Melyek voltak pályája legfontosabb mérföldkövei, amelyek meghatározták jelenlegi kutatási és oktatási fókuszát?
(Kép forrása: www.researchgate.net)
Az immár több évtizedes életpályám egésze kötődik az oktatáshoz, mérnöktanárként a műszaki fejlődéshez és szakképzéshez. 1974-ben szereztem mérnök tanári diplomát a Műegyetemen, dolgoztam szakmai tanárként, majd ezen a területen szereztem tudományos minősítést és lettem az MTA kutatója. Az oktatásfejlesztés-kutatás intézményrendszerében már évtizedes tapasztalatokkal rendelkeztem, amikor a rendszerváltás első éveiben az államigazgatásban, a szakképzési fejlesztését prioritásként kezelő munkaügyi kormányzatban kezdtem el dolgozni. Majd másfél évtized után pályán utolsó szakasza újra a felsőoktatáshoz kapcsolódott, a Műegyetemen visszatértem egykori tanszékemhez, a mérnök- és közgazdásztanárok képzését irányítottam.
Hogyan látja az ipar 4-0 és az AI hatását a felső oktatás és a szakképzés tartalmaira és módszertanára?
E két nemzeti és globális stratégia az elmúlt 10 év fejlesztési folyamatait itthon és a világban egyaránt meghatározta. Ezen túl az oktatás egésze, de különösen a felsőoktatás a Covid-19 hatására alapvetően megváltozott. Tartalmában, szervezetében, de különösen módszertani kultúrájában egy olyan átalakulás kezdődött, melynek dinamikája minden eddigit meghalad. A változás iránya megkérdőjelezhetetlen, a tempó, az új befogadása az, ami az oktatás számára korszakos kihívás. Bár a hagyományait tekintve vannak különbségek felsőoktatás és szakképzés között, azonban az innovációs folyamatok mindkét oktatási alrendszert alapjaiban változtatja meg.
Milyen kompetenciákat tart elengedhetetlennek a jövő munkaerő piacán, és ezek miként építhetők be a tantervekbe?
Az oktatás új formáira és módszereire mély hatás gyakorol az, hogy a tanulás emberi alaptevékenységgé vált, mely az aktív életszakaszunk egészéhez kapcsolódik. Ez esetenként intézményi, formális képzési szakaszokban, esetenként egyéni, rugalmas az új technológiák igénybevételére támaszkodó tanulásban jelenik meg. A tudás olyan értékké, dinamikus tőkévé vált, melyet folyamatosan fejleszteni kell, s melyre jellemző a nyitottság és a komplexitás. Kevésbé a statikus elemekre koncentrál ez a tudáskonstrukció, bár az alapképességek intézményes fejlesztésére az iskola változatlanul jelentős hatással van. Lényeges ugyanakkor, hogy ez a “ tudásportfólió” folyamatosan változik, mely változás a feltételrendszerek fejlődésével is szorosan összefügg. E folyamatban a külső és belső tényezők együttesen hatással vannak tudásunk alakulására. A közvetlen gazdasági-társadalmi környezet mellett természetesen fontosak azok a attitűdök is, melyek érdeklődésünket, motivációinkat meghatározzák.
Vezetőként milyen elvek mentén hoz döntéseket és hogyan teremti meg az innováció kultúráját egy akadémiai közegben?
Viszonylag korán, pályám kezdeti szakaszában váltam vezetővé. Kezdetekben feltételezhetően bennem is volt túlzott önbizalom, gyors és hatékony döntésekre törekedtem. Ahogy teltek az évek úgy jöttem rá, hogy a participatív vezetési stílus, a kollégák bevonása a döntések előkészítésébe hatékony megoldás, megéri a többlet időráfordítást. Különösen igaz ez az akadémiai környezet esetében, mivel lényegesek a tradíciók, ugyanakkor az innovációra való készség szintén sajátos jellemzője a fejlődésnek, ezért a múlt és a jelen együttesére kell a jövőt felépítenünk.
Miben látja az interdiszciplináris együtt működések legnagyobb hozzáadott értékét az oktatás és szervezetfejlesztésben?
Egyszerű példával illusztrálom: a zárt diszciplínákban való gondolkodás olyan additív tudáskonstrukció, melyben az erőforrások összegzésére törekszünk. Ezzel szemben a multidiszciplinaritás, számos esetben, példa erre az egészségügy mellett az oktatás is, olyan multiplikációt jelent, melyben a különböző diszciplínák innovatív kapcsolódása által megsokszorozza, a tudományos ráfordításokat, gyorsabb és jelentősebb tudáskonstrukciót hoz létre. Mivel világunk is egyre inkább bonyolultabbá válik, az új komplex problémák kezelése során a multidiszciplináris együttműködés lényeges előfeltétele a tudomány sikerének.
Milyen nemzetközi tapasztalatok vagy jó gyakorlatok formálták leginkább a gondolkodását az elmúlt években?
Szerencsés ember vagyok, bár életem első három évtizedében csak tanulmányaim jóvoltából szerezhettem nemzetközi szerény tapasztalatokat. Az 1980-as évek végére, mint sok kortársam számára, megnyílt a világ, a tudományos együttműködési formákba – konferenciák, kutatások, tanulmányutak – intenzív módon bekapcsolódhattam. Ez módot adott a tanulásra, a nemzetközi tendenciák megismerésére, az új kutatási módszerek elsajátítására. Fontosnak tartom a diszciplináris hátterek vonatkozásában az összehasonlító tudományok művelését. Ezek nagyon komoly segítséget nyújthatnak olyan komplex rendszerek fejlesztéséhez, mint a felnőttképzés és szakképzés.
