Mészáros János: 14 és a 20 közötti éremszámra tippelek a birminghami versenyeken

Dr. Mészáros Jánossal, a Nemzeti Versenysport Szövetség elnökével beszélgetünk a Testnevelési Egyetemen, a fogadalomtétel után 2022. június 26-án.

Elnök úr, milyen eredménnyel, éremeredménnyel lenne elégedett Amerikában, a birminghami versenyeken?

Azt gondolom, nagyon fontos leszögezni, hogy egy ötéves felkészülésen vagyunk túl. A Covid-járvány miatt nemcsak az olimpia, hanem a világjátékok is egy évvel elhalasztódtak. Ezek a sportolók szinte mindent elkövettek, hogy öt éven belül kvalifikálják magukat a világjátékokra. Az is látszik a résztvevők létszámából, hogy 17 sportágban indulunk: soha nem volt még 17 sportágunk a világjátékokon egy alkalommal. Összesen 59 versenyző vesz részt az egyéni sportágakból, ami szerintem azt mutatja, hogy az eredmények valószínűleg szépek lesznek.

Én arra tippelek, hogy a wrocławi 14 érmet mindenképpen felül tudjuk múlni. Ahogy hallottuk a versenyzők eredményeit, amikor felszólították őket, és kivonultak a fogadalomtételre: sokszoros világbajnokok, Európa-bajnokok, világbajnoki és Európa-bajnoki érmesek vannak közöttük. Olyan kiváló sportágakból kvalifikáltak olyan kiváló sportolók, akik önmagukban hordozzák az éremszerzés lehetőségét. Nagyon bizakodó vagyok, és azt hiszem, Wrocław után újra történelmi csúcsot érhetünk el az érmek számát illetően.

Nem óhajt nekem konkrét számokat mondani?

A 14 és a 20 közötti éremszámra tippelek, azzal együtt, hogy arany, ezüst vagy bronz: azt nem szívesen jósolnám meg. Olyan pici a különbség sokszor, amikor ennyire kiélezett a küzdelem, és a legtöbb sportágban nincsenek olyan papírformák, mint például az időméréses sportágakban. Egy úszásnál lehet, hogy tudni lehet, ki a világ legjobb úszója az eredmények vagy az idők alapján.

Itt viszont egy ejtőernyőzőnél, egy karatésnál, muay thai-nál vagy jitsunál – a küzdősportoknál – nagyon kicsi a különbség: ott az adott pillanat dönti el, hogy ezüst-, bronz- vagy aranyérem lesz-e. Nagyon nehéz meghatározni, de én azt gondolom, hogy a 14 és a 20 közötti éremszám reális, és mindenképpen meg tudjuk haladni a wrocławi történelmi éremszámot.

Eléggé forr az egész sport a világon, mert olimpiai számok kerülnek ki, olimpiai számok kerülnek be. Hogy látja mondjuk az elkövetkező öt évet ezen a területen, és ha változás van, akkor ez nekünk jó vagy rossz lehet?

Azt gondolom, ez a változás most már irányadó. Tokió óta tudjuk, hogy Tokióban öt új sportág volt, amelyek addig mind a Nemzeti Versenysport Szövetséghez tartoztak. Ahogy olimpiai sportággá válik valaki – akár csak egy olimpiára is –, teljes joggal olimpiai sportággá válik, és átkerül a Magyar Olimpiai Bizottsághoz. Amikor pedig a következő olimpián már nem szerepel, visszakerül hozzánk. Tehát van egy ilyen mozgás a Magyar Olimpiai Bizottság és a Nemzeti Versenysport Szövetség között.

Például a karate ott volt a tokiói olimpiai játékokon, és nagyon szépen szerepeltünk: éremmel tért haza Áspataki Gábor. Párizsban nem lesz ott, viszont ott lesz a breaktánc, ami a táncszövetséghez tartozik. A táncsport ebben az időszakban átkerül az Olimpiai Bizottsághoz. Ugyanígy, ahogy lehetett látni az elmúlt időszakban: a gördeszka is átkerült, a szörf, illetve a falmászás, a sportmászás – ezek városi sportok. Most Párizsban nagy valószínűséggel a golyósportok, a petanque is bekerül. Párizs az utcára akarja ráépíteni az olimpiát, a fiatalokra, és a Szajnára teszi a hangsúlyt. Ennek az olimpiának olyan arculata lesz, ami azt jelenti, hogy ezek a városi sportok bekerülnek.

