Mihályi Péter professzorral Miskolcon az egyetemen beszélgettünk 2015. szeptember 4-én az 53. Közgazdasági Vándorgyűlésen Jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek – egy újfajta közgazdasági megközelítés című előadása után.
Professzor úr, mi a véleménye az első napi előadásokról? Nekem olyan érzésem volt, mintha egy bankkonferencián lettem volna.
Nagyjából az történt, ami ilyenkor várható: az aktuális gazdasági kérdések kerültek fókuszba, főleg a növekedési kilátások. A nyitóelőadások közül különösen Csányi Sándor felszólalása volt izgalmas: erősen kritizálta a gazdasági környezetet a bankrendszer nézőpontjából, és bemutatta, milyen akadályokba ütközik ma a hitelezés. Az ebben a szekcióban hallott előadások többsége a növekedés lehetőségeit elemezte — meglehetősen pesszimista hangnemben.
Ugyanakkor más szekciókban, például az EU-panelben, mintha egészen más álláspontok is megjelentek volna.
Még ha nem is hallottam minden részletet, ez nagyon „magyaros” jelenség: hajlamosak vagyunk a saját problémáinkat a lehető legsúlyosabbnak látni — legyen szó növekedésről, eladósodottságról vagy szegénységről. Persze minden országban van némi „hazai pesszimizmus”, de nálunk ennek külön hagyományai vannak.
Tehát nem olyan rossz a helyzet?
Nem, egészen nyilvánvalóan nem olyan rossz. Hogy egy kicsit politizáljak is: meggyőződésem, hogy a 2014-es kormányújraválasztás egyik meghatározó oka a lakossági életszínvonal számottevő emelkedése volt az azt megelőző két évben.
Az ön előadásában a jövedelemkülönbségek hatását érintette. Ez hogyan hat a gazdaságpolitikára?
Csak áttételesen, közvetlen hatás kevésbé van. A közgondolkodás gyakran a „legfelső 1%” vagyonára szegezi a tekintetet, én viszont arra hívtam fel a figyelmet, hogy az igazi törés ott van, hogy a felső egyötöd nagyon elszakadt a társadalom többi részétől. Nem a legfelső, szűk rétegről beszélünk — hanem egy jóval szélesebb, felső középosztálybeli csoportról.
A korrupció témája több konferencián hangsúlyos; itt kevésbé jelent meg. A veszprémi egyetemen felmerült egy korrupciós konferencia ötlete? Úgy látom, ezt mostanában háttérbe szorítják — egyetlen párt, a Jobbik tette napirendre markánsabban.
Nem vagyok korrupciókutató, de a jövedelmi egyenlőtlenségek megítélésében nagy súlya van annak az elterjedt vélekedésnek, hogy a „gazdagok azért gazdagok, mert korruptak”. Ez önmagában is fontos gazdasági tényező — függetlenül attól, igaz-e. Megbízható adat kevés van a valódi korrupció mértékéről. Az én véleményem: Magyarországon ez nem különösen nagy, a közvélemény viszont túlzottan pesszimista és beszűkült képet lát, hajlamos „a világ legkorruptabbjaként” beállítani a gazdaságot. Úgy gondolom, a korrupció nem tartozik az első tíz legfontosabb magyar probléma közé — de nehéz erről higgadt vitát folytatni szilárd mérőszámok hiányában.
Köszönöm!
*
Mihályi Péter – rövid életrajz
Születés: 1953. május 26., Budapest.
- Végzettség: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (ma BCE/Corvinus), okleveles közgazda (1977); később egyetemi doktori fokozat. 1
- Tudományos fokozatok: közgazdaságtudomány kandidátusa (1990), az MTA doktora (1999). Egyetemi pozíciók: egyetemi tanár a Budapesti Corvinus Egyetemen; a CEU visszatérő/vendégprofesszora. Kormányzati tapasztalat: a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára (1997.10.01–1998.07.31.), társadalmi közkiadások és reformok felügyelete.
- Kutatási fókuszok: privatizáció, egészségügy- és nyugdíjreform, társadalmi egyenlőtlenségek, makrogazdaság-politika. Nemzetközi és hazai oktatói/konzultációs tevékenység: Corvinus, CEU; egészségpolitikai és nyugdíjreform-projektekben szakértés.
- Publikációk: 100+ tudományos/szakmai közlemény; Google Scholar hivatkozások 1,500+ tartományban. Kiemelt mű/összegző munka: a magyarországi privatizáció és államosítás történetét feldolgozó, többkötetes vállalkozás szerzője/szerkesztője.
Szóljon hozzá!