| Bessenyei Judit: Cím nélkül
Eljöttél.
Foghattam a kezed,
meleg és biztató tenyered
hagyta, hogy belesimuljak,
elfogadva magunkat.
Hallgathattalak,
meleg és biztató hangod
körülölelt, védve idegen és hideg
hangok dermesztő zajától.
Nézhettelek,
meleg és biztató pillantásod
a végtelent álmodta,
így térből és időből kilépve
lelkeink kettős-spirálja
építhette önmagát.
Elmentél.
Tapogatok süketen és vakon.
Fáj, ahogy lélekspirál
testet öltve széthasadt. |
Judit Bessenyei: Fără titlu
Ai venit.
Ţi-am putut prinde mâna,
palma-ţi caldă şi încurăjătoare
m-a lăsat, să mă netezesc în ea,
acceptându-ne.
Te-am putut asculta,
vocea-ţi caldă şi încurăjătoare
m-a îmbraţişat, apărându-mă de zgomotul
înfiorător a vocilor străine şi reci.
Te-am putut vedea,
privirea ta caldă şi încurăjătoare
infinitul visa,
şi astfel din spaţiu şi timp iesind
dubla spirală a sufletelor noastre
s-ar putea întemeia.
Ai plecat.
Pipăi surd şi orb.
Mă doare când spiralul sufletesc
întruchipânduse s-a despicat. |
Szóljon hozzá!