Szarajevó – 10.

A merénylet előzményei és lefolyása a pécsi sajtóban, pécsi szemtanúk alapján 

A gyilkos merénylet utáni gyász Pécsett és Baranyában – 2. rész

 

Ha az események folyását akarom követni, ismét az Arcanum Digitális Tudománytárhoz fordulok. A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 2.-i, csütörtöki számában Falussy György „A trónörökös pár halála” címmel írt közel egész oldalas vezércikket. „Az elmúlt héten (a német II.) Vilmos Imperator-Rex volt Ferenc Ferdinánd, a magyar királyi hercegnek és szent István (sic!) koronája várományosának várva-várt vendége. Körül járták a remek rózsaligetet, és a németek nagy császárja ki nem fogyott a dicséretből. Az ünnepi lakomán katonai zenekar húzta a tüzes indulókat. A császár bensőséges meleg hangon köszöntötte fel a vendéglátó házigazdát. A királyi herceg meghatott szívvel mondott köszönetet a kitüntető igaz barátságért. Aztán összeölelkeztek és szétváltak, egymást biztatva. A viszontlátásra!

A német császár északnak sietett hajóavatásra, a Habsburgok és Árpádok kettős trónjának örököse pedig délnek fordult, mint a daru, ha búcsúzik a fészkétől, hogy magas látogatásával megörvendeztesse Bosznia ünneplő népét. Ó, ki hitte volna, hogy a leghatalmasabb kényúr, az Imperator Mars követi hangtalanul nyomon?!

Eldördült a gyilkos pisztoly, s mint a villámtól sújtott rózsabokor borult a hercegasszony fenséges ura ölébe, még el se csattant a búcsúcsók, már az életölő fegyver újból okádta magából a halált, s az érzéketlen csupa csont ember csupasz bordáira ölelte a királyi herceget feleségestül. És fut a Hiób (Jób)-hír (vészhír) a villám szárnyán. messze fel északnak, az Imperator Rex aranyos székébe hanyatlik vissza, és színét vesztett ajka reszketve tagolja: Soha többé nem látjuk itt egymást!

Öltözzetek gyászba Ferenc József hű népei! Hatalmas trónusainak örököse nagy útra ment, ahonnan nincs visszatérés. Ott, ahol 35 évvel ezelőtt annyi derék magyar baka szíve vérének pirosló harmatát hullatta a sárguló avarra, ott esett össze a daliás herceg, ölében tartva meggyilkolt hitvesét, holtan. Páros csillag röppent ez egyszer vissza az égbe összeölelkezve! A fájdalom megdermeszti a szívünket, ha veszteségünkre gondolunk, pedig lehetetlen elfelejtenünk csak egy pillanatra is, hisz nincs a teremtésben vesztes, csak mi.

Igaz, hogy az Egyház ádáz ellenségei már évek óta azzal rágalmazták, hol burkoltan, hol vakmerő nyíltsággal, hogy az üdvözült nem barátja a magyarnak. De ki hitte volna el ezt a szemet szúró hazugságot, aki tudja, hogy hitéhez mekkora hűséggel ragaszkodik, és mennyire nem ismeri a legcsekélyebb félelmet annak bátor megvallásában. Katholikus volt minden porcikája. Udvarában állandóan tartott papot, akinek tanácsát gyakran kérte, valahányszor a keresztény erkölcs mesgyéjét érintette, döntő szavának súlya, szigorúan ügyelve arra, nehogy határsértést kövessen el hitének hátrányára, és érzékeny lelkiismeretének kárára.

Naponkint hallgatott misét, sűrűn gyónt és áldozott. S hogy évekkel ezelőtt a katholikus Schulverein (Iskolai Egyesület) élére állott, hathatósan támogatta a hitvallásos iskolákat, csöppet sem törődve azzal a vaklármával, mely ezért pártoskodással vádolta meg. És tanuló oltotta ki sokat ígérő drága életét! Jásziak (Jászi Oszkár), Szendék (Szende Pál), Kornstockok, és ti mindannyian, kik a vallás ellen esküdtetek össze, jertek tetemre.

A ti vallástalan eszményetek megtestesülése ez a gyilkos diák, minden imperiálizmusnak (sic!) és hatalomnak esküdt ellensége, ki nem tanult hittant, inkább a Boszna partjára jár lövöldözni. Ő nagy tökéletességre vitte ebben, keze nem reszketett, a magyar imperializmus megtestesítője ott fekszik, Szarajevó ispotályában holtan, és mellette csukott szemekkel ifjú felesége, a leghívebb hitves, a leggondosabb anya. Nincs hegyes-völgyes Boszniának egyetlen kecskepásztora, aki a fenséges holtakat irigyelné sorsukért, és nem akad Szarajevó utcáin egyetlen félig mezítelenül szaladgáló gyermek, ki szüleitől kukoricakenyéren kívül egyebet nem kap, ha hazatér, aki a talpig gyászba öltöztetett királyi hercegekkel és hercegnőkkel cserélne, mikor halott szüleikre látja borulni őket panaszos zokogással.

