„Mint valami gyönyörű virágos kert, olyan volt a nézőtér.”
A múltban szintén számtalan alkalommal fordult elő, hogy a rengeteg műkedvelő előadás mellett a színházak is Mikulás-esttel kedveskedtek a gyermekeknek. Természetesen így történt mecsekalji városunkban is, és a hírlapok megjelenésével az utókornak megörökítették ezeket a kedves rendezvényeket, amelyeken a színházak művészei is fölléptek a kicsinyek mellett.
Különös jelentőséget adtak ezeknek a rendezvényeknek a második világháború alatti évek, ugyanis számos családnak a férfitagja harcolt a fronton, sőt a közönség soraiban hadiözvegyek, hadiárvák is ültek.
Most nézzük az 1942-es Mikulás-estről tudósító „Dunántúl” (1911-1944) konzervatív napilap 1942. december 5.-i írását erről a fölemelő eseményről „Fényes sikerrel és zsúfolt nézőtér előtt folyt le a színház első Mikulás előadása” címmel, szokás szerinti, előző napi dátummal, talányos „H. M.” monogrammal.
„Pécs, december 4. – A színház nézőtere ma délután fél 4 órára szorongásig megtelt boldog arcú, Mikulást váró gyermeksereggel, és a kísérő szülőkkel. Mint valami gyönyörű virágos kert, olyan volt a nézőtér.
A színház igazgatósága gazdag ajándékot adott a kicsinyeknek, amikor színre hozta Szabó Géza, a Dunántúl helyettes szerkesztőjének avatott kézzel megírt, hangulatos, ötletes, oktató, nevelő mesejátékját, Üzent a Mikulás címmel.
A három felvonás csuppa (sic!) kicsattanó vidámság, tréfa, móka és könnyes meghatódottság volt. A gyermeksereg vidám belebeszélésétől csak úgy zengett a színház. A főszerepeket a darabot rendező, kitűnő Csonka Endre, Soltész Mária, Náday Pál, Loy Sári, Pintér Rózsi, Bajka Pál és Nagy Ferenc játszották, akik a többi szereplővel együtt a legfényesebb sikert biztosították.
Előadás előtt a kis Kanizsay Judit nagy hatással elszavalta Géza bácsi erre az alkalomra írt versét, Üzenünk a Mikulásnak címmel. A darabba szőve Soltész Mária viharos lelkesedést keltve elénekelte Kutor Ferenc és Szabó Géza két honvéd dalát. Mindkét dal nagy hatású és máris nagy népszerűségnek örvend.
Külön kiemeljük Stefán Baby, a kitűnő mozdulatművésznő intézetének növendékeit, akik erre az alkalomra betanult szemgyönyörködtetően (sic!) szép táncaikkal egyenesen betáncolták magukat a közönség szívébe. Valóban megérdemelték a forró tapsokat.
A kis táncosok, a harmadik felvonás végén ünnepélyesen hódoltak – Pécs gyermekvilága nevében – a honvédek előtt és ennek során a darabban szereplő honvédnek nemzeti szalaggal díszített babérágat nyújtottak át. A szalagos babérágat a Kött Kertészet ajánlotta fel erre a célra.
A végtelenül bájos táncszámokban az alábbiak szerepeltek: A gavottot (régi francia társastánc) táncolták: Konkoly Thege Mausi, Kovács Évi, Molnár Gizi, Nikolits Andrea. A menüettet (népi francia társastánc): Harász Judit, Scheffer Zsuzsi. A magyar táncot: Kopár Zsuzsi, Szabó Marika, Szirom Mici, Zakariás Cicu.
(Forrás: Wikipédia)
Nagy tündérek voltak: Baranyai Zsuzsika, Brenner Évi, Frigyér Esztike, Kittka Márta, Maróthy Jolán, Meyer Pötyi, Rainer Vera, Vende Ildi. Kis tündérek voltak: Ambrus Editke, Hamerli Cipi, Hartl Erika, Körösztös Vali, Nádor Zsuzsi és Somogyváry Putyi.
A fényes sikerű mesejátékot december 5-én és 7-én megismétlik. Ajánlatos jegyekről ideje korán gondoskodni, mert az érdeklődés igen nagy. H. L.”
A tudósítás szerinti bájos darab zenéjét Kutor Ferenc (1888-1970) tanár, zeneszerző, orgonaművész alkotta meg. Róla tudni kell még, hogy 1928. és 1940. között a Pécsi Püspöki Tanítóképző Intézet tanára és a Berzsenyi Társaság tagja volt. Szerzeményei nagy részét magyar népi műdalok tették ki.
Szabó Géza (1886-?) a kor különösen a fiatalság által kedvelt Géza bácsija igen tevékeny sajtó- és közéletet élt. A „Dunántúl” helyettes szerkesztősége mellett a lap „Dunántúl Vasárnapja,” a „Gyermekgárda” és a „Kis Dunántúl” felelős szerkesztője lett. A Janus Pannonius Társaság tagjainak sorában is megtaláljuk.
Előtte a „Pécsi Újlap”, a „Pécsi Est,” valamint a „Pécsi Színpad” hetilap újságírója volt. A „Katolikus Iskola” felelős szerkesztői és felelős kiadói tisztét is betöltötte.
S hogy érthető legyen a tudósításban szereplő kertészet említése, azt is tudnunk kel, hogy ő a „Kött Kertészet Közleménye” havilap főmunkatársaként is jelen volt – többek között – a korabeli helyi sajtóéletben. (Ekkor is volt már „szponzor”) …
A Pécsi Nemzeti Színház nagyszerű gyakorlata volt, hogy nemcsak színházi előadásoknak, hanem ilyen rendezvényeknek is helyet adtak. A pécsi színház művészei szintén örömmel léptek föl ezeken az alkalmakon. A színpadra lépő gyermekeknek pedig egy egész életre szóló élmény volt a föllépés és a közönség zúgó tapsa…
Szóljon hozzá!