1914. Szarajevó – 29.

A temetés lefolyása utáni következmények –  8. rész

Ha mint mindig, most is a kor két legjelentősebb helyi napilapjának, a konzervatív „Dunántúl” -nak (1911-1944) és a liberális „Pécsi Napló” -nak (1892-1944) július 8.-i száma vezércikkeit figyeljük, hasonló eszmefuttatás nyomaira bukkanunk az „indításnál,”: a trónörökös pár halála utáni napok helyzetértékeléséről adnak képet. Az előbbi lap „Nemzet és nemzetiség” című írása a talányos „Dr. K. Zs.” monogramú szerző tollából a következőképp kezdődik – „kivételesen” a két nappal azelőtti dátummal.

„Budapest, július 6. Minden nap távolabb visz minket a végzetes artstetteni sírbolttól (Ferenc Ferdinánd és felesége nyughelyétől): az élet parancsolja, hogy tovább menjünk, ez a szuverének szuverénje. Lelkünkből azonban nem tud egy hamar kisurranni a fájó emlékek árnya, benn marad, ugyanott kér magának a szeretet jogán helyet, ahol a keserűség jogán terhes gondolatok születnek meg. Elpusztult fejedelmi sarjának halálában a nemzetet gyalázták meg, a politikai nemzetet, egy olyan töredék, amelynek politikai aspirációival rokon gondolatok a mi országunk területén sem egészen idegenek.

Vannak olyan zavargó elemek itt is, olyan töredékek, amelyek nem akarnak a közös állami jólét nagy összefoglaló egységébe beleolvadni, ami a nemzet…

…Egyelőre igaza van felséges ősz királyunknak, hogy a gyalázatos szerajevói (sic!) merénylettel szemben azokban a részvétekben talált vigasztalást, amelyek a birodalom minden tájairól megnyilatkoztak. Hisszük, hogy a birodalom népei az utolsó órákban megértik, hogy a birodalmat csak a törhetetlen dinasztikus érzés tarthatja fenn, és egy reánk zúduló esetleges európai válság rázkódásait csak úgy bírjuk el, ha a százféle nemzetiség jobb időkre hagyja lehetséges vágyai és aspirációi teljesülését.” Itt a cikk a nemzeti összetartozás érzésének erősödését sürgeti a sokk után – a nemzetiségek oldaláról…

A következő lap vezércikke a „Csendesednek a hullámok. A szerajevói merénylet után” címmel íródott, és a nemzet-sokk utáni katonai teendők fölvázolásával folytatódott.

„Az az izgalom, amely a döbbenetesen gaz merénylet után fölcsapott, lassan kezd lehiggadni. Egyelőre nyugodtan be kell várnunk, hogy milyen eredménnyel fejeződik be a vizsgálat, amelynek menetéről és eredményeiről az utóbbi napokban alig szivárgott ki valami. A mai nap híranyagából megnyugtatóan szól felénk az az orosz hang, amely ellentétben az eddigi híradásokkal, a monarchia álláspontjára helyezkedik. Ennek a nyugodt hangnak erős kontrasztja az a bolgár félhivatalos cikk, amely a közelmúlt keserű csalódásaira gondolva, erősen feljajdul a galád Szerbia ellen.

Megkezdődtek már azok a szomorú, de szükséges intézkedések is, amelyekkel az elhunyt trónörökös helyének és elfoglalt magas parancsnokságainak betöltéséről kell gondoskodni. Ezek elseje az, hogy Frigyes főherceg lesz az új hadseregfőfelügyelő, és az idei őszi nagygyakorlatok már az ő vezetésével fognak lefolyni.”

Ehhez csatlakozott a lapnak ugyanebben a számában, a „Hírrovatunk” című rovat írásában, „Gizi” aláírással megjelent írás. Nézzük most ezt. „Lecsillapultak már a kedélyek. Egy percre megállt az emberek szívdobogása, egy percre összekulcsolták örökösen munkához szokott kezüket, ijedtség ült ki az arcokon, és úgy jártak, mintha temetőben lennének. — Meghalt a trónörökös! Mindenki ejtett érte egy-két könnyet, vagy elmondott egy halk imát, az egyik a trónörököst, a másik az embert, a harmadik a három gyermek apját sajnálta benne.

És ma már — Istenem, örökké semmi sem tarthat — csak itt-ott esik róla egy-két szó, az emberek kezdenek napirendre térni felette, hozzászoknak a gondolathoz, hogy: nincs. Szemünk megszokta a gyászlobogókat, melyeket fásultan lebegteti a lankadt nyári szél, és melyeket már pár nap múlva levesznek a házakról. Az udvari körök néhány heti gyász után levetik a gyászruhát, és megszokják, hogy Ferenc Ferdinánd daliás alakja nincs már közöttük.

