Jeszenszky Géza professzorral, volt külügyminiszterrel a Pénzügykutató által rendezett konferencia befejezése után beszélgettünk 2025 október 9-én a RAM-ban.
Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra, amikor a történelemtudományból a politikai élet felé fordult – mi motiválta a váltást?
Csupa az ország jövőjéért felelősséget érző értelmiségi látott lehetőséget még nem rendszerváltozásra, de a rendszer kereteinek jelentős tágítására a 80-as évek második felében. Amerikai vendégtanárságban úgy beszéltem, ahogy gondoltam, és ennek szellemében szólaltam föl 1987. szept. 17-én Lakitelken. Külügyi szóvivőséget vállaltam – kevesen tudtak még angolul, pláne az MDF-ben. De még 1989 őszén sem gondoltam miniszterségre.
Külügyminiszterként milyen alapelvek mentén építette fel a rendszerváltás utáni magyar külpolitikát?
Ismert a külpolitika három pillére, ez a 90_es parlament részéről evidens volt. A „tavaszi nagytakarítást” a fejekben képzeltem el. Nem akartuk követni a kommunisták 1948-át lecserélve minden köztisztviselőt, és a diplomatákat. Nem semlegességben, hanem NATO-tagságban gondolkodtunk.
Mit tart legnagyobb diplomáciai eredményének 1990 és 1994 között?
Az előbbi és ebben a kérdésben is a szomszédság politikánkról írt, már második kiadást megért könyvemben szólok. Siker a Nyugaton elért bizalom, barátság. Kitűnő viszony a 7-ből 3 szomszéddal + Jelcinnel. Kiemelem a horvátokkal kialakult szoros barátságot és a magyar-ukrán szerződést. És még inkább Visegrádot. Csekély eredmény a nemzeti kisebbségek jogainak kötelező érvényű kodifikálása terén. A külpolitikában az ellenzék támogatását kerestem. Kezdetben ez hiányzott, azután javult, de a választási kampányban erősen megromlott.
Hogyan élte meg Magyarország első lépéseit a NATO- és EU-csatlakozás irányába – mennyire tűnt ez akkor reális célnak?
Hamarabbra reméltük az EK/EU csatlakozást, a NATO végül könnyebben ment. Sok munkát fektettünk bele. Antall nagy tekintélye ebben döntő volt, de amerikai múltam, elfogadottságom is sokat segített. Kitűnő, baráti viszonyom volt több miniszter kollégával és itteni nagykövettel.
Nagykövetként több országban is szolgált. Milyen különbségeket látott a skandináv és az amerikai diplomáciai kultúrában?
Más egy világhatalom és más egy öntudatos, de szerény – bár gazdag – ország diplomáciája. Oslo összehasonlíthatatlanul nyugodtabb és kevésbé fontos hely. Korrekt emberek működtetik az országot, így diplomáciáját is.
Történészként hogyan látja: a múlt ismerete mennyiben segíti, vagy épp gátolja a mai döntéshozókat?
Már az 1980-as években is tapasztaltam, mennyire hiányzik a műveltségben, a politikában a múlt ismerete, annak tanulságai. Ez azóta tovább romlott. Az Egyesült Államok elnökénél persze nem ez az egyetlen hiányosság.
Ön mindig következetesen Európa-párti volt. Hogyan lehet összeegyeztetni a nemzeti érdekeket az európai közösség szempontjaival?
Valójában legalapvetőbb nemzeti érdekünk az erős, szorosan együttműködő, ha úgy tetszik mélyülő EU (ever closer union). Speciális nemzeti érdekeinket (pl. nemzeti kisebbségek védelme) csak európai egyetértés és támogatás mellett mozdíthatjuk elő.
Most, 2025-ben, Ön szerint mi lenne a legfontosabb feladat vagy irány Magyarország külpolitikájában?
Mielőbb visszatérni a rendszerváltozás elveihez, céljaihoz, gyakorlatához. Ezt csak egy teljesen eltérő felfogású kormány tudja -és akarja – végrehajtani.
Egyébként az utóbbi hetekben számos interjúban, podcastban fejtettem ki mindezt és sok mást is.
Szóljon hozzá!