1914. Szarajevó – 28.

A temetés lefolyása utáni következmények – 7. rész

Ha a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 7.-i számát nézzük az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével, néhány tudósítás tartalma megegyezik a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) cikkével, ezek: „Az Omladina (Ifjú Szerbek Pártja) gyűlése,” „György herceg (volt szerb trónörökös) keze,” „Tüntetés Bécsben,” „Károly Ferenc József a királynál.” Ezért ezeket most nem idézem. Ezek nélkül is van számos írás, amelyet érdemes dokumentálni.

Belgrádi zavargások, 1914. (Forrás: Wikipédia)

„Segítség a szerbeknek. Szerajevó (sic!), július 6. (Eredeti távirat.) Tegnap a tartományi főnökség kommünikét adott ki, amely kijelenti, hogy bár a hatóságok nem tehetnek róla, a merénylet fölött való felháborodásnak természetes szüleménye volt a hétfői rombolás. Azoknak a szerbeknek, akik Bosznia egész területén a rombolás miatt károkat szenvedtek, sőt földönfutóvá lettek, és koldusbotra jutottak, a kormány támogatást helyez kilátásba, és fölhívja ezeket, hogy megfelelő segélyért jelentkezzenek…

Az izgatott Belgrád. Páris (sic!), július 6. (Eredeti távirat.) A párisi lapok hosszú tudósításokat közölnek Belgrádból arról a nagy izgalomról, amelyet a szerajevói események egész Szerbiában keltettek. A francia lapok jelentése szerint Belgrádban az izgalom éppen olyan nagy, mint amilyen a háború kitörése előtt volt.

A szerajevói szerbellenes tüntetések, amelyek belgrádi jelentések szerint 20 millió kárt okoztak (sic!) a boszniai szerbeknek, a szerbek tömeges kiutasítása Boszniából, – a végletekig felizgatta a szerb közvéleményt.

Az izgalmat fokozza, hogy Bécsben nem szűnnek meg a szerbellenes tüntetések, amelyekről a belgrádi lapok túlzott tudósításokat hoznak. A francia lapok jelentése szerint a szerb kormány helyzete nagyon súlyos, mert teljesen képtelen arra, hogy az izgalmat lecsillapítsa….

A korrekt gyászszertartás.

Budapestről táviratozza politikai munkatársunk: A kitűnően informált Fremdenblatt ma kifejti, hogy a trónörökös gyászszertartásának elítélő kritikája alaptalan. A Fremdenblatt megállapítja, hogy a halálban a trónörökös nejének mindazt a tiszteletet megadták, ami az uralkodóház tagjainak kijár. Ez az intézkedés a leghivatottabb helyről történt, és az uralkodó környezetében senkinek sem jutott eszébe, hogy ezt a nemes elhatározást a legcsekélyebb mértékben is korlátozó értelemben magyarázza.

Alfred von Montenuovo herceg, 1902.
(Forrás: Wikipédia)

A trónörökös morganatikus (rangon aluli) házassága a gyászceremóniát semmiben sem befolyásolta. A bécsi újság fejtegetései kétségtelenül igazolását célozzák (Alfred von) Montenuovo főudvarmesternek, aki ellen jogosulatlanul irányulnak a támadások, mert nyilvánvaló, hogy a főudvarmester már a históriai kegyeletre való tekintetekből sem vethette egészen sutba azokat a szabályokat, melyek az uralkodóházban előforduló gyászesetek alkalmával irányadók.