És a három árvának a még vonagló gyermek szíve is hozzászokik, hogy szeretet és melegség helyett hideg fény és pompa vegye őket körül.

És mi? — Mi elgondolkozunk rajta pár percig, hogy ha két hatalmas állam trónörökösének erőszakos halála felett így napirendre tér a világ, hogyan tűnünk el mi, a jelentéktelen, a hétköznapi emberek az élők emlékezetéből.

Mi, akik gyászpompa, fekete lobogók, országos részvét nélkül, csak néhány ember könnyétől kisérve, egy-két koszorúval, csendesen, szerényen vonulunk a holtak birodalmába? De csak egy percig! — Tovább nem állhatunk meg ebben a vad, veszett forgatagban, megyünk tovább, dolgozunk lázasan, szünet, pihenés nélkül, és felejtünk könyörtelenül, hogy aztán mikor már nem bírják tovább izmaink, és örökre eláll a szívverésünk, minket feledjenek. … Hiú mese az Örökkévalóság !…..”

A „Dunántúl” július 8-i számában adott hírt a baranyai egyházi tanító-egyesület szekszárdi közgyűléséről, amelyen a tárgysorozat mellett megemlékeztek a trónörökös pár tragikus haláláról is.

„Tanítógyűlés Szekszárdon. — Saját tudósítónktól. — Szekszárd, július 6. A „Pécsegyházmegyei r. k. Tanitó egyesület“ ez évi rendes közgyűlését július 6-án tartotta Szekszárdon, Tolna vármegye székházában, dr. Igaz Béla egyházmegyei főtanfelügyelő, egyházi elnök és Horváth Ignác világi elnök elnöklete mellett. A közgyűlés előtt 8 órakor dr. Igaz Béla misét mondott a belvárosi plébánia templomban. Mise után a tanítók, mintegy háromszázan levonultak a Garay-szoborhoz, ahol Bodonyi Nándor szavalta el nagy hatással tegnap közölt, s ez alkalomra irt ünnepi költeményét, s koszorút helyezett a szoborra a tanítóegyesület megbízásából.

Majd Tolna vármegye székházának nagytermébe vonult a tanítóság. Itt Szentkirályi Ede nyitotta meg elsősorban a módszertani szakosztály ülését, amely alkalommal Kóródy Miklós tanítóképző intézeti tanár tett jelentést a tanító egyesület tankönyvszerkesztő bizottságának eddigi működéséről. A módszertani szakosztály ülése után a választmány tartott ülést, melyen a benyújtott indítványok tárgyaltattak.

Pont 10 órakor dr. Igaz Béla egyházi elnök magas szárnyalású, lelkes beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Utána Horváth Ignác szólalt fel, a napirend előtt, s javaslatára a közgyűlés jegyzőkönyvbe foglalta a tanítóegyesület mély gyászát trónörökösünk s fenséges nejének halála felett, kiknek életét orgyilkosok oltották ki Bosznia és Hercegovina földjén.

Ember János a magyar beszéd tanításáról mondott beszédet. Osztatlan figyelemmel hallgatott hatásos előadásában a lelkileg még jobbágysorban élő nép felszabadításáról beszélt a kultúra által, és fejtegette a magyar beszéd sikeres tanításának elveit.

Következett a titkári jelentés, melyet Báter János egyesületi titkár terjesztett a közgyűlés elé. A kimerítő jelentés minden irányban reá világított az egyesület ez évi működésére. A számvizsgáló bizottság jelentését Ruzsinszky József terjeszti a közgyűlés elé. Az egyesület pénzügyi viszonyai elég kedvezők, csupán a hátralékok óriási összege tölti el aggódással. A tagdíjak behajtása iránt intézkedést kér.

Kircz István teveli igazgató tanító igen szép és talpraesett előadást tartott e címen: Milyen irányba vezesse a tanító a felnőttek oktatását? Jeles előadó igen sok és érdekes gyakorlati útmutatást ad a kérdés helyes megoldására. Az országos katholikus (sic!) tanítói segélyalapnak I. évi közgyűlésére képviselőül Horváth Ignác világi elnököt küldötte ki az egyesület.

„Tiltakozás a vallástanításnak az iskolából való kiküszöbölése ellen“ címen Horváth Ignác világi elnök szólal fel; javaslatára az egyesület állást foglal azon törekvés ellen, mely a vallásoktatást az iskolákból kiküszöbölni törekszik. Következett a pályadíjak kiosztása. Pályadíjat nyertek: Pogácsi János, Straub János, Gergelics József.

Az indítványok letárgyalása után az egyesület tagjai levonultak a Katholikus (sic!) Kör helyiségébe, ahol barátságos társasebéd fejezte be a komoly értekezletet. Ujhegyi Alajos tanár akadályoztatása folytán nem jelent meg a gyűlésen, s igy nem tartotta meg beígért előadását. A titkári jelentést lapunk egyik közeli számában fogjuk közölni.”

