Szeretlek téged, de a vég ez: túl kell rajtad lépnem!
Mert különben túl nem élem!
Talán így lesz a legjobb neked és nekem,
Mivel a jelek alapján nem te vagy a végzetem!
Biztosan lesz majd, aki jobban szeret engem,
S ezáltal jobb lesz az életem!
Amikor valaki egyszer többre értékel,
Az lesz az én végzetem!
Lehet, hogy ez csak évek múlva jön el,
Akkor majd megnyugszik a lelkem.
Abban az időben vár majd rám a nirvána,
A földi létem csúcspontja!
Szerintem a döntéseddel sokról mondtunk le mind a ketten,
Viszont ez a megoldás az „egyetlen”!
Hozzászólások