1914. Szarajevó – 16.

A merénylet nemzetközi visszhangja és a temetés lefolyása – 5. rész

Ha nemzetközi visszhangról beszélünk, akkor érdemes egy újabb külföldi sajtóközleményt mellékelnem – a New York Herald szintén az első oldalán számolt be a gyilkos merényletről.

Ebben a részben folytatom – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével – az akkori konzervatív vezető napilap, a „Dunántúl” július 3.-i száma ezzel kapcsolatos újság-dokumentumainak ismertetését.

„…A főváros a temetésen. (Budapest, július 2.) A székesfőváros képviseletében Bárczy István dr. polgármester Harrer Ferenc tanácsos kíséretében a ma esti vonattal utazik Bécsbe, a temetésre. Előbb úgy volt, hogy a tanács tagjai testületileg fognak megjelenni, de a Burg kápolnájának méretei csak azt engedik meg, hogy a magyar fővárost két delegátusa képviselhesse.

A három árva. (Bécs, július 2.) A meggyilkolt trónörökös pár árváihoz. Chlumetzbe utazott Mária Terézia és Mária Annunciata főhercegnő, hogy vigasztalja, s esetleg Bécsbe hozza őket. A gyermekek egyelőre a chlumetzi kastélyban maradnak nagynénjüknél, Chotek Henriette grófnőnél, és valószínüleg nem hozzák őket Bécsbe a temetésre, mert túlságosan felizgulnának, és talán meg is zavarnák a hivatalos gyászünnepet fájdalmuk kitörésével. Hogy később mi történik az árvákkal, még nincs megállapítva, és arról sem történt döntés, hogyan kezeljék a gyermekek örökségét tevő hatalmas birtokokat.

A Viribus Unitis Triesztben. (Trieszt, július 2.) A trónörökös és hitvese holttestének a Viribus Unitis (Egyesült Erőkkel) csatahajójáról a partra való szállítása impozáns gyászmenetté alakult, amelyben Trieszt lakossága nemzetiségi és politikai pártállásra való tekintet nélkül részt vett. A kora reggeli órákban a lakosság minden rétegéből valóságos népvándorlás indult a móló felé, ahol ember, ember hátán szorongott. A néptömeg elözönlötte ezután azt az útvonalat, amelyen a halottas menetnek el kellett vonulnia a tengerészek és gyalogos csapatok sorfalai között.

A San Carlo móló mellett egy nagyobb teret hagytak szabadon, ahol fekete és arany díszítéssel gazdagon ellátott katafalkát (díszes, emelvényes ravatalt) állítottak fel a koporsók számára. Itt reggel 7 óra után összegyűltek a trieszti vendégek. A tábornoki és tengernagyi kar (Anton) Hauss (Haus) ellentengernaggyal az élén jelent meg. Jelen volt továbbá Wienik hajóparancsnok, Koudela tengerészeti kerületi parancsnok. A katonai és tengerészeti funkcionáriusok mögött a tiszti kar küldöttsége foglaltak helyet.

A ravatal mellett haditengerészeti díszszázad állott. A római katholikus (sic!) klérus Karin trieszti püspökkel az élén, valamint a többi felekezetek papsága a ravatal előtt állott. A tér szélein mintegy keretet alkotva, a tanuló ifjúság foglalt helyet. Röviddel 8 óra után a hadizászlókba burkolt koporsókat a Viribus Unitis fedélzetéről a hadihajók dörgő ágyú szava, és valamennyi harang zúgása közben a tengerészaltisztek a partra hozták. A katonaság tisztelgett, a polgári közönség pedig kalaplevéve fogadta a koporsókat. A kíséret a koporsók mögött haladt a ravatalig.

A koporsókat ravatalra emelték, mire Karin püspök nagy egyházi asszisztencia mellett beszentelte a holttesteket, ismét elhangzott a hatalmas ágyúszó. A beszentelés után a koporsókat a halottas díszkocsikra emelték. A rengeteg koszorúkat a két készen álló kocsin alig tudták elhelyezni.

