Néha zavarban vagyunk, ha úgy érezzük, hogy egy-egy szóalaknak akár kétféle toldalékolása lehet. Az eltérés azonban nem lényegtelen, mert például a háznak ablak -a, az asztalosnak meg ablak-ja van; az egyetem kar-a, de már az ember kar-ja a helyes szóalak. Az említett kettősségek alapján arra lehet gondolni, hogy sok logikátlanság van nyelvünkben. Viszont, ha figyelembe vesszük, hogy a kettős szóalakok kialakulásában a párhuzamos alak- és jelentésmegoszlásnak, a szóhasadásnak volt szerepe, akkor már nem hibának tekintjük a jelenséget, hanem inkább nyereségnek. Ugyanis az alakkettősséggel új szójelentés jött létre. A nyelvhasználatban megnyilvánuló kettősségek más vonatkozásban bizonyítékai a nyelvben végbemenő szakadatlan változásoknak (Médianyelv 153).
Ezért ne lepődjünk meg például azon, hogy a birtokos személyragos (újabb szóhasználattal: birokos személyjeles) főnevek használatában némi ingadozás figyelhető meg. Ha a köznyelvben elfogadottnak tekintjük ma már a zuzzája szóalakot (NyKk. I, 348), ennek analógiájára talán a májája, városházája sem kifogasolható? Mivel a zuzza szóban (’az állat zúzó gyomra’) a már elhomályosulóban van a 3. személyű személyrag (személyjel), indokolható, hogy ehhez a szótőhöz hozzákapcsoljuk a -ja személyjelet. A máj szónak nem alapszava a mája (csak a máj), ezért a köznyelvben a birtoklásra utalóan a mája szóalak a használatosabb.
Nyelvjárásaikban a májájja szó a természetes forma: A májájja sütve kiváló, de hurkába is lehet tenni. – A városháza szó jól felismerhetően a városház személyjeles alakja; ezért felesleges ezt megtoldani a -ja személyjellel. A keleti nyelvjárásainkban ma is a városházája a természetes és „helyes” szóalak. Nyíregyházi születésű idegenvezetőtől (egyetemet végzett hölgytől) hallottam először ezt a számomra meglepő szót több helyen ismételve: „Ez Gent, Amszterdam stb. városházája.” (Nem tudok arról. hogy a dél-dunántúli régió nyelvjárásaiban is él ez a szóalak.)
Újabban a rokonságneveink közül az anya és apa szónak is lehet kétféle személyjeles formája: Enikő az unokáim anyja. – Gorkijnak Az anyá-ja érdekes regény, színdarab a „Veron néné-je” (ha a szereplő neve Veron néne). Az irodalmi és köznyelvben ma már elavulóban levő ipa, napa 3. személyű személyjeles alakja kétféleképpen is előfordul: ip-ja vagy ipá-ja, nap-ja vagy napá-ja. Az egyéb analógiás alakulásokat (apá-ja, öcsé-je, bátyá-juk, néné-i stb. azonban a választékos nyelvhasználat eléggé kerüli; illetve csupán más jelentésben él velük: … a népnek Atyái voltanak (értsd: ’vezetői’ [Vörösmarty verséből]. (MMNyR. I. 547).
Furcsa, ha a báty (régiesen: bátya) főnevet báttya, bátja formában használják sokan személyjeles főnévként főleg megszólításban és említő névként: Kedves Jani Báttya! – Jani báttya, hogy vagy?
A toldalék kettőzésével ellentétes forma a toldalék elhagyása néhány újabb szavunkban: Vettem ma egy flakon Cilit. – Ez a pofa nem ismeri az etiket. – Vegyél nekem is Epokit. [Helyesen: Cilitet, etikettet, Epokitot.] Az említett példákban a szóvégződés elvonása azért történhetett, mert a -t toldalékot tárgyragnak gondolta az, aki ezeket a szavakat így használta.
A ragok kettőzése nem ritka a személyes névmások használatában sem: Eztet nem kérem… – Őtet ez nagyon bántotta. Még furcsább, ha a bolti eladó az őtet szóalakot ezt értelemben használja: Uram, őtet választotta? Becsomizzam? A válaszom: Igen, kisasszony, ezt választottam, és megköszönöm, ha becsomagolja. – Mindenképpen furcsa, ha a személyre értendő névmást dologra, tárgyra vonatkoztatjuk. Mivel magyarázhatjuk ezt a nyelvi modorosságot? Lehet, hogy a finomkodásnak, a túlzott udvariasságnak volt szerepe a kedélyes szóhasználat megválasztásában.
Talán még a címbeli témához tartozik az is, hogy a tővégi magánhangzó után kerülni kellene a nyelvjárási hatásra terjedő hosszadalmas toldalékolásokat: az utcái, csészéi, ásói helyett az utcájai, csészéji, ásójai stb. szóalakokat. Stílusosabb viszont kocsiim, kocsiid helyett a kocsijaim, kocsijaid stb. forma.
Abszolút tökéletesség valószínűen nem létezik egyetlen nyelvben sem. A szakadatlanul zajló jelentésváltozások mellett az egyéni ízlésnek is szerepe lehet abban, hogy néha ellentétes tendenciák jelennek meg szóhasználatunkban.
Irodalom
- MMNyR I. = A mai magyar nyelv rendszere I. Szerk: Tompa József. Budapest, 1961.
- Médianyelv = Balázs Géza: Médianyelv (Az igényes sajtó/média nyelve – Budapest, 2000.
- NyKk. I. = Nyelvművelő kézikönyv I. Főszerk.: Grétsy László és Kovalovszky Miklós. Budapest, 1980.
Szóljon hozzá!