A dialektológiai és névtani kutatások eredményei Baranyában a 20. század második felében

(Kissé megkésett értékelés őszintén, bátran és újszerűen, – de igazságosan egy vidéki „segédmunkás” szemszögéből)

Neves tudósaink (Benkő Loránd, Kiss Jenő, Deme László, Hoffmann István, Kálmán Béla, Hajdú Mihály, Mező András, Kázmér Miklós, Ördög Ferenc, Végh József, Szabó József és sokan mások) részletes tanulmányokban ismertették, értékelték a címben jelzett kutatások országos szintű eredményeit. [Itt most a hivatkozásokat mellőzöm, mert az említett szerzők írásait, és az elkészült témabibliográfiákat közismertnek tekintem.]

A kutatások (gyűjtések) módszerére, illetve a gyűjtött nyelvi anyag közzétételére vonatkozó főbb elveket (ajánlásokat) kiváló tudósok bocsátották a gyűjtést szervezők rendelkezésére. A részletes kutatás-módszertani útmutatók biztosították, hogy a gyűjtések országosan azonos szempontok alapján szerveződjenek. A kisebb kiigazításokat, kiegészítéseket a gyűjtések megyei szervezői végezték el. Így érthető, hogy például a helynévgyűjtésben 1964–2000 között viszonylag homogén anyagú korpuszok jöttek létre. Hasznosnak bizonyult, hogy a különböző konferenciákon a gyűjtésszervezők és a közzétevők beszámoltak munkájuk eredményeiről és gondjairól is. [Az ide tartozó írásokat, tanulmányokat itt sem sorolom fel]

A helynévgyűjtemények köteteiből megismerhetik az érdeklődők az élőnyelvi gyűjtés követelményeit, a névanyag levéltári forrásait és a közzététel alapelveit (BMFN I. 7–13). Feltüntették ezek a kiadványok az adatközlők és a gyűjtők nevét is. A baranyai helynévkötetekben megtalálható minden település valamennyi élő (beszédbeli) helyneve a történeti (levéltári) adatokkal kiegészítve, – Baranyában az 1973–1981 közötti évek nyelvhasználata alapján tettük közzé a helyneveket. – A BMFN I., II. terjedelme 2334 oldal.

A gyűjtőmunka megszervezésének, lebonyolításának tanulságairól ugyan beszámoltunk, de valahogy elsikkadt az a gondolat, hogy Baranyában szinte az utolsó órában történt a majdnem elenyészett helyneveink megmentése. Ezt a munkát ma már nem lehetne érdemben elvégezni. Az időskorú adatközlőink nagy része 110–120 éves lenne, ha élne. A BMFN közzétevésében közreműködő húsz munkatársam közül csak négyen vagyunk életben. Az I. kötet neveinek gyűjtését 131 főiskolai hallgató és más önkéntes munkatárs végezte; a II. kötet anyagának gyűjtésében 87 munkatársunk vett részt. A megye 320 településén 1973–1980 között legalább 2400 gyűjtő segítette munkánkat. Ezek a beszédes adatok önmagukban is jelzik a BMFN értékeit, de igazán akkor győződhetnek meg olvasóim a munka hasznáról, ha beleolvasnak a gyűjteménybe.

Örvendetes, hogy a névtan, helytörténet, néprajz, geográfia és a régészet kutatói egyaránt sok adatot merítettek eddig is a BMFN köteteiből. Mégis úgy érezhetjük, hogy sok tekintetben kihasználatlan még a baranyai helynevek gyűjteménye. Alkalmas lenne például a birtoklástörténeti összefüggések feltárására. Forrása lehetne a Baranya megye földrajzi nevei [BMFN] a gazdaságtörténeti vizsgálatoknak. [Sajnos, sok homályos részlet van még ma is e témakörben!]  –Egyértelműen bizonyítható a BMFN alapján, hogy a honfoglalás idején és a korai középkorban településeink vízfolyások, források közelében jöhettek létre.  –  Összegezve megállapíthatjuk, hogy megyénkben a helynévgyűjtemény nem kapott olyan megbecsülést a tudományos a kutatásokban, mint amit megérdemelne.

Vitára bocsátom ezt a gondolatomat: a helynévgyűjtés munkatársai amolyan „rabszolgamunkát” végeztek ám. Egészségüket kockáztatva éveken át dolgoztak azért, hogy pontos, korrekt gyűjteményt tegyenek le a tudósok asztalára. Arra már nem volt erejük és idejük, hogy alaposabban elmélyedjenek az általuk gyűjtött, kiadott helynevek összefüggéseinek vizsgálatában. Csak néhány kutatónak sikerült az, hogy gyűjtést felhasználva tudományos minősítést, rangot szerzett; például Inczefi Géza, Mező András, Hajdú Mihály, Vörös Ottó, Vörös Ferenc.

Hasonló volt a helyzet a dialektológiai kutatásokban is. Sokan készítettek például kiváló nyelvjárási beszédfelvételeket, a gyűjtött adatok tudományos feldolgozásra azonban már csak néhány kollégánk tudott vállalkozni, például Kiss Jenő, Temesi Mihály, Tomanóczy Jolán, Szabó József, Hegedűs Attila, Szabó Géza, Király Lajos, Balogh Lajos, Bokor József, Guttmann Miklós, Molnár Zoltán, Hajba Renáta, Kristóné Fábián Ilona, Zilahi Lajos, Fercsik Erzsébet, Raátz Judit, Zelliger Erzsébet.

