Axiómák
Minden tehetséges író a valóság megismerésére és feltárására törekszik Művében megörökíti a világ jelenségeinek összefüggéseit, ellentmondásait; a szépirodalom nyelvi eszközivel ábrázolja, megjeleníti életének és környezetének főbb eseményeit, a történésekkel kapcsolatos élményeit, érzéseit, gondolatait.
Mivel szándéka szerint hatni akar az olvasóra, munkájával továbbgondolásra, a rejtett összefüggések megismerésére, továbbgondolkodásra serkent.
Az író sok esetben aforizmában fogalmazza meg tépelődésének eredményeit azért, hogy a tudatalatti ismereteink felfedezésével bemutassa a világ abszurditásait.
Az aforizma rendkívül tömören megfogalmazott, általános érdekű és érvényű állítás, gondolatalakzat (Vil. Lex. I. kötet, 79).
A szépirodalmi alkotás szövegében az egyértelmű mondatok mellett lehetnek nehezebben értelmezhető, áttételes jelentésű, sok esetben nonszensz gondolatok; ám ezek a szövegösszefüggés alapján világossá válhatnak az olvasó türelmes és értő közreműködésével.
Bertók László költészetében az aforizmának ábrázoló, értelmező és retorikai szerepe van. Segítségével is ábrázolja a költő világunkat; értelmezi dolgok, gondolatok rejtett összefüggéseit (a fogalmak hátterét); és retorikai alakzatként vele érzelmeket kelt az olvasóban. Gyakorlati haszna is van Bertók László aforizmáinak: arra késztetik az olvasót, hogy fejlessze elvonatkoztató készségét.
Bertók verseiben az elvontabb gondolatok megfogalmazása lényegében kétféle módon történhetett. Az egyik lehetőség: a versek tartalmából következik a tanulság. Ezt vagy a költő fogalmazta meg, vagy az olvasóra bízta a felismerést. A Nagyanyám című versében (Fák felvonulása 28–29) az arckép rajza után azzal zárul a szöveg, hogy az idős asszony még mindig várja elhunyt férje megérkezését „hulló égen át / ellopni a földről / saját asszonyát”. Drámai, szívszorító kép! Nem szorul magyarázatra. Az olvasó a vers végén talán erre gondolhat: a reménység élteti a költő nagyanyját még elesettségében is. Illetve az olvasó magára is vonatkoztathatja a vers tanulságát: talán engem is a remény éltet majd idős koromban; akkor, amikor „már csak emlékeiből él az ember”. [Ez utóbbi Rippl-Rónai József gondolata.] A másik megoldás: elmarad az előkészítő versrészlet, és a költő csak az aforizma szerepű gondolatot rögzíti írásban. Életrajzából és más verseiből azonban sejteni lehet, hogy milyen esemény, élmény, esetleg kudarc lehetett az aforizma hátterében mint „kiváltó ok”. A Firkák a szalmaszálra című kötet kétsoros mini – verseiben rögzítette az író pontos megfigyeléseit, reflexióit. A kétsoros írásművek frappáns aforizmák, amelyek tudósítanak az idős korral együtt járó kellemetlenségekről, történelmünk ellentmondásos eseményeiről, a jelenkor politikai küzdelmeinek fonákságairól. A konkrét helyzetekre való utalás mellett ezek a csodálatos versek lételméleti-filozófiai tartalmakat, gondolatokat is közvetítenek számukra.
Bertók László aforizmagyűjteménye érdekes, szórakoztató és roppant tanulságos olvasmány. Az említett kötet aforizmáinak főbb témái:
Ifjan a börtönben ciklusból
Ahogy csúszik ki a kezedből … Ahogy, ami …
Mintha már nem is akarnád megtartani. (Mintha már – 15. o.)
Ha folyton attól rettegsz, hogy megfázol, újra meg újra meg is fázol (Sors? – 15. o.)
Ne panaszkodj, ne jajgass, ne add föl a labdát. ellenfeled leüti, barátod meg elhágy (A reményhez rímszavára – 15. o.)
– Laci, nem mész el! – És befeszült az ajtóba… De csörrent a bilincs, mintha harang kondulna. (Apám, mikor letartóztattak – 92. o.)
– Ha olyan nagy eszű, tudhatta volna, hogy mit szabad és mit nem, hát ne nyafogjatok. (A szomszéd anyámnak – 92. o.)
– Ha a versekért becsuknak, ne írj verset.
Mondta anyám sírva, mikor kiengedtek. (Anyám, 1956 – 92. o.)
Az öregedésről, betegségekről
Ha már az emlékezet is kihagy, / jobban válogasd meg szavaidat. (Tükör 19. o.)
Amennyit az óra mutat, / Miért akarod átugrani árnyékodat? (Téridő 17. o.)
Hetvenhét faágai fognak, / ha tetszik, ha nem, fogoly vagy (Az árnyéka 12. o.)
Mozogni, menni, menekülni előle, / hogy amíg utolér, ne legyen előnye. (Amíg utolér – 11. o.)
