Věra Jičínská cseh festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás Pécsett, a JPM Modern Magyar Képtárban 2025. november 6-án 17.00 órakor.
Věra Jičínská most megrendezésre kerülő pécsi múzeumi kiállítását nem csupán a művész jelentősége indokolja, hanem a városhoz fűződő közvetlen kapcsolata is. A művész édesapja Jaroslav Jičínská (1870–1959) bányamérnök, később pribrami egyetemi tanár, egyetemi díszdoktor, 1913-tól 1930-ig bányaigazgató volt Pécsett. Az ő tevékenységéhez fűződik a Pécs vidéki szénbányászatnak a korabeli európai színvonalhoz igazodó korszerűsítése. Věra Párizsból többször meglátogatta Pécsett szüleit, tagja lett a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának, s 1927-től 1930-ig szerepelt a szervezet csoportos kiállításain.
Věra Jičínská (Petrkovice, 1898 – Prága, 1961), festő, fotós és tervező élettörténete nemcsak egy tehetséges művészé, hanem egy céltudatos nőé is. Amikor ő élt, a nők ritkán kaptak lehetőséget arra, hogy nyilvánosan kibontakoztassák tehetségüket – különösen a vizuális művészetekben. Nem akart átlagos művész lenni, aki a középszerű festők végtelen sorát bővítené. Arra vágyott, hogy megtalálja a saját, egyéni útját. Szilárdan eltökélt szándéka volt, hogy csak a művészetnek éljen, ugyanakkor azon is tűnődött, hogy vajon van-e ehhez elég ereje.
Jičínská művészete olyan korszakban született, amikor a női akt a férfi alkotók kiváltságos terepe volt. Az ő munkái azonban túllépnek ezen hagyományon: a test ábrázolása nála nem tárgyiasít, hanem együttérzést és emberi közelséget közvetít. A francia gyarmatok világából származó nőalakjai büszke tartásúak, gyönyörű testük méltóságot sugároz – szemükben azonban mély szomorúság tükröződik. A mozgásban rejlő művészi kifejezés lehetősége is mélyen foglalkoztatta. Ő maga is fiatal kora óta táncolt, ezért nagyon jól tudta, mit él át az ember tánc közben – fizikailag, de mentálisan is. A művészi forma némileg az impresszionizmusra emlékeztet, mert az elmosódott vonalak tökéletesen kifejezik a mozgás dinamikáját. Erre példa az 1934-ben készült Uday Shankar (A kígyóbűvölő tánca) című olajfestménye, amelyen egy férfi kígyóalakú testével táncol.
Mindezek azt igazolják, hogy Věra Jičínskának volt ereje az igazi művészethez. Olyan szerepeket töltött be, amelyek akkoriban még távol álltak a nőktől – nemcsak a vizuális művészetek terén.
*
Věra Jičínská a prágai Művészeti Akadémián František Kysela tanítványa volt, majd Münchenben tanult grafikát. 1923-ban Párizsba ment, s Fernand Léger, illetve Achille-Émile-Othon Friesz magániskolájában ismerkedett meg a modern festői irányzatokkal. Párizsi művei az 1920-as években az analitikus kubizmus és a purizmus befolyását mutatják. Festészetében később, André Lhote hatására a kubista formák klasszicizálódtak, s ennek tematikus közvetítéseként jelentek meg képein a harmonikus geometrikus struktúrákba hajló, dekoratív női aktok. 1931-ben visszatért Csehországba, s ekkortól művei a korábbi erősen szerkezetes kompozíciók helyett – pasztellesen elmosódó színes felületekből építkezve – „oldottabbá” váltak. Alkotásaiból a két világháború között Párizsban, Budapesten, Prágában és Csehszlovákia számos városában rendeztek kiállítást. Halála után művei férje, Prokop Laichter adományaként kerültek Dobruška város múzeumába, ahol állandó kiállításon láthatók. Életművét az ismert cseh művészettörténész Martina Pachmanová, nemrég megjelent monográfiájában méltatta.
Kiállításmegnyitó időpontja: 2025. november 6. (csütörtök) 17:00
Helyszín: JPM Modern Magyar Képtár (Pécs, Papnövelde utca 5.)
A kiállítás 2026. április 12-ig látogatható.
(Forrás: JPM, Novinky.cz)
Szóljon hozzá!