Mit tanácsolna a fiatal oktatóknak hogyan érdemes pályát témát és mentort választani?
A kérdés három elemet tartalmaz, melyekre vonatkozóan a válaszom: pályát választani hosszútávra érdemes, mérlegelve a személyes érdeklődés mellett a hosszabb, évtizedekre kivetíthető szakmai perspektívákat. A témaválasztás több személyes munkaszakasszal összefüggésbe hozható választás, melyben a változás lehetősége is adott. Mindez összefügg a fejlődés folyamatával saját fejlődésünk, karrierünk kihívásaival, s e tekintetben az új feladatokra, kihívásokra célszerű nyitottnak lennünk. Végül lényeges, bár a szubjektív elemeknek is kétségtelen fontos szerepe van, az egyén és a partner habitusának jellege hatással van a mentorok kiválasztására. Életpályám során szerencsém volt, hogy olyan mentoraim voltak, akik hosszútávon jelentős hatást gyakoroltak munkámra és számos esetben egy életre szóló barátság alakult ki az együttműködés során.
A Szervezési és Vezetési tudományos Társaság elnöksége idején milyen stratégiai célokat tűzött ki, mely eredményekre a legbüszkébb?
A rendszerváltás első, viharos évtizedének végén lettem az SZVT elnöke. Feltételezhetően a munkaügyi igazgatásban vállalt akkori szerepem is közrejátszott abban, hogy Trethon Ferenc egykori miniszter után, aki szintén a BME-n végzett, vettem át az elnökséget. Visszaemlékezve az akkori, az ezredforduló előtti évekre a stratégiai cél egyszerű volt: A rendszerváltást megelőző évtized egyik progresszív szakmai civil szervezetének, a műszaki természettudományi egyesületek közösségének (MTESZ) egyik jelentős tagjának fenntartani a közéleti szakmai aktivitását és stabilizálni létét az új civil szervezetek. Közel fél évtizedig voltam a társaság elnöke, és bár nem személyes sikernek tartom, de tény az SZVT egyike azon civil szakmai szervezeteknek, mely ma is aktív, programjai, közleményei a nyilvánosság számára is hozzáférhetők.
Hogyan változtatja meg a digitalizáció és a hibrid tanulási környezet a pedagógia értékelés eszköztárát?
A digitalizáció már három évtizedes folyamat, mely a technológiai transzfer gazdasági társadalmi hatásainak komplexitását kiválóan szemlélteti. E folyamatnak, különösen a Covid-19-et követő időszakban érezhető hatása, hogy az online hálózati kommunikáció jóvoltából a munka világába elterjedt home office megoldásokhoz hasonló módon a közvetlen személyes részvételt mellőző hibrid tanulási környezet jött létre. Az új informatikai környezet a tanulás minden eddiginél differenciáltabb értékelésére nyújt lehetőséget, különösen az MI támogatásával megvalósítható adatelemzés az egyéni tanulási igények és stílusok differenciált elemzésével jelentősen képes javítani a tanulás hatékonyságát.
Mely friss kutatási projektjei könyvei hoztak a legmeglepőbb eredményeket, és milyen gyakorlati hasznosulást lát ezekben?
Az elmúlt években egy MTA-BME kutatócsoportot vezettem, mely a szakképzésben online környezetben a tananyag fejlesztés új modelljét fejlesztettük ki. Ennek lényege olyan mikro-tartalmak kialakítása és elektronikus repozitóriumokban történő elhelyezése, melyek alkalmasak a speciális szakképzési programok követelményei szerint a tananyagot modulokban szervezni. A műegyetemi környezet lehetőséget adott arra, hogy a fejlesztés szinkronban kapcsolódjon a gyakorlathoz, a szakmai tanárképzésbe az új eljárást bevezethessük. Bár ezeket az eredményeket nem tartom meglepőknek, de hasznosságuk, különösen a mai technológiai fejlődést szemlélve, az oktatásban vitathatatlan. Mi az Opus et Educatio folyőirat profilja milyen tématerületeket célközönséget és rovatstruktúrát céloz, és miben különbözik más hazai nemzetközi edulapoktól?
Az egy évtizeddel ezelőtti útjára bocsájtott Opus et Educatio kifejezetten a mai kor követelményeinek megfelelően, az egyetemi környezetben létrehozott online periodika, mely az nyitott hozzáférés elve szerint működik. A latinos cím a munka és az oktatás világának kapcsolódására utal, a lap a multidiszciplináris kutatások eredményeit ismertető közleményeket közöl. Az online megjelenés, a hypertextes publikálás, a nagy nemzetközi referáló rendszerekhez való kapcsolódás kiváló lehetőséget ad arra, hogy a legfrissebb források, mint tananyagok támogassák a tanítást és tanulást egyaránt. A cím és a olvasói kör között egyértelmű a kapcsolat a munka és az oktatás világában az innovatív törekvéseket kívánjuk bemutatni, a hazai és nemzetközi fejlesztői eredményekről a Tanulmányok, klasszikus és az Eszmélés című rovatunkban a pályakezdők első írásait publikálva újabb fejlesztés impulzusokat kívánunk adni a szakterület művelőinek.
Szóljon hozzá!