Kicsi, sovány, nyeszlett ipari tanuló voltam. Medgyesen, szülővárosomban tanultam a szakmát. Gyakorlati óráink szünetében a szomszédos kis élelmiszerüzletbe indultam tízórait vásárolni. Az üzlet előtt egy ekhósszekér állt, rajta egy cigány család: férj, feleség és három purdé. Na meg a szokásos lim-lom a szekérderékban. A középkorú cigány férfi leugrott a bakról, majd lovári nyelven egyezkedett a családdal, kinek mire van szüksége. Szinte egyszerre léptünk be a boltba. Én határozottan a hentespulthoz léptem a szokásos tízórai adagomért, három kifli és tíz deka párizsi. A cigány családfő hagyományos öltözékében: fekete pantallónadrág, sötétkék ing, fekete selyem lájbi és szintén fekete kalappal a fején türelemmel várt a sorára. Aztán az elárusító hölgyhöz fordult bajsza alatt kissé elmosolyodva.
– Săru’ mâna, aş dori trei sute de grame de parizer şi bucata acea de muşchi ţigănesc! – mondta kis mosollyal a bajsza alatt.
(Kezé’ csókolom, háromszáz gramm parizert és azt a darab „cigánykarajt” kérem!) A román hölgy mérlegre rakta a kért árut, majd a kölcsönös elköszönés után folytatta a kiszolgálást.
A pékáru polchoz mentünk mindketten. Látom, gondolkodik, mi éri meg jobban, sok kicsi kifli, vagy inkább egy kisebb kenyér. Az épp arra áthaladó boltos hölgyhöz fordul.
– Kezét csókolom, nincs mai veknijük, vagy valami friss kenyerük? – kérdezi magyarul.
– Csak tegnapi kenyér van, de a vekni friss, mai – válaszol a boltos hölgy.
– Akkor abból veszek, hadd örüljenek a purdék – teszi hozzá mosolyogva – Köszönöm szépen!
A kassza közvetlenül az ajtó mellett volt. Épp előttem került sorra. Szőke szász hölgy ült a kasszában.
– Guten Tag! Ich möchte dies kaufen! – majd fizetve elköszönt – Danke schön! Auf Wiedersehen!
(– Jó napot! Ezeket szeretném megvásárolni! – Köszönöm szépen! Viszontlátásra!)
Én kerültem sorra. Fizettem, majd románul elköszöntem.
muşchi ţigănesc – füstölt, pácolt tarja és karaj felvágott, hentesáru
Szóljon hozzá!