A gyilkos merénylet hírének Pécsre érkezése
Mielőtt még tovább mennénk a pécsi sajtó híreinek taglalásával – ismét az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével –, idézem a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 5.-i írását, amelyben fölidézték, hogyan jutott el a gyilkos merénylet híre Pécsre, mégpedig „Az izgalmak órái” cím alatt. (Itt érdemes összevetni a konzervatív „Dunántúl” /1911-1944/ hasonló leírásával.)
„Az első hírt a Bosnische Landesbahn igazgatóságának távirata hozta Pécsre a szarajevói merényletről. Déli 1 óra volt, amikor a táviratot a pécsi főállomás postahivatalában felvették, és nyomban továbbították. Ekkor már a közbeeső nagyobb állomásokon Szerajavó (sic!) és Pécs között ebből a táviratból tudták meg a rém(es)hírt.
A lángoló nyári délutánon kirobbant szenzációt Pécsett csak suttogva és hitetlenül adták tovább az emberek. A kávéházakban rebesgették, de alig hitte el valaki. Egy katonatisztnek is megsúgta a pincér: – Aber lächerlich! (Nevetséges!) – legyintett a kezével. Az embereknek az volt az érzése, hogy ilyesmi nem történhet meg. Szerajevóban, ahol annyi katona van, ahol szuronyerdők ezrei csillognak, égbekiáltó komikum volna félteni a trónörököst.
Ekkor azonban még senki sem sejtette, hogy odalenn formális összeesküvés szálait fonták Ferenc Ferdinánd gépkocsija köré. Egy budapesti újságíró, aki Pécsett látogatóban volt, délután sziesztát tartott, amikor fölverték az izgalmas hírrel. – Jó vicc – mondta az újságíró, aki egyébként egy pesti újság parlamenti tudósítója –, s a falnak fordulva tovább akart aludni. De egyre többen és többen jöttek a nagy újság hírével, amire aztán mégis feláldozta pihenőjét. Itt, a redakcióban (szerkesztőségben) tudta meg, hogy a merénylet valóban megtörtént. Este már utazott tovább Szerajevóba, hogy a kollegákat megelőzze. A vonatnak azonban, amivel indult, útközben nem volt csatlakozása, s így csak másnap este 6 órakor ért a színhelyre.
Egy fél napot veszített, mivel nem hitte nyomban a monarchiát rengető eseményt: a kollegák, kik az első vonattal indultak Pestről, már lent voltak. Egész héten át forró volt a redakció levegője.
A telefon őrült csengetése, kiabálás, lárma, tömegek az ablak előtt, – mintha álom lett volna. A múlt hét egyik éjszakáján egy rendőr állt meg a szerkesztőség nyitott ablaka alatt. – Az urak még ilyen későn is dolgoznak? – kérdezte. – Bizony dolgozunk… – Igaz – fűzte tovább – az újságíró és a rendőr mindig talpon van! Ez a párbeszéd ötlött fel előttünk most, hogy a forró napok lázától lankadatlan, örökkön éber aggyal, rójuk a végeszakadatlan (sic!) sorokat. sz. j.”
A lap ezután közli Ferenc József „A király a nemzethez” című – ahogy itt írták – „kéziratát.” Mivel azonban ezt már a „Dunántúl”-nál már közöltem, itt most elhagyom.
A temetés lefolyása utáni következmények – 4. rész
Folytatom ezt a részt két részvét-nyilvánítással. Itt az első. „Őfelsége köszönete. A pécsi izraelita hitközség részvéttáviratára, melyet Ferenc Ferdinánd felejthetetlen emlékű trónörökösünk és hitvese megrendítő halála fölött érzett fájdalmának kifejezésül (sic!) juttatott a trón elé, a kabinetirodától ma az alábbi távirat érkezett: ’Justus Miksa izraelita hitközségi Alelnök Úrnak, Pécs. Császári és Apostoli Király Felsége az izraelita elöljáróságnak részvétéért legkegyelmesebb köszönetét nyilvánítani méltóztatik. Kabinetiroda.”