Aztán hogyha lesz egy olyan rendező – nem tudom, Los Angelesnek mi lesz a célja az olimpiával –, akkor valószínűleg változik, és egy másik aspektusból fogják meghatározni, milyen sportágakat emelnek be arra az egy olimpiára. Akik nem kerülnek be, azoknak el kell búcsúzniuk, ami azt jelenti, hogy visszakerülnek a Nemzeti Versenysport Szövetség égisze alá azok a szövetségek, amelyek kimaradnak. Úgyhogy van egy állandó mozgás – ez már jobb, mint ami korábban volt.

Az én véleményem az, hogy amikor korábban 28 állandó sportág volt a nyári olimpiai játékokon, akkor csak úgy kerülhetett be új sportág, ha kikerült valaki. Arra várni, hogy valaki kikerüljön, és annak a helyére bekerüljünk, nagyon nehéz volt, és évekig nem is történt mozgás: állandóan ugyanazok a sportágak vettek részt az olimpián. Tokiótól kezdődően elindult egy változás: van lehetőség, hogy egy sportág bekerüljön, bemutatkozzon, és ha jól mutatkozik be, és a következő rendező város vagy ország is ugyanazt látja, akkor valószínűleg bent tud maradni. Minél tovább bent tud maradni valaki, annál közelebb kerül az állandó programba kerüléshez.

A sajtóból értesülhettünk, hogy a MOB új elnökével megbeszélést folytatott. Elárulná, mi volt a legfőbb gondolatuk, miről volt szó kettejük között?

A MOB elnökének, Gyulai Zsolt úrnak az elfoglaltsága nem tette lehetővé, hogy itt legyen, de itt volt Fábián László főtitkár úr; mind a ketten olimpiai bajnokok. Hosszú és régi kapcsolat van velük. A Magyar Olimpiai Bizottság és a Nemzeti Versenysport Szövetség szorosan együttműködik, pontosan azokból az okokból kiindulva, amiről beszéltem: azok a sportágak, akik nálunk vannak, tulajdonképpen várományosai az olimpiai programba kerülésnek. Amikor átkerülnek abba a programba, az Olimpiai Bizottság átveszi őket; amikor kikerülnek, visszajönnek hozzánk.

Hasonló a feladatunk: mind a kettő versenysporttal foglalkozó szervezet. Az Olimpiai Bizottság az olimpiai programban szereplő sportágakkal törődik, mi pedig az azon kívüliekkel. Óhatatlanul össze kell hangolni a sportstratégiánkat, a versenysport-stratégiánkat, és illeszteni egymáshoz, hogy az átmenet zavartalan legyen.

Azt gondolom, azzal, hogy létrejött ez a négy köztestület Magyarországon, amely a magyar sport szakmaiságáért felel – kiegészülve a paralimpiai bizottsággal, amely a parasporttal, a paralimpiával és a fogyatékos sporttal dolgozik, illetve a nemzeti szabadidős, diákhallgatói szabadidősport-szövetséggel –, ezeknek a szervezeteknek szorosan együtt kell működniük egymással. Minden versenysportnak – ha olimpiai, ha nem olimpiai – általában van paraszakága, vagy fogyatékos területe (nem mindegyiknek, de a legtöbbnek van), és majdnem mindegyiknek van szabadidős, egyetemi, diákhallgatói sporthatása is. Ez azt jelenti, hogy együtt kell működnünk: akkor tudunk jól dolgozni, ha látjuk egymás feladatait, és ki tudjuk egészíteni egymást. Ugyanez a helyzet az Olimpiai Bizottság és a Nemzeti Versenysport Szövetség között is. Azt hiszem, példaértékű a kapcsolat, és ezt vállalhatjuk.

Utolsó kérdés: elképzelhetőnek tartja, hogy valamikor világjátékot szervezzünk?

Magyarország már pályázott a világjátékokra, és nagyon közel álltunk ahhoz, hogy megnyerjük. A 2017-es wrocławi világjátékokat tulajdonképpen úgy terveztük, hogy Magyarországon lesznek. Közel álltunk hozzá, és az utolsó pillanatban Wrocław, Lengyelország nyert.

Jók az esélyeink, az IWGA vezetőségével jó a kapcsolatunk; ők szeretnék, hogy Magyarországon sor kerüljön világjátékok rendezésére. Ha lehetőséget kapunk, és ehhez megfelelő kormányzati támogatást, mi nyitottak vagyunk a rendezésre, de ez a jövő. Most úgy néz ki, hogy egy időre eldőlt: a ’30-as évek valamelyik időpontján lehet leghamarabb esély arra, hogy Magyarország világjátékokat rendezzen. Tudják azt is, hogy Magyarország a sportban nagyon jó. Ha mi vállalunk egy rendezvényt – mindegy, hogy világbajnokságot, vizes világbajnokságot vagy bármilyen mást –, akkor az Magyarországon megfelelő támogatást fog kapni, és megfelelő szakmai háttérrel fog lebonyolódni.

Köszönöm szépen!