„Ó zöld fenyő” zeng az ének,
e napon árvák se félnek,
hogy nem jut falat az asztalra.
Van ilyenkor, ki ne adna?
Hiába fösvény a néne,
adventkor meglágyul szíve:
Valami öröm, ha érne,
félvilágom adnám érte.
Turkál a holmija között,
szövet, s végvászon tíz könyök,
fölös pirító, telefon,
közös ajándéknak adom.
Szaloncukrot kilószám,
csokoládét, marcipánt,
narancsot, kivit, banánt,
mogyorót, fügét és almát
ládába tesz, elviszi,
az árvaházban leteszi.
Örülnek a gyerekek,
víg ünnepet ülhetnek.
Szóljon hozzá!