Most jöjjön a második. „A pécsi ügyvédi kamara részvéte. A pécsi ügyvédi kamara választmánya ma délután 3 órakor Szuly János ügyvéd, kamarai elnök elnöklésével ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy a trónörökös pár tragédiája alkalmából az igazságügy miniszter útján, részvétét tolmácsolja őfelségénél.” Itt is közölték azt a hírt, hogy az alispán tiszteletére rendezett estély a gyászhír miatt elmarad.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Újabb gyász-istentisztelet híre következett ezután. „Gyászistentisztelet Dárdán. Dárdáról írja tudósítónk. A dárdai római katolikus és izraelita templomban szombaton volt a gyászistentisztelet. Őfensége Ferenc Ferdinánd és feleségéért. Impozánsan nyilvánult meg a részvét, mely nemcsak az igazi, őszinte gyásznak, hanem az elkeseredésnek a jele is. A hatóságok mind teljes számban és a nép közül is nagyon sokan vettek részt a gyászmisén, úgy, hogy a templomok zsúfolásig megteltek.”
Újabb két gyász-istentisztelet következik. „– Gyászistentisztelet a pécsi zsinagógában. A pécsi izraelita hitközség is tartott ma délelőtt gyászistentiszteletet, hogy kegyeletes kifejezést adjon trónörökösünk és hitvese elhunyta fölött érzett mély gyászának. Az istentisztelet délelőtt fél 11 órakor kezdődött. Weisz Gábor hitközségi titkár gyönyörű imát mondott, s Ernster (Dezső) főkántor gyászéneket énekelt. A hitközség elöljárósági tagjai a szentélyben foglaltak helyet. A közönség nagy számban vett részt a gyászistentiszteleten.
– A hadapródiskola requiemje. A honvéd hadapródiskola intézeti kápolnájában ma délelőtt fél 10 órakor requiem volt az elhunyt trónörökös pár emlékére. A requiemen, amelyet Mándoky Sándor honvéd lelkész mutatott be, az intézet teljes tanári kara, és a növendékek vettek részt.” Itt közlöm, hogy ebben az újságban szintén szerepelt a tudósítás a villányi gyász-istentiszteletről.
Most pedig nézzük arról az ausztriai településről szóló cikket, amely a trónörökös pár temetésekor a világ-érdeklődés homlokterébe került. „– Artstetten. A mai nappal ez a 300 lakójú alsóausztriai kis falucska belekerült a nagy lexikonok és a világtörténet könyvébe. Artstetten vidéke regényes szépségű, lépten nyomon meglátszanak rajta a tragikus sorsú főherceg szerető gondoskodásának a jelei. Az a templom, amely alatt a kripta van, a lankás hegyoldalon emelkedik a kéklő Duna völgye fölött. A bécsi kapucinus templom sírboltjának komor pince boltozataival ellentétben levegős, napfényes, sőt szinte barátságos hely.
A kastély még a tizenkettedik század elejéről való, és ősi urától kapta a nevét a helység is, amelyet most szinte egészen elfed a folyamparton elvonuló sűrű liget. Gyakran cserélt a kastély gazdát, míg végre a múlt század második évtizedében átszármazott I. Ferenc császár és király tulajdonába. Utóbb kedvelt nyaralója volt Károly Lajos főhercegnek, aki újjá is építette. Halála után a trónörökös egyik öccsének a birtokába kellett volna kerülnie, ő azonban lemondott bátyja, Ferenc Ferdinánd javára, aki nagyon szerette ezt az egész tájat, mert ott töltötte ifjúságának legszebb idejét. Alig vette át, újjá alakíttatta a maga ízlése szerint. Eltávolította a modern építészeti jellegzetességeket, és az egész épületnek visszaadta a régi barokk stílust. Csak tavaly fejeződtek be ezek a munkálatok.
A három emeletes építményt újra cseréptető födi, a tornyokra ismét rézköpönyegű kupolák kerültek. Már 1910-ben elhatározta a főherceg, hogy sírboltot építtet ide a maga és családja részére. Nemsokára hozzá is láttak a munkához. Pincét ástak gondos lassúsággal a domboldalon levő templom alatt, és közben ráakadtak a kastély egyik hajdani úrnőjének, Sliebar grófnénak tetemére.