Az bizonyos, hogy ezúttal a szabályok kereteit az egész monarchia közvéleményének érzése szerint is helyesen tágították, amikor az elhunyt trónörökös nejét is, bár az uralkodóháznak tagja nem volt, férjével együtt az udvari várkápolnába vitték, és neki mindazt a tiszteletet megadták, ami fenséges férjét megillette…”

Itt természetesen osztrák-párti „szerecsen mosdatás” folyt: ugyanis azt, hogy a magyarbarátsággal nem vádolható (hogy finom legyek) főudvarmester a bécsi gyászszertartásnál a magyar előkelőségeket kihagyta, és magának Ferenc Józsefnek kellett helyreállítania a protokoll előírásait, egy szóval sem említette a lap. A máshol napvilágot látott „arisztokrata tüntetés-terv” sem került szóba itt…

De folytatom a „Pécsi Napló” ezen tartalmú cikkeit július 7.-ről, a „Hírrovatunk” rovatából.

„Az idei nagygyakorlatok.

A trónörökös pár tragédiájával kapcsolatban tudva levőleg az a hír terjedt el, hogy az idei nagygyakorlatok elmaradnak, miután Ferenc Ferdinánd főherceg, az egész haderő főfelügyelője volt, s a gyakorlat terveit is ő készítette. E hír még nem nyert megerősítést, s állítólag a nagygyakorlatot a fentiek dacára megtartják.

Tény ugyanis, hogy a pécsi közös ezredekhez még semmiféle értesítés nem érkezett a nagygyakorlat elhalasztására nézve, aminek folytán változatlanul folynak arra az előkészületek. Az eddigi megállapítás szerint a pécsi közös ezredek augusztus első hetében, valószínűleg hetedikén indulnak el Pécsről, a nagygyakorlatra. Az ezredgyakorlatok már korábban megkezdődnek. A nagygyakorlatot hír szerint Lipót Szalvátor főherceg fogja vezetni.

Gyászistentiszteletek.

A siklósi római katolikus templomban a trónörökös-pár elhunyta alkalmából megtartott rekviemen úgy a főszolgabírói hivatal, mint a községi elöljáróság teljes számmal jelent meg, ott volt a pénztárnok vezetésével az adóhivatal személyzete, míg a királyi járásbíróság részéről Berzsenyi Jenő dr. járásbíró, a bíróság vezetője és Kiss Ernő dr. bírósági jegyző jelentek meg.

Lipót Szalvátor főherceg
(Forrás: Wikipédia)

A mohácsi izraelita hitközségi templomban vasárnap délelőtt ½ 11 órakor ünnepélyes gyászistentisztelet volt Őfenségeik (sic!) Ferenc Ferdinánd és neje, Hohenberg Zsófia hercegnő gyászos elhalálozása alkalmából. A fekete drapériával bevont templomban a helybeli összes hatóságok képviselőin kívül nagy gyászoló közönség gyűlt egybe Wolf Zsigmond elnökkel és az egész képviselőtestülettel.

A gyászdalok eléneklése után Flesch Ármin dr. főrabbi lépett a szószékre, és megindító beszédben ecsetelte a nagy veszteséget, amely a királyi családot és a nemzetet érte. A szentírásból vett szép hasonlatokkal megszerkesztett beszédének befejezése előtt forró imában könyörgött a Mindenhatóhoz, hogy a sok megpróbáltatáson keresztül ment ősz királyunkat őrizze meg minden további csapástól és bántalomtól. A magas szárnyalású gyászbeszéd mélyen meghatotta a gyászoló közönséget…

A „Távirataink” rovat ezen híreire térek most át, szintén július 7-ről.

„Az új trónörökös katonai előléptetése.

Bécs, július 6. (Eredeti távirat.) Károly Ferenc József trónörököst, augusztus 17-én, születésnapján ezredessé fogja kinevezni a király. A trónörökös egy tüzérezred parancsnoka lesz. Egyidejűleg Lobkowitz Sztenko (Zdenko) herceget, a főherceg eddigi kamara-elöljáróját udvarmesterré léptetik elő.

Berchtold a királynál. Bécs, július 6. (Eredeti távirat.) Őfelsége másfélórás kihallgatáson fogadta (Leopold von) Berchtold gróf közös külügyminisztert.