Benkő Loránd több írásában is szóvá tette, hogy a Magyar Nyelvjárások Atlaszának [MNyA] adataira ritkán támaszkodnak a kutatók; kivéve Imre Samut és Szabó Józsefet. Ennek az lehet az oka, hogy ebben a forrásunkban is igen nagy a nyelvi adatok, főleg a tájszavak és a változatok száma. Ez elriasztó lehet a kutatók számára. Ma már a számítógépes adatgyűjtés és rendszerezés megkönnyíti az MNyA adataiban való gyors tájékozódást. Talán minta lehet, hogy két új tájszótárunkban (BoTsz és VöTsz) felvettük adataink közé az MNyA tájszavait is. A napjainkban induló ún. változásvizsgálatoknak bizonyára forrása lesz az MNyA annak érzékeltetésére, hogy szüntelen a változás napjaink nyelvjárási szókincsében.

Sajnálatosnak tartom, hogy az élőnyelvi vizsgálatok egyik változatában elakadtak a regionális köznyelvi kutatások. Imre Samu és Balogh Lajos volt e vizsgálatok szempontjaink tervezője, kidolgozója. Az 1980-as években kitűnő szöveggyűjtemények készültek, és a gyűjtőknek még maradt annyi erejük, hogy tanulmányokat is írjanak a beszédfelvételeik alapján. Sérelmesnek tartom, hogy ennek a munkának az eredményét közömbösen fogadták nyelvészeink.  A közzétett tanulmányok [Balogh Lajos 1993 és 1996] egyik ismertetője azt kifogásolta, hogy a szerzői nem vették át a német dialektológiának az ide vonható tapasztalatait. Nem vette figyelembe kollégám, hogy erre nekünk nem volt szükségünk, mert magunk terveztük meg a vizsgálat tartalmát, szempontjait.

Sok-sok év után ezt miért tettem szóvá? Azért, mert azt tartanám méltányosnak, ha a tudomány ún. „vidéki munkásai” („rabszolgái”) nagyobb megbecsülésben részesülnének! – Balogh Lajos áldozatos szervező munkájának köszönhetjük, hogy 1996-ban létrejött az élőnyelvi vizsgálatok első kötete. – Ördög Ferenc, Király Lajos, Vadas Ferenc, Bárdos János, Varga Mária, Körmendi Géza és Pesti János volt a megyei helynévgyűjtések fő szervezője. A megyei helynévgyűjtemények megjelenése elsősorban az ő érdemük!

A BMFN a többi megyei kötettel együtt hatalmas erőfeszítések árán jött létre; és ugyancsak sok munkával, figyelemmel készültek a dialektológiai kutatásokat segítő tájszótáraink, szövegközléseink. Úgy vélem, büszkék lehetünk arra, hogy a 21. század második felében megyénk kutatói példa értékű gyűjteményekkel, tanulmányokkal gyarapították a magyar nyelvtudományt. [A BMFN értékeléséhez l. BarMűv. 1989/3.]

2024 tavaszán Pécsett, a Tudásközpontban emlékülés keretében nyelvészek, történészek méltatták a 40 éves BMFN értékeit. Az előadások hamarosan megjelennek könyv alakban.

 

Irodalom

• AmTsz = Pesti János: Alsómocsoládi tájszótár. Alsómocsolád, 2008.
• BarMűv 1989 = Helynévi adattáraink a tudományos kutatás szolgálatában. Baranyai Művelődés 1989/3
• BMFN = Baranya megye földrajzi nevei I., II.: Pesti János Pécs, 1982.
• Balogh Lajos (Szerk.). Szöveggyűjtemény a táji nyelvváltozatok köréből. Budapest, 1993. – Uő: A magyar nyelv táji változatai az 1980-as évek végén. Budapest. 1996.
• BoTsz = Pesti János – Domján Johanna: Bodai tájszótár. Boda, 2018.
• HhSz = Dalos Nándor – Pesti János: Hosszúhetényi Szótár. Hosszúhetény, 1999.
• Felsőszentmárton szók. = Barics Ernő: Felsőszentmárton szókincse és népi kultúrája – Rječničko blago i pučka kultura Martinaca – Pečuh /Pécs, 2021.
• Hoffmann I. 2003 = Hoffmann István: Magyar helynévkutatás 1958-2002. Debrecen, 2003.
• MNyA = A magyar nyelvjárások atlasza I–VI.: Deme László és Imre Samu. Budapest, 1968–1977.
• Temesi M. 2002 = Temesi Mihály: Az Ormánság nyelvjárása 1939 és 1949 között. Pécs, 2002
• Tomanóczy J. 1940 = Tomanóczy Jolán: Hirics ormánsági község nyelvjárásának hangtana. Pécs, 1940.
• Reuter C. 1960 = Reuter Camillo: Baranya megyei helynévgyűjtésem. NévtVizsg.75–81.
• Rónai B. 1993= Rónai Béla: Zselici Nyelvatlasz. Pécs, 1993.
• VöTsz = Pesti János – Máté Gábor: Völgységi tájszótár. Pécs, 2018.