Türelem, erő, szándék, s ami még. / ha megvan, akkor fele is elég. (Fele is elég – 11. o.)
Masszázs, pakolás, vízi torna, próbálgatjuk, mi lenne, ha volna. (Fizikoterápia – 11. o.)
Mit ifjan a test maga meggyógyított, vénen se te, se más, s akkor is fájni fog. (Fájni fog – 9. o.)
Tágítók, serkentők, nyugtatók, s szégyen, de az is, hogy jajgatok. (Gyógyszerek – 8. o.)
Ha a kis bajoktól is nyafogtál, ki hiszi el, hogy nagyon fáj? (Nagyon fáj – 8. o.)
Ki millió esetet lát, / az látja-e az erdőtől a fát? (Fától az erdőt? – 7. o.)
Ha egy új betegséged elfogadod, két három újabb is ajtód előtt topog. (Gondold meg – 23. o.)
Most, hogy a kezed is zsibbadni fog, már nem akkora szám, hogy a lábad is sajog. (Biztató – 23. o.)
[Dolgaidat] mintha álmodnál, úgy teszed-veszed, s ez ébren napról napra nehezebb. (Dolgaidat – 47. o.)
A szem, a fül, a nyelv még minden ugyanúgy, de a másik vége, az elme csupa lyuk. (A másik vége – 47. o.)
A kor is, a kórok rácsa is bezár, / tátogatsz, mint egy kirabolt bazár. (45. o.)
Vénülést nem lehet visszafordítani, de lassul, ha melletted fékez valaki. (Forma X – 55. o.)
Eddig is tudtad, hogy vannak benned csontok, de hogy ennyi … s mind fáj, ha jönnek a frontok … (Csontok – 30. o.)
Furcsaságainkról
Mivel a nyavalygásod nem érdekli, mindig azzal kezdi, hogy „jól nézel ki” (Okos – 33. o.)
Bajairól, hülyeségeiről fecseg, s csodálkozik, hogy csak legyintenek (Az egyik – 49. o.)
Sokkal valószínűbb, hogy elszúrsz valamit, mint az, hogy kijavítod, amit … (Kilátások – 51. o.)
Családi emlékeiről
Ó, a gyermekkor mily … szeretet volt, s rémség. Felnőttet játszottunk, háborút és békét. (Gyermekkor – 89. o.)
Anyád dicsőségét! Már megint mi van ott? Dorgált meg nagyanyám … És megsimogatott. (Pedagógia – 89. o.)
Kis kapát csinált unokáinak, s mentünk a mezőre, mint a többi nagy. (Nagyapám – 90. o.)
Legyintett, ha nagyon vártam valamit. Ne ríj, ha megérik a körme, kibújik. (Nagyanyám – 90. o.)
Puskánk is volt, igaz, tus nélküli, rozzant. Mikor lőttünk vele, a csöve szétdurrant. (Játékaink, 1945,2 – 90. o.)
A közéleti gondokról
Mint a malacok, ha … mielőtt kimarnák, a közös szagukról fölismerik egymást. (Alom-előny – 63. o.)
Lám, a vershez nyúl kardhoz szokott keze, hogy billegő székét megtámassza vele. (Kampányol – 63. o.)
Azt képzeli s éli, hogy minden az övé, s ha haverjaié is, hát mindenkié. (Ember – 65. o.)
Májusban megint nőtt … a sikerpropaganda, X már a félkész gyár füstjét is fölavatta. (Kampányfüst – 65. o.)
[Kié az utca? 1.] Azé. aki kirak harminc-negyven széket, s ott üzemelteti a kerthelyiséget. (68. o.)
A haza sorsáról
Ha a nyakad s vállad is lecsavarhatnád, akkor mi fájna? Az utca? Az ország? (Séta – 27. o.)
Érdemes-e a hibás váltót szidni, / Ha egyik sínen sem lehet robogni? (27. o.)
Ígérték, rájuk szavaztál, hogy vigyék, most meg kérdezgetik, miképp. (Szavaztál – 27. o.)
Dörögnek a pártok nehézfegyverei. Ölni egyszerűbb, mint észre téríteni (?) (Pártok, 1 – 29. o.)
Humor, játékosság
Orvosi váróban, amíg le nem lőnek, ülök …ülök … ülök … stírölöm a nőket. (Orvosi váróban – 35. o.)
Európa, te vén spiné, de jó volna, ha egy tüzes bika megint elrabolna. (Európa – 35. o.)
Harkány – masni az ördög farkán (A monda – 42. o.)
Paprikapakolás a válladra, a derekadra. Magyar paprika, tüzes magyar menyecske rakja. (Magyar – 42. o.)
Fáj, leszakad a vállad, a nyakad? emeld fel a homlokodat! (Tanács – 10. o.)
Neve nyugdíjas, foglakozása beteg, ha nem tud szakmát váltani, belegebed. (Neve nyugdíjas – 9. o.)