A gyászmenet előtt lovas rendőrcsapat haladt, következtek a koszorús kocsik, a papság, azután Hohenberg hercegnő, majd a főherceg halottas kocsija. A menet végén két gyalogsági század és egy csapat díszbe öltözött rendőr haladt. A menet a lakosság sűrű sorfala közben vonult el.

Néma megindultsággal, fedetlen fővel nézte végig a közönség a déli vasút pályaudvara felé haladó menetet. A házakon mindenütt gyászlobogó volt, az utcai lámpák és kirakatok lámpái gyászfátyollal bevonva égtek. Negyed tíz óra után a gyászmenet a pályaudvarra érkezett.

A király proklamációja. (Bécs, július 2.) Beavatott udvari körökben híre jár, hogy a király a temetés után proklamációt intéz a monarchia népeihez, amelyben megemlékezik a meggyilkolt trónörökösnek nagy érdemeiről és önfeláldozó kötelességtudásáról.

A proklamációban külön fejezet vonatkozik Károly Ferenc József főherceg (a későbbi IV. Károly király) új méltóságára, akiről, mint a trón közvetlen várományosáról, igen melegen szól. (Leopold von) Berchtold gróf közös külügyminiszter tegnap majdnem egy óra hosszat tartó kihallgatáson volt Schönbrunnban a királynál. Az audienciát a szerajevói (sic!) vizsgálat eredményéről, a bécsi kabinetnek Belgrádban teendő lépésével és a királyi proklamációval hozzák kapcsolatba.

A dalmaták a szerbek ellen. (Zára, július 2.) A metkovicsi kerületből jelentik, hogy a horvát lakosság nagy tüntetést rendezett a szerbek ellen. Sort-Opus községben a horvátok megtámadták a görög-keleti kápolnát, és erősen megrongálták. A hatóságok szigorú óvintézkedéseket tettek, hogy a zavargásokat elfojtsák.

Vilmos császár nem jön a temetésre. (Berlin, július 2.) Vilmos császár könnyű indispozíciója (gyöngélkedése) miatt lemondott bécsi utazásáról.

A beszentelés. (Bécs, július 2.) Az utolsó rendelkezések szerint az udvari kápolnában Ferenc Ferdinánd trónörökös és Hohenberg Zsófia hercegnő koporsóinak beszentelésén csak Ferenc József király, Vilmos császár, (Albert Wilhelm) Henrik porosz herceg, a mi uralkodóházunk tagjai, Albert (Albrecht Maria Alexander Philipp Joseph) würtenbergi herceg fiaival, Albrecht Fülöp, Jenő Albrecht és Ulrich hercegek, továbbá Alfonz bourbon herceg és neje lesznek jelen.

A király köszönete. Bárczy István polgármester a kabinet-irodából ma a következő táviratot kapta: Wien, Burg, július 2. A császári és apostoli királyi felsége a Nagyságod által Budapest székesfőváros törvényhatósága nevében kifejezett részvétet legkegyelmesebben tudomásul venni, és ezért szíves köszönetet nyilvánítani méltóztatott. Legfelsőbb parancsra Daruváry.” (Géza, a Kabinetiroda titkos tanácsosa.)

Folytatva a „Dunántúl” július 3.-i száma ezzel kapcsolatos cikkeinek ismertetését, a helyi eseményeket dokumentálom most a lap külpolitikai híreit közlő „Legújabb” rovat alapján. „A trónörökös pár holtteste Bécsben. (Bécs, július 2.) A trónörökös pár holtteste ma reggel Bécsbe érkezett külön vonattal, ahol nagy gyászpompával fogadták.

A trónörökös pár árvái. (Bécs, július 2.) A trónörökös pár árvái részére, miután örökségük nem nagy, évi apanázst biztosítottak.”

