Király Lajos nyelvészeti munkásságáról

„Aki a maga idejében jót tesz, századokért dolgozott”
(Fénelon, François)

 

Az Időfolyam halad, nem lehet feltartóztatni, legfeljebb kicsit lassítani. Bár  talán  hihetetlen, mégis igaz: Király Lajos tanár úr, a dél-dunántúli régió kiemelkedő tudású kutatója ebben az évben érkezik el a 90. születésnapjához! Terveink szerint szeptemberben nagy ünneplésre kerül majd sor Marcaliban. A jeles jubileum ok arra, hogy áttekintsem az ünneplendő tudós, kedves barátunk és kollégánk életművét.

Király Lajos 1936. szeptember 27-én született Göllében. Mivel fél éves korától Büssüben nevelkedett, ezt a falut tekinti szülőhelyének. A kaposvári Tanítóképző Intézetben érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-történelem szakos középiskolai tanár diplomát. Nagy tekintélyű oktatóktól sajátíthatta el a nyelvtudományi kutatás alapjait. Benkő Loránd szakkollégiumában írta (Balogh Lajossal együttműködve) a somogyi állathangutánzó szavakról szóló tanulmányt. Ezt a munkát 1958-ban a néprajz- és nyelvjáráskutatók pályázatán I. díjjal jutalmazta a zsűri. A mű jelentőségét mutatja, hogy később (1976-ban) a gyűjtemény bővítve, könyv alakban is megjelent. A máig felülmúlhatatlan monográfia lehetett a mintája Guttmann Miklós és Köbölkúti Katalin ugyancsak értékes munkájának, a vasi nyelvatlasznak. – Király Lajos tanári pályája Kaposváron, a Táncsics Mihály Gimnáziumban kezdődött, majd a pécsi Tanárképző Főiskolán volt tanársegéd 1964–1965 között. Itt főleg a leíró magyar nyelvtan és a nyelvművelés szemináriumait vezette. A nem magyar szakosoknak nyelvművelést és helyesírást tanított. Két évig irányította a nyelvészeti-néprajzi diákkör munkáját. A baranyai gyűjtő utakon ismertette az élőnyelvi gyűjtés módszereit. Ő volt az első tanszékünkön, aki vállalta a beszédtechnika tanítását főleg Fischer Sándor gyakorlatai alapján. Dinamikus óravezetéséért dicsérték tanítványai. Jelentős eredménynek számított, hogy meggyőző, szakszerű és tapintatos tanácsai révén néhány hallgató javítani tudta kisebb beszédhibáját. Sok időt szánt a fogalmazási műfajok tanítására és a spontán beszéd gyakorlására. Pécsett úgy segítette Rónai Béla tájszógyűjtő munkáját, hogy részt vett a gyűjtő utakon Baranyában és Somogyban is. Így sajátította el a nyelvatlaszhoz szükséges adatok helyszíni gyűjtésének tudnivalóit. – Idősebb kollégái számára is példa értékű volt, hogy fiatalon szerzett doktori címet 1968-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán. – 1968-ban egzisztenciális okok miatt is visszatért Somogyba. 1968–1972 között a Somogy Megyei Könyvtár munkatársaként a közművelődést szolgáló kutatások irányítója volt. Éveken át ő szerkesztette a Somogy Megyei Honismereti Híradót, amelyben a tudományok szempontjából is értékes tanulmányok jelentek meg. Megszervezte a Somogy megyei helynevek gyűjtését, a helyszíni ellenőrzéseket és a kiadás munkálatait. Az impozáns, adatokban gazdag kötet 1974-ben jelent meg. Neves tudósok méltatták az értékeit (Kálmán B. 1974). A somogyi helynévgyűjtemény példája nyomán az 1960-as évek végén Tolnában és Baranya megyében is elindultak a helynévgyűjtő munkálatok. A gyűjtési módszerek folyamatosságának garanciáját az jelentette, hogy Ördög Ferencen kívül Király Lajos tanár úr is részt vett a TMFN és a BMFN ellenőrzésében, illetve ők is közzétevők voltak. Nagy igyekezettel egészítették ki az élőnyelvi gyűjtéseket, és gondosan kapcsolták a szóbeli nevekhez a levéltárak kéziratos térképeiről származó adatokat. – Király Lajos tanár úr 1972–1976 a kaposvári Tanítóképző Intézet oktatója volt; kezdetben docensi, majd főiskolai tanár státusban. Itt a leíró nyelvtan előadásait tartotta, és vezette a gyakorlati órákat. A nyelvművelés tanításán kívül az anyanyelvi tantárgy-pedagógia főbb kérdéseiről tartott érdekes előadásokat, és segítette a hallgatókat a tanítási gyakorlatokra való felkészülésben. Diákkörében lelkes tanítványai elsősorban a somogyi néphagyományok gyűjtésével foglalkoztak. Kiváló szakdolgozatok, pályamunkák készültek a gyűjtések eredményeiből. Főiskolai tanár státusban váratlanul és méltánytalanul nyugdíjazták 1996-ban. (Lásd még: Internet!)