Elhiszik-e azok a pesti fanatikusok, hogy vallás és erkölcs nélkül nem nevelnek egyebet barbároknál? Ott a szarajevói diák a koronatanúnk, hogy inkább robbantsuk fel az összes iskolákat, semmint a vallást kiszorítsuk a falai közül. A bizonyítványok kiosztása napján zörget az iskolák ajtaján ez a borzalmas mementó. Okuljatok nagyok, és lássátok át, milyen megdönthetetlenül igaz az a krisztusi figyelmeztetés: ’Nélkülem semmit sem tehettek.’

Vissza tehát a kidobált feszületekkel, és a lenézett keresztény szellemmel az iskolába, míg nem késő. A gonoszság apostolai sohasem pihennek, állandóan toborozzák híveiket. Az ifjúságot, mely olyan könnyen hevül, herosztratoszi dicsőség hajhászására uszítják föl, s ha Krisztusnak keresztre szegzett jobbja vissza nem tartja őket a pusztítás és pusztulás útjáról, vérrel írjuk meg a mát, és vértengerbe fullasztjuk a holnapot. Pedig éppen nékünk (sic!), szegény magyaroknak van szükségünk arra, hogy szeressük egymást, és még a végső esetben se vetemedjünk ilyen gyalázatosságra, melynek megtorlásául kevés a bitófa, és éppen, hogy elegendő az örök kárhozat.

Sírjatok magyarok, a konopisti (Konopiŝtê) kastély (trónörökösék nyári rezidenciája) nagyasszonya nem teszi fejére a hasonló sorsot ért királynénk koronáját soha. S ti rózsák, ott abban a paradicsomra emlékeztető ligetben keljetek útra, s hervadjatok el egy szálig a dobogni megszűnt nemes szívek fölött a Boszna partján, ahol kihunyt a magyar katholikusok Szent István király ragyogásával bíztató csillaga szűz Mária (sic!) virágos kertje fölött, amelyben jajgatás hallik. Ó, hogy ezt is meg kellett érnünk, hogy nem kell, de nem is tudjuk rejtegetni patakzó könnyeinket.”

Már július 1.-jén megtudhatták az olvasók, hogyan fog gyászolni Pécs és Baranya törvényhatósága a „Pécsi Napló” (1892-1944) híre alapján, „Pécs és Baranya gyásza” címmel. A gyásszal kapcsolatos más fontos hírek is helyet kaptak a cikkben. „A lesújtó gyászról, amely a Ferenc Ferdinánd trónörökös és neje ellen elkövetett merénylettel szakadt a dinasztiára és az országra, Pécs és Baranya méltóképpen veszi ki részét. Visy László dr. főispán július 4-ikére (sic), szombat reggel 9 órára gyászközgyűlésre hívta össze a város törvényhatósági bizottságának tagjait. Közgyűlés után, fél 10 órakor a székesegyházban ünnepélyes gyászistentisztelet lesz, amelyet Zichy Gyula gróf megyéspüspök fog bemutatni.

Amint értesülünk, a vármegye közösége is gyászközgyűlés keretében fog kifejezést adni mélységes részvétének, a közgyűlés napja eddig azonban még nincs kitűzve.

Nendtvich Andor királyi tanácsos, polgármesternél a cigányzenészek egy nagyobb küldöttsége járt ma. A küldöttség, hivatkozva az amúgy is rossz kereseti viszonyokra, arra kérte a polgármestert, hogy a zeneestéket ne tiltsák be hosszabb időre, mert ez érzékenyen sújtaná őket. Oberhammer Antal rendőrkapitánnyal egyetemben úgy intézkedett, hogy amint Budapesten, Pécsett is a temetés napját fogják kijelölni a mély gyász napjának, s e napon szünetelni fog a zene, mulatság, bál, és minden előadás. A többi napokon azonban játszhatnak a zenekarok. A katonazenekar nyilvános szereplése természetesen az elrendelendő gyász egész ideje alatt el van tiltva.

A belügyminiszter ma este táviratilag értesítette a főispánokat, hogy a trónörökös pár beszentelése pénteken délután 4 órakor lesz a bécsi udvari kápolnában, míg Bécsben és Budapesten szombaton reggel gyászistentisztelet lesz. A bécsi beszentelésnél a hely szűk volta miatt küldöttségek részére alig biztosítható hely, amiért küldöttségek nem is mennek Bécsbe.