Ebben a számban, szintén ebben a rovatban kaptak helyet a monarchia néhány más helyén tartott gyász-szertartások híreinek ismertetései. „…Az országos gyász. (Temesvár, július 2.) Temesvár szabad királyi város törvényhatósági bizottsága ma délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott Geml József polgármester elnöklésével, hogy kifejezést adjon a szerajevói (sic!) merénylet felett érzett gyászának. A törvényhatósági bizottság tagjai teljes számban, fekete ruhában jelentek meg.

Geml József polgármester hosszabb beszédet mondott, melyben utalt arra a felháborodásra, mely a merénylet nyomán országszerte támadt, de utalt arra a mély gyászra és részvétre is, mely azt nyomon követte.

A város főjegyzője ezután határozati javaslatot terjesztett elő, melyet a közgyűlés elfogadott, kimondván, hogy a város a temetésre küldöttséget meneszt, a ravatalra koszorút helyez, és a királyhoz részvét táviratot intéz.

(Szabadka, július 2.) A város törvényhatósági bizottsága csütörtökön délelőtt közgyűlést tartott Purgly Sándor főispán elnöklésével. A közgyűlést megelőzően fél órán keresztül a város valamennyi templomában zúgtak a harangok. Purgly Sándor főispánnak a közgyűlést megnyitó beszéde után, melyben megemlékezett a trónörököspár tragédiájáról.

Vojnich Ferenc főjegyző határozati javaslatot terjesztett elő, melyben indítványozta, hogy a város részvétét juttassák el a trón zsámolyához. A közgyűlés ehhez hozzájárult, és elhatározta, hogy a temetés napján Szabadkán tartandó ünnepélyes gyászistentiszteleten az összes hatóságok és helyőrség képviselői megjelennek.

A Budapesten megtartandó rekviemen Szabadka városát Purgly Sándor főispán, Bíró Károly polgármester és a város két országgyűlési képviselője: Vojnich Sándor báró és Janiga János fogja képviselni.

(Baja, július 2.) A város törvényhatósági bizottsága délután 3 órakor tartja a trónörökös emlékezetének szánt közgyűlését, melyen Purgly Sándor főispán fog elnökölni. Az ünnepélyes gyászistentiszteleten jelen lesznek az összes hatóságok, míg a budapesti gyászistentiszteleten a főispánon kívül Erdélyi helyettes polgármester és Podmaniczky Endre báró, országgyűlési képviselő lesz jelen…”

De nehogy azt higgyük, hogy csak a részvét hangján szólt a korabeli európai sajtó erről a gyilkos merényletről. Itt a bizonyíték, ismét a „Dunántúl” július 3.-i számából, ugyanezen rovatból – kiktől másoktól, mint a franciáktól!

„…A francia sajtó támad. (Páris (sic!), július 2.) A burkolt alattomosság után most nyíltan az osztrák-magyar monarchia (sic!) ellen fordul a francia sajtó. A radikális lapok szépítgetik a szerajevói tragédia mögött rejlő motívumokat, és felülnek annak a belgrádi mesének, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös a szerb nemzeti ünnepek legnagyobbját (!) sértette meg.

A Journal de Débats cikke, amelynek címe ’A szerajevói dráma és Ausztria árulási rohama’ azzal vádolja Ausztriát, hogy maga ellen vadította féktelenségével a boszniai szerbeket. Azok a nagyravágyó politikusok, akik 1909-ben és 1912-ben Ferenc József császárt és királyt Szerbia fővárosának megszállására unszolták, ezt a merényletet nyilván ürügynek fogják kihasználni, hogy újból megindítsák aknamunkájukat, így végződik a cikk.

A Temps szerint sem a szerb kormány, sem Szerbia népe nem felelős Ausztria gyászáért. Kétségtelen, hogy a vasárnapi merénylet összefüggésben van azokkal a feszültségekkel, amelyek az utolsó évek fejleménye nyomán támadtak, s ezekért a feszültségekért Ausztria sem a szerb kormányt (!), sem a szerb nemzetet nem teheti felelőssé.”