Király Lajos pedagógiai és közéleti munkásságának fő elve – kezdetektől a nyugdíjazásig – a célszerűség és a hasznosság volt. Egész pályája során az foglakoztatta, hogy a feltárt nyelvjárási, néprajzi, helynévi dokumentumokat hogyan lehetne legcélszerűbben felhasználni a nyelvészeti, néprajzi és a helytörténeti kutatásokban. Példákat adott erre a rendkívül összetett és nehéz munkára. Például azzal, hogy megírta a kaposvári utcanevekről szóló névtani tanulmányát, és azt is kutatta, hogy Kaposvár mai nyelvének milyen főbb jellegzetességei vannak. – Nagy szakmai elismerés volt számára, hogy egyik munkatársa lehetett a tanítóképzők számára készült tankönyvnek. Ebben ő írta a mai magyar nyelvjárásokról és névtani kérdésekről szóló fejezeteket (A. Jászó A. 2004. 640 és 641–686). A tudnivalókat érdekes példákkal illusztrálta. Tankönyvi szövegei példamutatóan takarékosak, egyértelműek, olvasmányosak; így könnyen megjegyezhetők. Dolgozataiban, könyveiben nyoma sincs a tudálékosságnak, a homályos fogalmazásnak. Sajátos stílusának kialakulásában biztosan szerepe lehetett annak, hogy kiváló professzorai voltak. Pais Dezső, Benkő Loránd, Szathmári István szaknyelvi szövegeit biztosan mintának tekintette, de tehetsége is segítette abban, hogy megteremtse a nyelvi önkifejeződés sajátos formáit.

Király Lajos tanár úr életművében a dialektológiai tanulmányait kell az eső helyre tennünk. A somogyi állathangutánzó és állathívogatókról szóló könyvének különös értékei: a példás, célszerű adatközlésen kívül az adatok térképi ábrázolása, a szavakhoz fűződő igen érdekes megjegyzések formájában. A közölt térképi adatok alapján a nyelvjárási határok (izoglosszák) vonalait is megállapíthatja az olvasó (Király L. 1990. 1–8., 9–11.,14–27,. 29–39., 41–44. éa 47–51. sz. térkép). A könyv bemutatójára Kaposváron került sor. Kiss Jenő professzor úr, a Magyar Nyelvtudományi társaság elnöke méltatta a mű értékeit-jelentőségét. Szerinte Király Lajos dialektológiai munkásságának betetőzője, csúcsteljesítménye a Somogy-zalai nyelvatlasz (rövidítve: a S–Zny). Ez a mű a legkiválóbb regionális nyelvatlaszok sorába tartozik. Adatai alapján pontosan megrajzolhatjuk a somogyi nyelvjárások jelenséghatárait (Király L. 1990. 62–11). [Lásd a 3., 10., 13., 15., 16–20 –23. és a  24. sz. térkép adatait!] A könyv rangját mutatja, hogy az egyetemi tankönyvben Juhász Dezső ismerteti Király Lajos munkáját, és egy összesítő térképet is közöl a Függelékben (Juhász D. 2001. 116).

Természetesnek tartjuk, hogy – Kiss Géza és Berze Nagy János példája nyomán – nyelvészeink a helynevek, tájszavak, hiedelemszövegek, mondák gyűjtése során felismerték a folklóremlékek értékeit. Érthető, hogy a néprajzi tárgyú műveikben népdalok is szerepelnek. Nagy nyereségnek tekintjük, hogy Király Lajos és felesége Péter Mária közös munkájaként elkészült a somogyi betyárdalok, majd a 200 katonadal gyűjteménye (Király L. 2002 • Király L. – Péter M. 2011). – Remélhetőleg segíti majd az archaikus népszokások újra éledését, hogy Király Lajos összefoglalta a jeles napokhoz fűződő népszokásokat, és külön kis füzetben tette közzé a régi lakodalmak szellemes vőfélyverseit (Király L.1995, és Király L. 1997).

