„Szombaton és vasárnap új csemegét szervíroz a színház.”
A két világháború közötti évtizedek budapesti színház- és kabaré-életének egyik legjelentősebb alakja volt Vadnay (Wolf) László (1904-1961) író, humorista, konferanszié, forgatókönyv-író. Az ő örökbecsű, halála után is „tovább élő” alakja volt a Hacsek-Sajó páros, akiket jeles színészeink jelenítettek és jelenítenek meg a jövőben is – bizonyítva e két kispolgári alak „halhatatlanságát…”
Az indulás-megszemélyesítés kezdő érdeme a Herczeg (Haaz) Jenő (1886-1961) és Komlós (Klein) Vilmos (1893-1959) páros érdeme. Olyannyira, hogy már az 1930-as évek közepe felé közeledve országos népszerűségű és közkedveltségű színészek lettek. Nem csoda hát, ha – már csak a változatosság jegyében is – Fodor (Fuchs) Oszkár (1880-1950) akkori színigazgatónk Csortos Gyula (József, 1883-1945) és a Latabárok meghívása között őket csábította mecsekalji városunkba vendégszereplésre 1934 július végén.
Érdemes tehát az akkori pécsi sajtó nyomában végig kísérni az ő sikert sikerre halmozó vendégjátékukat – a pécsi színészeink szintén nagy sikert arató szereplésével.
Ez alkalommal is a korszak két legjelentősebb napilapja, a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) és a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) számai voltak az irányadók – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével. A hírlapok „Színház” és „A színházi iroda hírei” rovataiban jelentek meg most is ezek az írások. Ezúttal a „Pécsi Napló” -val kezdem.
Először a híradás első napi írásait közlöm.
„Pécsi Napló,” július 21: „Itt a Hacsek és Sajó!” a cím.
„Szombaton és vasárnap új csemegét szervíroz a színház. Hacsek és Sajó, a főváros legnépszerűbb mulattatói vonulnak fel a színpadunkon, hogy egy estére feledtessék velünk a gondokat, bajokat, s idegeinket a vidámság jótékony fegyvereivel, a Hacsek és Sajó bohózatokkal frissítsék fel.
Herczeg Jenő és Komlós Vilmos, a Hacsek és Sajó tréfák eredeti alakítói jönnek el hozzánk, és a társulat elsőrendű erőivel: Erdődy Kálmán, Keleti Árpád, Mezey Mária, Ács Rózsi, Vass Irma, Kallós Emil, Koltay Gyula, Késmárky Kálmánnal (sic!) olyan kacagtató estét rendeznek, amely messze felülmúlja Salamon (Béla) estéket is.
Aki egy kellemes estét óhajt szerezni magának, el ne mulassza megtekinteni Hacsek és Sajóékat.
(Forrás: Színházi Élet 1932-12)
Jegyek a pénztárnál már előre válthatók.”
„Dunántúl” július 21: „Itt a Hacsek és Sajó!” címet adták.
„Szombaton és vasárnap új csemegét szervíroz a színház. Hacsek és Sajó, a főváros legnépszerűbb mulattatói vonulnak fel a pécsi színpadon, hogy egy estére feledtessék a gondokat, bajokat, s idegeinket a vidámság jótékony fegyvereivel, a Hacsek-Sajó bohózatokkal frissítsék fel.
Herczeg Jenő és Komlós Vilmos, a Hacsek-Sajó tréfák eredeti alakítói jönnek el, és a társulat első rendű erőivel: Keleti Árpád, Erdődy Kálmán, Mezey Mária, Ács Rózsi, Vass Irma, Kallós Emil, Koltay Gyula, Késmárky Kálmán olyan kacagóestét rendeznek, amely messze felülmúlja Salamon (Béla) víg-estjét is.
Aki egy jó estét óhajt szerezni magának, el ne mulassza megtekinteni Hacsek-Sajóékat.
Jegyek a pénztárban már előre válthatók.”
„Amit ez a két ragyogó komikus produkált, valóban minden elismerést és dicsérő szót megérdemel.”
Ezúttal a híradás második napi cikkei következnek.
„Pécsi Napló” július 22: „Hacsek és Sajó est a színházban” lett a cím.
„Az irtó kánikula ellenére is szép számú közönség nevezte (sic! sajtóhiba, helyes szó: nevette) végig a színházban Hacsek és Sajó-nak, illetőleg Herczeg Jenőnek és Komlós Vilmosnak pécsi vendégjátékát.
