Egy kismadár száraz ágon,
ott sírdogál egész nyáron:
hol a fészke? hol a párja?
Keresgeti, nem találja.
Nap aranya, hold ezüstje,
égő fészek, nagy a füstje:
hol a török, hol meg mások,
ahol kincs van, ott az átok!
Rabolni jön a sok ádáz,
nincs menekvés szegény bányász,
nincs mi védjen, nincs fegyvered,
roskadt táró majd eltemet.
Dalolj, dalolj, te kis árva,
mondd el majd az eget járva,
szomorú a bányász sorsa,
nincsen arany, semmi morzsa.
Dalold el, hogy kik is voltunk,
szép hazáról álmodoztunk,
ha egy vándor erre téved:
mi lelte a dolgos népet!
A tizenkét történelmi magyar bányaváros kötetből
Szóljon hozzá!