Király tanár úr folyamatosan kapcsolatban maradt az ELTE BTK nyelvészeivel, főleg a dialektológia kutatóival. Őszinte, baráti kapcsolatok fűzték a szombathelyi Tanárképző Főiskola oktatóihoz, a szegedi Szabó Józsefhez, Ördög Ferenchez, Markó Imre Lehelhez, Vadas Ferenchez és a volt pécsi kollégáihoz. Én is (P. J.) sokat köszönhetek neki. Válságos éveimben önzetlenül sietett a segítségemre akkor is, amikor ezt külön nem kértem tőle. – Tartalmas, újszerű gondolatokat megfogalmazó előadásaival járult hozzá a nyelvészeti konferenciák sikeréhez. Levelezés útján gyakran ad még napjainkban is tanácsokat egykori tanítványainak.

Összefoglalva: ismertetésem azért íródott, hogy a magam és a magyar nyelvésztársadalom nevében is kifejezem Király Lajos tanár úr iránti tiszteletünket. A jeles évfordulóra készülve azt kívánom, hogy jó egészségben teljenek napjai, és maradjon még ereje életútja tanulságainak írásos megörökítésére!

 

Irodalom

• Balogh L. – Király L. 1976 = Balogh Lajos – Király Lajos: Az állathangutánzó igék. hívogatók és terelők somogyi nyelvatlasza. Budapest, 1986.
• A Jászó A. 2100 = A magyar nyelv könyve Főszerkesztő: Jászó Anna. Budapest, 2010.
• Internet = Király Lajos életrajza és munkái – https:// somogy. hu>eletrajzok>kiraly-lajos-dr.
• Juhász D. 2001 = Juhász Dezső: A nyelvföldrajz magyar eredményeiből In: Magyar dialektológia – Szerk.: Kiss Jenő Budapest, 2001.
• Kálmán B. 1974 = Kálmán Béla ismertetése a Somogy megye földrajzi nevei című kiadványról – In: Magyar Nyelv 1974/3. 360–364.
• Király L. 1995 = Király Lajos: A kalendáriumi jeles napok népszokásai Somogyban. Kaposvár, 1995.
• Király L. 1997 = Király Lajos: Vőfélyversek a somogyi lakodalomban. Kaposvár, 1997.
• Király L. 2002 = Király Lajos: „Híres betyár vagyok”… A betyár alakja a somogyi
  • népköltészetben Kaposvár, 2002,
• Király L. – Péter M. 2011 = Király Lajos – Péter Mária: „Kaposvári városházra rásütött a fényes nap” – Kétszáz somogyi katonadal Kaposvár, 2011.
• Pesti J. 1976 = Pesti János Ismertetés Balogh Lajos – Király Lajos Állathangutánzó igék, hívogatók és terelők somogyi nyelvatlasza Budapest, 1976. – Somogy 1976/4. és Somogyi Honismereti Híradó, Kaposvár, 1976/1. 181–185.

 

Király Lajos főbb munkái:

Áprilisi jeles napok; Farsangi népszokások Somogyban; Februári jeles napok; Januári jeles napok; Márciusi jeles napok; Nyelvtörténeti emlékek Somogy megye helyneveiben; Októberi jeles napok; A somogyi helységnevek népi magyarázatai; Személynevekből alakult helységnevek (Somogyban); Somogy-zalai nyelvatlasz; „Híres betyár vagyok” (betyárdalok) … ; Katonadalok gyűjteménye: Péter Máriával közösen írt könyve; A megyei helynévtárak egyik közzétevője volt az SMFN-ben, a TMFN-ben, a BMFN-ben.
SMFN: Somogy megye földrajzi nevei (1974)
TMFN: Tolna megye földrajzi nevei (1981)
BMFN: Baranya megye földrajzi nevei I., II. (1982)

A helynévi kiadványok ma már elérhetőek digitalizált formában az interneten: Magyar Digitális Helynévtár https://mdh.unideb.hu