Többet ne egyen

Gyógyszertár. Hétköznap. Délelőtt. Ilyenkor aktív a nyugdíjas szakasz. Belépek. Két ablak nyitva.
Egyiknél már ott áll egy idős bácsi. A másikhoz hívnak. TAJ-szám bemutatás, felhő lekérdezés. Az immár szokásos procedúra. Közben a szomszéd ablaknál a kicsit nagyothalló öregúr kéréseit próbálja beazonosítani a fiatal gyógyszerésznő. Nem megy könnyen.
– És valami mást esetleg még kér a bácsi?
– Igen. A feleségemnek kéne valami szopogatós torokgyógyszer, vagy inkább cukorka.
A gyógyszerész hölgy többféle cukorkát válogat ki, a pultra helyezi.
– Ez mentolos, ez eukaliptuszos, ez meg mézes. Melyik legyen?
– Nem is tudom. Nincsen citromos?
– De, az is van.
– Akkor abból adjon egy dobozzal. Azt szereti.
Megállapodtak. A fizetés következett. Készpénzzel. Az öregúr megköszönte a kiszolgálást, majd lassan az ajtó felé csoszogott.
– Aztán mondja meg a feleségének, hogy miután elszopogatta, utána többet ne egyen…
A bácsi még visszabólint a bejárattól, hogy igen, érti.
Az engem kiszolgáló hölgy kérdően néz a kolléganőre.
– Mit mondtál, többé ne egyen?
A fiatal gyógyszerésznő a fejéhez kapott, majd az ajtóhoz szaladt, onnan kiáltotta a bácsi után:
– Uram, a felesége utána ne egyen legalább egy félóráig!

Megosztás

Tweet