Gyúrja az asszony a tésztát,
bőszen szórja liszttel a deszkát,
pedig nem is tudja csörög-e
majd a zsírban sült csöröge.
(Mellesleg megjegyzem furcsa az élet
Lengyelben zsírban sütik a csörögét!
Ez meg itten rémes egy merénylet…)
Félóra múltán, a nő csupa izzadság,
jön a hím – mert nincs igazság –
parancsra, de ő sem tudja csörög-e
majd az immár közösen csinált csöröge.
Üti veri a tésztát az úr,
miközben csuklik odafenn az Úr,
levegős tészta lesz, de majd csörög-e
az agyba-főbe vert csöröge?
Az asszony lisztben, a férfi zsírba’
cukrász látná ezt, biztosan ‘besírna
próbálgatják – ugyan csörög-e
a frissen kisült csöröge.
Tanulság – e versből szinte semmi:
de attól nem szabad eltekinteni,
nem az a lényeg, hogy csörög-e,
hanem hogy finom-e a csöröge.
Szóljon hozzá!