– Most katétereztek negyedszer. / – Engem már hatodszor, ne hencegj! (9. o.)
Azt mondod, sóder? Hogy hiszi a piszi? Aki sokszor hallja, végül elhiszi. (A szöveg – 66. o.)
Ne más mondja meg, hogy jól érzem magam, nekem legyen végre jó napom, ha van. (Na, ne! – 60. o.)
Jó fej! Érted? Csípem … De hát hova tegyem? Már kétszer randiztunk, s nem feküdt le velem. (Két lány, 2014 –100. o.)
Reménykedés. elbizonytalanodás (ellentmondásokkal)
– Kit a kígyó megcsíp, a gyíktól is fél. Ha senkid, legalább magadban higgyél. (Legalább – 51. o.)
Ha nem vagy magadnak jó társasága, hiába futsz el a társas magányba (Társas – 51. o.)
Még nem tudja, mit, de el kell követnie, hogy legyen miért vezekelnie. (Elkövető – 57. o.)
Lelép az úttestre, rossz vonatokra száll, megy, mintha sohase érkezne haza már. (Sohase – 58. o.)
Aztán váratlanul egyszer csak félni kezd, s előbb eszi meg a sütit, mint a levest. (Visszatérő – 61. o.)
Működik még, mint ingyenes távfűtés, be-befűt a szív, s megfagy a láb, a kéz. (Kapcsolat – 62. o.)
Nem felejt semmit, mindent megbocsát. Befogad és kitaszít a világ. (Távlat – 62. o.)
Ha úgy érzed, hogy már nem tart semmi, próbáld meg magadat elengedni. (Próba – 62. o.)
Bertók László aforizmái – a klasszikus aforizmákhoz hasonlóan – egy-egy elvont fogalom vagy mondat formájú közlés lényegét fejezik ki, és egyúttal az evidencia élményét nyújtják (Kristó Nagy I. 1964. 7). Hozzájárulnak a bonyolult világ ellentmondásainak megértéséhez. Megfogalmazásukban nincs semmi mesterkéltség. Jóllehet versek, az élő beszéd hatását keltik. Szellemesek. Könnyen memorizálhatók. Általános érvényű tartalmukat az olvasó – figyelmes olvasással – képes a maga életére vonatkoztatni. Nem nehéz észrevennünk, hogy Bertók „komolyabb” aforizmáinak mélyén, még betegségeinek ismertetésében és a gyógyulás kálváriáját megörökítő kétsorosaiban is jelen van a derű. Elkeseredettséget ellensúlyozta így a vidámabb hangvétellel.
A Reménykedés, elbizonytalanodás alcím alatt felsorolt aforizmák közül néhány a nonszensz mondatokra emlékeztet. A nonszensz mondat majdnem értelmetlen közlés, szinte badarság, képtelenség (Internet). Úgy jön létre, hogy az író egymástól távol eső fogalmakat sűrít egy mondatba. Például: „Mit háborgattok? … Ostort fonok sugarakból, napsugarakból, és megkorbácsolom vele a világot.” (Petőfi: Az őrült című verséből) A köznyelvben is vannak nonszensz szavak. Ilyen a nincstelen, azaz olyan személy, akinek még nincse sincsen? A Felmerült bennem az a gondolat… szerkezetben a felmerül – szigorú megítéléssel – nem túl értelmes szó, ugyanis a merül ige jelentése eredetileg ez volt ’süllyed’. Esterházy Péter egyik novellája így kezdődik: „Előbb tanultam meg imádkozni, mint beszélni. És ezt nagyanyámnak köszönhetem.” Meghökkentő mondat, amely első olvasásra értelmetlennek látszik. Ám ha arra gondolunk, hogy a mindennapi beszédhez képest az imádság alig vagy nehezen érthető lehetett (ezoterikus tartalma miatt) a kisfiú számára, ezért az imádkozás mintegy előkészítője volt a köznapi beszédnek.
Bertók László aforizmáiban sok esetben egymás mellé kerültek ellentétes értelmű szavak, az olvasó azonban képes feloldani az ellentmondást. Igaz például, hogy a magával elégedetlen, befelé forduló, társaságot kerülő ember hiába keresi kétségbe esetten társait, ugyanis ott is csak a „társas magány” vár reá. Az oximoron szerepű jelzős szerkezet alapján tekinthetjük ezt a mondatot nonszensz mondatnak (L. az interneten a Szólexikon adatait!)
Bízom abban, hogy az aforizmák ismeretében olvasóink közül egyre többen veszik majd kézbe Bertók László verseskönyveit.
Irodalom
- Bertók László: Fák felvonulása. Budapest,1972.
- Bertók László: Firkák a szalmaszálra. Budapest, 2015.
- Internet = Internet (Szólexikon, Nonszensz)
- Kristó Nagy I. = Kristó Nagy István: Bölcsességek könyve. Budapest, 1984.
- Vil. Lex. = Világirodalmi Lexikon I. kötet (Az aforizma szócikk)
Szóljon hozzá!