Ledőlt a kereszt
A Golgota hegyén,
Fájdalom járja át az eget,
S odafenn ragyognak a csillagok.
Egy zugban tanítványok ülnek búsan,
Nem értik, hogy mi történt,
S a sírban a halott felett
A remény csendje hallgat.
Milyen kietlen a vidék,
Behúzódott a jó nép
Házaik odvába,
Onnan szólítják a családot zsolozsmára.
A sírban a csend, ernyedt végtagokban
A hideg kántál égi éneket,
Gyolcs, mirha és tömjén
Illatát járja át a képzelet.
A remény csendje betakarja a tájat,
Nem szól az ég, s a földben hallgatnak a kövek,
Mennyei remény, csendestárs a halálnak,
Mikor majd gördítik a követ,
Angyal szól szelíden: él már a világban,
S a csendes remény simogatja az eget.
Szóljon hozzá!