Közös minisztertanács. Bécs, július 6. (Eredeti távirat.) Holnap közös minisztertanács lesz, amelyen a két ország miniszterelnöke és a közös miniszterek lesznek jelen. – Tisza István gróf ma éjjel Budapestről ideutazott, hogy a közös minisztertanácson részt vegyen…

Bizalmatlanság egy horvát képviselő ellen. Eszék, július 6. (Eredeti távirat.) Tegnap este az alsóvárosi jogpárt gyűlést tartott, melyben Kraus képviselőnek bizalmatlanságot szavazott, mert teljesen a szerbek és a koalíció irányát követi.

A gyűlés felháborodását fejezte ki a szerajavói merénylet fölött. A gyűlés után annak résztvevői tüntető körmenetet akartak tartani, de a rendőrség ezt megakadályozta, mert a körmenet nem volt bejelentve. Mintegy négyszáz tüntető mégis végig vonult a városon, és gyalázta a szerbeket és a koalíciót.

A rendőrség szétszórta a tömeget. Az utcát, melyben Muncsevics Vazul, a szerbek vezére lakik, a rendőrség elzárta a tüntetők elől.”

Eddig tartottak a „Pécsi Napló” július 7.-i, a címben foglalt tárgyú cikkei. Most lépjünk egy nappal tovább: a konzervatív „Dunántúl” július 8.-i számának „Hírek” rovatához.

„– Gyászmisék a trónörökös párért.

Zdenko Lobkowitz herceg
(Forrás: Wikipédia)

A pécs-budai külvárosi plébánia templomban július 9-én, csütörtökön reggel fél 8 órakor ünnepélyes gyászistentisztelet lesz a szerencsétlen véget ért Ferenc Ferdinánd trónörökösért és nejéért, Zsófia hercegnőért, mely istentiszteleten (Peter) Griesbacher A-moll ’Requiem’-jét a ’Libera’-val, s (Caspar) Ett ’Graduale’ és ’Dies Irae’-t fogják énekelni.

Értény (Tolna vármegyei) község is kivette részét a fenséges trónörökös pár tragikus halála feletti mély gyászból. A középületek, templom, iskola, községháza és katholikus (sic!) körön gyászlobogók lengnek, július 3-án este 8 órakor fél óráig kongtak-kongtak a harangok, úgyszintén július 4-én reggeli 6 órakor a gyász jeléül.

7 órakor a községházán képviselőtestületi gyűlés volt, melyen Fetter Gyula plébános kegyeletes szavakkal parentálta el a tragikus véget ért trónörökös párt. 8 órakor a plébániatemplomban ünnepélyes gyászmise volt, melyen megjelentek a községi elöljáróság és képviselő testület, valamint a római katolikus iskolaszék tagjai, a magyar királyi postatisztek, az iskolás tanulók, s a hívek nagy számban, dacára a nagy munkaidőnek.

Utána az iskola termébe gyűltek egybe a tanulók, szüleik, és az iskolaszéki tagok. Pintér István kántortanító szép beszédben emelte ki a trónörökös pár mintaéletét, majd lefestette azt a mély gyászt, amely tragikus halálukkal a két ország népét érték…

A katonazenekarok ismét játszanak. A mély gyászból, mely az országot érte, kivették részüket természetesen a vidéki színházak is, amelyek néhány napig nem játszottak. Különös veszély fenyegette azonban azokat a színházakat, amelyeknél katonai zenekar működik, attól kellett tartani, hogy a zenekarokat a három hónapig tartó katonai gyász idejére visszarendelik ezredéhez. Mint most értesítenek bennünket, a honvédelmi, illetőleg a hadügyminisztérium táviratilag (sic!) megengedte a színházaknál működő összes katonai zenekaroknak, hogy ismét részt vehetnek a színházi előadásokon. Füredi Béla pécsi színtársulatánál, amely jelenleg Nagykanizsán időzik, szintén elfoglalta a honvédzenekar a helyét az orkeszterben (a zenekarban).”

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.