Kuriózum

 

Ha pontos helymeghatározást vársz tőlem:
a paprikás szalámi és a tojás közelében találtam rá.
Hogy egészen el tudd képzelni,
tehát a paprikás szalámi és a tojás közelében,
az uborka és a sajt alatt kuporgott.
Moccanatlan.
Tudod, ahogy merevvé válsz,
amint váratlanul felkapcsolják a lámpát,
vagy szoborrá dermedsz az éles hangtól, amire nem számítasz.
Igen.
A kifli legszélén a sajt alá szorult, fejét kidugta a lyukon.
Arcán egyértelműen látszott:
hallott ő már ilyesmiről, nem tudják megvezetni!
Homályos az emlék, hogy pontosan kitől,
meg aztán néha falsul terjednek a hírek, ugye?

Nem is fontos igazán, hogy honnan, de tudta, mi következik!
Zsigereiben érezte, csontjaiban hordozta,
vagy talán csak emlékezett,
ahogy a családi legendáriumból felolvasta az apja.
Valami generációs örökség lehet, de már mindegy is!

Cingár kukachangja sóhajtásnak hatott.
Egy kicsinyke kis rezdülés volt,
amint fogai között kisziszegte: essünk túl rajta!
Gyerünk már!
H a r a p j !

Nem tudom, miből gondolta, hogy én valaha is!
Hogy én ilyet bárkivel!

Némelyik estén,
amikor kopog az eső a zsalugáteren, nem tudok elaludni.
Ilyenkor újra és újra lejátszom a hangját.
Persze, hogy fölvettem!
Gondolhatod!

Valódi kuriózum, Isten nyugosztalja!