A „Dunántúl” július 8.-i, ezzel kapcsolatos tudósításai az előzőleg említett politikai-katonai híreket ismertették. Elsőként nézzük a politikait. „Interpelláció a merényletről. Nagy érdeklődéssel néznek Andrássy Gyula gróf holnapi interpellációja elé, amelyben körvonalazni fogja az ellenzék álláspontját, és mintegy kényszeríteni fogja a miniszterelnököt, hogy hivatalosan állást foglaljon a monarchia megtorlási akciója kérdésében. A miniszterelnök minden valószínűség szerint azonnal válaszolni fog az interpellációra.”

Most jöjjenek a katonaiak. „(Carl von) Bardolff dandárparancsnok. (Bécs, július7.) A Neues Wiener Tagblatt értesülése szerint Ferenc Ferdinánd főherceg udvartartásának és katonai irodájának tagjai királyi kitüntetésben fognak részesülni. Bardolff dr. ezredest, a már feloszlatott katonai iroda elöljáróját dandárparancsnokká fogják kinevezni.”

„Az új hadsereg főfelügyelő. (Bécs, július7.) A király Frigyes főherceget bízza meg a közeljövőben a hadsereg főfelügyeletével. Frigyes főherceg a közeli hetekben Berlinbe utazik, hogy a német császárnak új állásában bemutatkozzék.”

I. Ferenc József (1830-1916) osztrák császár és magyar király utazása is helyet kapott a lapban. „A király Ischlben (Bécs, július 7.) Ő felsége ma reggel 8 óra 34 perckor a penzingi pályaudvarról kíséretével udvari különvonaton Ischlbe utazott. A városból a pályaudvarig vezető útvonalon nagy közönség gyűlt össze, amely ovációkban részesítette az uralkodót. A király, aki nyitott udvari fogaton érkezett a pályaudvarra, üdének és frissnek látszott.”

Most nézzük a „Pécsi Napló” július 8-i, ezzel kapcsolatos híreit, sorrendben a horvát, a bolgár és az olasz eseményekről. „Tüntetés Zágrábban, Zágráb, július 7. (Eredeti távirat.) Ma délelőtt a székesegyházban és a szent Márkus plébániatemplomban ünnepélyes requiem volt a trónörököspár emlékére. A rekviem után egy Frank-párti csoport verődött össze a szábor (horvát parlament) épülete előtt, a nagy számban kivonult rendőrség azonban szétoszlatta.

A rendőrség felszólította továbbá a horvát nemzeti egyesület női osztályának az utcán menetben végig vonuló tagjait, hogy oszoljanak, ami lármás jeleneteket okozott. Egy Starcsevics párti csoportot, amely a Jellasics szoborhoz akart vonulni, hogy ott tüntessen a szerbek ellen, a rendőrség visszaszorította.

A Vadászkürt szálló előtt mintegy 40 főnyi Frankpárti csoport Frank Iván képviselővel az élén megtámadta Bauer képviselőt, akinek tegnap összetűzése volt a száborban Frank Iván dr.-ral. Frank dr. Bauerre mutatva, azt kiáltotta: — Ott is van egy oláh! (Az oláh szerbet jelent, Bauer azonban nem szerb, hanem horvát.) A csoport meg akarta verni a képviselőt, a rendőrség azonban szétkergette őket, és Bauer sértetlenül eljutott a szábor épületébe. A botrányok egyébként a szábor mai ülésén is megismétlődtek.”

„A bolgár félhivatalos. Szófia, júl. 7. (Eredeti távirat.) Rendkívüli feltűnést keltett a bolgár kormány félhivatalos lapjának az a cikke, amely a szerajevói merénylettel kapcsolatban azt írja, hogy a gyilkosságba Szerbia is bele van keverve, mert az összeesküvést Szerbia organizálta.

György herceg számtalanszor kijelentette, hogy Ferenc Ferdinánd, az erős kezű trónörökös útjában van a szerb törekvéseknek. Bulgária mélyen fájlalja, hogy a monarchia elvesztette Ferenc Ferdinándot. Ideje volna már, ha az európai hatalmak okulnának Szerbia viselkedésén, és gyámság alá helyeznék Szerbiát, a macedón területeket pedig kivonnák fennhatósága alól.”

„Requiem Rómában. Róma, júl. 7. (Eredeti távirat.) A Mária templomban ma volt az ünnepélyes requiem az elhunyt trónörököspárért, amelyen a királyi családnak csaknem valamennyi tagja megjelent. A templom ajtajában a királyt Mérey Kajetán osztrák-magyar nagykövet fogadta.”