Amit ez a két ragyogó komikus produkált, valóban minden elismerést és dicsérő szót megérdemel. Régi ismerőse a pécsi közönségnek mindkettő. Komlós Vili vidéki színész korában kedvence volt már a pécsi közönségnek. Herczeg Jenőt pedig a Salamon-turnék alkalmából ismertük meg.
Egyesülésük szinte fogalommá nőtte ki magát. Vadnay László briliáns humorú Hacsek és Sajó tréfáit pazarul személyesítik meg, hogy azok személyüktől elválaszthatatlanok szinte.
Herczeg fanyar humorát nagyszerűen egészíti ki a Komlósból áradó kedélyesség. Ellenállhatatlanul fogták meg ezúttal is a közönséget, amely magafeledt jókedvvel nevette végig minden egyes számukat.
A kabaréesten a pécsi színtársulat tagjai közül Szebeni Elly, Ács Rózsi, Barta Marika, Galetta Ferenc, Keleti Árpád, Késmárky Kálmán vettek részt. A műsort igen ötletesen Erdődy Kálmán konferálta végig.”
„Dunántúl,” július 22: „Kacagó-est a színházban” címet adták most.
„Legnagyobb jótevői az embernek, akik meg tudják nevettetni. A pécsi színészek és a két vendégszínész, Herczeg Jenő és Komlós Vilmos rálicitáltak erre az axiómára, és két és fél órás kacagáshullám talaján hintáztatták meg a közönséget.
(Forrás: Cultura)
Ami groteszk és pittorex (bájos) helyzet adódhat az életben, vaskos humortól az esprit-ig (szellemesig) menő finomságokig, minden szín, minden vonás megelevenedett a színészek pompás játékában.
Vadnay kissé körúti ízű, de bomba viccei olyan kacagásrohamokat váltottak ki Herczeg és Komlós előadásában, hogy kényszer volt az enyhébb adagolás is.
Galetta, Szebeny énekszámai, Mezey, Erdődy, Ács, Késmárky, Kelety bohóságai olyanok voltak, mint az oázis.
A színház valóban ’forró’ siker jegyében könyvelheti el a napot, mind a pokoli meleg, mind a nagy sikerű est szempontjából. Ebben a sikerben a két vendégszínészt, Herczeget és Komlóst illeti az oroszlánrész.
Ők a Hacsek és Sajó specialistái, akiknek minden mozdulatán az összetanultság és a rutin mellett megérkezik az íz is, amelyet úgy lehet kifejezni: ’vág nekik a szerep.’ A pécsiek minden vonalon méltók voltak a fő attrakcióhoz. (zs.) …
Hacsek és Sajó – vasárnap este. Vadnay László, a Hacsek-Sajó tréfák szerzőjének legmulatságosabb bohóságait hozták el műsorukban Herczeg Jenő és Komlós Vilmos, a főváros népszerű kabaréművészei, hogy megkacagtassák a pécsi közönséget. Ez teljes mértékben sikerült is.
(Forrás: Wikipédia)
A társulat elsőrendű tagjai is jobbnál-jobb számokkal, bohózatokkal, táncokkal, énekszámokkal keltenek nagy hatást. A Hacsek-Sajó est vasárnap este 9 órakor kezdődik.”
Már nem először mutathatok rá a sokszor szó szerinti, vagy majdnem szó szerinti egyezésre a két újságnál. Ez történt ezúttal a július 21.-i „felvezető” írásnál. A lapok cikkeinek dokumentálása azért is jó, hogy így az olvasó is meggyőződhet erről.
Úgyis a következő napi két előadás-értékelés mutatja meg az utókor olvasójának, milyen is volt Herczeg Jenő és Komlós Vilmos „Hacsek és Sajó” előadása, vendégszereplése, amely gazdagítja városunk színháztörténetét. Bebizonyította, hogy érdemes volt a rekkenő nyári hőségben is színházba hívni a pécsieket.
Ami pedig a „Dunántúl” július 22.-i előadás-kritika végén található, elsőre talányos „(zs.)” monogramot illeti, Zsikó Gyula (1908-1965) írót, költőt, újságírót, könyvtárost, könyvtárigazgatót „rejti,” aki – mai fogalmaink szerint – külső munkatársa volt az újságnak…
Szóljon hozzá!