annak, amit csinálok.
Kedves Barátaim, kedves Esztergomiak!
Hiszem, hogy a kultúra, a tudomány, a művészet, a gazdaság embereit kérdezni nemcsak lehetőség, hanem kötelesség. Mert ha megértjük egymást, ha meghallgatjuk egymást – közelebb kerülünk ahhoz, ami ma talán a legfontosabb: az emberhez.
1. Interjúalanyok kiválasztása
Zsifkovics István:
Arra gondoltam, hogy a köszöntődről már kiderült, hogy milyen heterogén a társaság a könyvedben, különböző riportalanyaid voltak: politikus, egyházi személy, Nobel-díjas tudós, sportoló… A kérdésem röviden az, hogy mi alapján választod ki azokat az embereket, akikkel érdemes riportot készíteni? Mi alapján döntöd el, hogy leülsz vele beszélgetni?
Szarvas István:
Köszönöm, nagyon jó kérdés. Az első szempontom a szimpátia. Ha valaki nem szimpatikus nekem, nem is próbálkozom vele. Ha igen, akkor elkezdem tanulmányozni az életrajzát – nemcsak a szakmai részét, hanem a hobbiját is –, mert az interjú során igyekszem ezekről is kérdezni. Általában a hobbiról szívesebben beszélnek az emberek, mint arról, amit kevésbé szeretnek.
Zsifkovics István:
Egy idevágó történet: Regőczi Attila, aki az Ászok a pályán tenisztornát szervezte, mindig összehozott politikai hovatartozástól független embereket. A szünetben söröztek, ultiztak, és jól megfértek egymás mellett – ez nekem nagyon tetszett. Ma ez egyre ritkább.
2. Politikai és szakmai egyensúly
Szarvas István:
Már az első könyvemtől kezdve igyekeztem egyensúlyt tartani. Nem véletlen, hogy eddig nyolc kötetben összesen öt miniszterelnök szerepel. Szinte mindegyik miniszterelnökkel csináltam interjút a rendszerváltás óta, egy kivétel van: Antall József. Vele szimpatizáltam, de nem tudtam a közelébe férkőzni.
Nem célom párbeszédet generálni az ellentétes oldalak között, de előfordul, hogy az olvasó mégis párhuzamot von, például Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor válaszai között.
Egy másik érdekesség: régen a Parlamentben még előfordult, hogy a politikusok a büfében együtt koccintottak, miután a plenárison „leszúrták” egymást. Ma ezt már nehéz elképzelni.
3. Régi interjúk, válogatás
Zsifkovics István:
Most a kötetben olyan interjúk is vannak, amelyeket évekkel ezelőtt készítettél. Mi alapján válogatsz közülük?
Szarvas István:
Ez teljesen szubjektív. Az első kötetnél (2008) kb. 100 interjúmból választottam ki 25-öt. Azóta is így dolgozom: van, ami 10-15 évig „pihen”, mire eljön az ideje.
Egyes interjúkat rengeteg munkával kell szerkeszteni. Volt olyan, amit 15 éve félretettem, mert úgy éreztem, „a büdös életben nem fogom megjelentetni”, de most már beérett az idő, és vállaltam a javítását.
A jövőben lesznek tematikus kötetek is, pl.:
• Sportvezetők válaszoltak
• Egyházi személyiségek válaszoltak
• Olimpikonok válaszoltak (ez már megjelent)
4. Interjúkészítési módszerek és kudarcok
Szarvas István:
Nem volt olyan interjú, amiből ne tanultam volna. Nagy hatással volt rám például:
Habsburg Ottó, aki rendkívül művelt és bűbájos volt.
Lévai Anikó, aki megtanított, milyen a jó interjú.
Kudarcaim is voltak:
Hobó egy hajón fél 11-kor: „Szerkesztő úr, nincs felkészülve belőlem, viszontlátásra!”
Farkas Bertalan: „Ha minimális tudása lesz az űrről, akkor jelentkezzen nálam.”
Azóta mindig alaposan felkészülök. Kellemetlen kérdést soha nem teszek fel, mert fontos a bizalom és a későbbi interjú lehetősége.
5. Jövőbeli tervek és mentorálás
Zsifkovics István:
Mik a terveid a jövőre nézve? Kivel szeretnél interjút készíteni?
Szarvas István:
A Nobel-díjas interjúalanyok számát növelném. Magyarok közül készítettem interjút Kertész Imrével és Oláh Györggyel, de szeretnék Karikó Katalinnal is.
A 9. kötetben már két olimpiai bajnok szerepel: Szabó Gabriella és Gulyás Michelle.
Dolgozom az Őszintén az interjúkészítésről 2. kötetén.
Mentorom nem volt, és jelenleg én sem mentorálok senkit, bár sok könyvbemutatón tanulok a közönség kérdéseiből.
6. Interjúalanyok visszajelzései és könyvkiadás
Hanti Vilmos:
Hogyan teremted elő az anyagi hátteret, és hány példányban jelennek meg a könyvek?
Szarvas István:
Általában 200 példányban jelennek meg a könyveim. Többnyire önfinanszírozás, ritkán pályázati támogatás. Nagyon boldog vagyok, ha nullszaldósra kijön.
Szilvassy Péter:
Milyen visszajelzéseket adnak az interjúalanyok, amikor kézbe veszik a kötetet?
Szarvas István:
• A magas rangú politikusok ritkán reagálnak, de az interjúalanyok többségével barátság alakul ki.
• Többen megtiszteltetésnek érzik, hogy heterogén, rangos társaságban szerepelhetnek.
• Példák: orvosprofesszorok, vezérigazgatók, régi barátok.
Volt, aki nemet mondott, vagy akit a menedzsere nem engedett (pl. Orhan Pamuk, Jiří Menzel). Előfordult, hogy hónapokig kellett várni a válaszokra.
Szóljon hozzá!