Zichy Gyula gróf megyéspüspök a temetésre Bécsbe szándékozott, de ilyen körülmények között ezen szándékáról lemondott, és beéri azzal, hogy Pécsett ő szolgáltatja a gyászmisét. A pécsi ezredek tisztikrát és legénységét ma délután napi parancsában tiltották el zenés helyek, kávéházak, mozik stb. látogatásától. A tilalom további rendelkezésig szól, s külön kiemeli, hogy kávéházakban, ha nincs zene, szabad megjelenni tiszteknek.”

Most nézzük városunk részvétéről, a „Dunántúl” -ban megjelent cikket, július 2.-áról. „Pécs város részvéte. Pécs város törvényhatósága is – mint ahogy megírtuk –, méltóképpen akar kifejezést adni annak a mély gyásznak, amely a trónörökös pár halálával a monarchiát érte. Visy László dr. főispán erre vonatkozólag a következő gyászjelentést küldte szét a városi bizottsági tagokhoz:

’Tisztelt bizottsági tag (sic!) Úr! A császári és királyi Fensége, Ferenc Ferdinánd és fenséges hitvese, Hohenberg Zsófia hercegnő bűnös merénylet következtében váratlanul bekövetkezett elhunytának mélyen megrendítő gyászesete fájdalommal teljes kötelességemmé teszi, hogy városunk közönségének törvényhatósági bizottságát mély gyászunk kifejezése céljából egybehívjam. Amiért is tisztelettel felkérem Uraságodat, hogy a jelzett célból folyó évi július hó 4-én (szombaton) reggel 9 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésen a mély gyásznak külsőleg is kifejezést adó módon megjelenni, is ezen közgyűlést követőleg fél 10 órakor a székesegyházban megtartandó gyászistentiszteleten is részt venni méltóztassék. A közgyűlés, tekintettel a gyászmisére, pontosan 9 órakor lesz megkezdve. Pécsett, 1914. július hó 1-én. Visy főispán.”

A város törvényhatóságára még egy olyan rendelet visszavonása várt, amelyet a rendkívüli helyzetre való tekintettel rendeltek el. Ezt szintén a „Dunántúl” július 2.-i számában találjuk – szintén a hírek között. „Visszavont zenélési tilalom. Megírtuk, hogy Oberhammer Antal rendőrkapitány a trónörökös pár halála folytán ért nemzeti gyászra való tekintettel hétfőn (június 29-én) betiltotta a nyilvános helyeken való zenélést. A rendőrkapitány ezt a tilalmat most visszavonta, de úgy intézkedett, hogy a temetés napján ismét szüneteljen a nyilvános helyeken a zenélés.”

A „Dunántúl” július 3.-án közölt alábbi híre színházunkat érintette érzékenyen. „A pécsi színtársulat és a katonazenekar. A színházi katonazenekar a pécsi ezredparancsnokság rendeletére az országos gyász miatt nem vesz részt a színház előadásán. A színház vezetőségének érdeklődésére a katonai hatóság kijelentette, hogy ez a rendelkezés csak néhány napra szól. Valószínű, hogy Ferenc Ferdinánd temetése után, tehát már vasárnap ismét játszani fog a katonazenekar.”

A pécsi keresztényszocialista szervezet gyászünnepélyéről a „Dunántúl” két egymást követő napon is tudósított. A július 2.-i számban „A pécsi keresztényszocialisták gyászünnepélye” cím alatt történt meg ez. „A pécsi keresztény szociális egyesület csütörtökön este fél 9 órai kezdettel a trónörökös pár emlékére gyászünnepélyt rendez a következő műsor mellett. 1. Szózat. Szavalja Csernus Kálmán. 2. Gyászbeszéd. Tartja Linder Ernő szerkesztő. 3. A nagy sír, költemény. Szavalja Krámer Mariska. 4. Alkalmi költemény. Szavalja N. N. (nevet nem közöltek.) 5. Himnusz. Belépő nincs.”

Szintén a „Dunántúl,” annak pedig a július 3.-i száma adott helyet a „– Gyászünnepély a pécsi keresztényszocialistáknál” című cikknek. „A pécsi keresztényszocialisták mai, csütörtöki estélyüket a borzalmas véget ért trónörökös pár emlékének szentelték. Erre az alkalomra az egylet nagyterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel.

A gyászünnepélyt Csernus Kálmán nyitotta meg, aki a Szózatot szavalta el hatásosan. Utána Linder Ernő, a Dunántúl segédszerkesztője emlékezett meg a trónörökös párról, s tolmácsolta azt a nagy részvétet, amely a keresztény szocialisták lelkében is mély nyomokat hagy, majd méltatta az aljas merényletet. A közönségre nagy hatással volt a gyászbeszéd. Ezután még két szavalat, s végül a Hymnusz zárta be a szépen sikerült gyászünnepélyt.”