A trónörökös úgy rendelkezett, hogy a koporsót egy külön kriptába helyezzék el ugyancsak a templom alatt. A sírboltnak az a része, ahová a főhercegi pár holttestét helyezték, teljesen dísztelen. A falakat és a padlózatot cement burkolja, ami csak növeli a hely világosságát. A bejárattal szemközt egy kis kereszt álldogál, rajta a fölfeszített Megváltóval, előtte két imazsámollyal. Mögötte a falon a főherceg címere látható. A kapuról azt mondják, hogy egy tiroli temetőkertből való és több százéves.
A sírbolt már eddig sem volt üres. Az egyik fal mellett van egy kis koporsó, amelyben a főhercegi pár három év előtt halva született leánykája pihen. A kripta tökéletesítéséhez még volt egy és más terve Ferenc Ferdinándnak. A helység lakói beszélik róla, hogy csak a minap küldött értesítést a felügyelő személyzet egyik közegének, és tudatta, hogy legközelebb odaérkezik. Oda is érkezett már, hogy soha többé ne távozzék arról a helyről, amelyet életében annyira szeretett.”
Most térjünk rá ismét a további események közlésére – szintén a július 5.-i számból. „A király a Burgban. Bécs, július 4. (Eredeti távirat.) Őfelsége ma reggel fél 8 órakor Schönbrunnból a Hofburgba érkezett. Az útvonalon a királyt lelkes ovációban részesítették. A hadsereg gyásza. Budapest, július 3. (Eredeti távirat.) A Hadügyi Közlöny holnapi számában Hazai Samu báró honvédelmi miniszter közli, hogy az udvari gyász ideje alatt a csapatok csak gyászzászlóval vonulhatnak ki, s a zenekarok egyáltalán nem játszhatnak.”
Végezetül a „Dunántúl” július 7.-i száma „Pécs város részvéttávitata a királyhoz.” című dokumentumával zárom ezt a részt. „Pécs város közönsége nevében, a trónörökös pár halála alkalmából és a szombati közgyűlés határozata értelmében Nendtvich Andor polgármester a következő szövegű részvétfeliratban fordul az uralkodóhoz.
’Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Az a megrendítő esemény, mely elragadta Felséged oldala mellől legközelebbi támaszát, a Trónnak nagy hivatottságú várományosát, Ferenc Ferdinánd ő császári és királyi Fenségét, s annak Fenséges hitvesét, Felségedet és a Felséges Uralkodóházat fájdalmasan mély gyászba borítva, – rajongva szeretett Uralkodójával mindenkor együttérző városunk közönségében is a mélységes megdöbbenés és a legőszintébb fájdalomnak érzéseit keltette fel.
A kifürkészhetetlen sorsnak jóságos Atyánk, mérhetetlenül szeretett királyunk nagy lelkierejét ismételve súlyos próbára tevő csapása annál fájdalmasabban érint mindnyájunkat, mert a megdicsőültben, aki átérezve az uralkodása alá kerülő nemzetek boldogításának előmozdítására irányuló magasztos hivatását, mindenekben Felségednek tündöklő példaadását követte, annak idején bizonyára népeit megértő és boldogító méltó utódot leltek volna Felséged népei Felséged dicső trónján.
Nemzetünk súlyos megpróbáltatása idején vigaszt hiába keresünk, imákkal a jó Istenhez fordulunk azzal az alázatos kérésünkkel, hogy az ő mindenhatóságával erősítse meg Felségedet az elviselhetetlennek elviselésére, hogy atyai jósággal, páros bölcs uralkodásával még soká boldogíthassa a Felséged iránt törhetetlen alattvalói hűséggel és rajongó szeretettel viseltető népeit!
Őseinktől örökölt hódolatteljes és mélységes tisztelettel. Törvényhatósági bizottságunknak 1914. évi július hó 4-én tartott rendkívüli közgyűléséből Császári és Apostoli Királyi Felségednek hűséges alattvalói Pécs szabad királyi város közönsége nevében: Nendtvich Andor királyi tanácsos, polgármester.”
Szóljon hozzá!