Csodálatos hangulatban
csónakázok önmagamban
fenn a vízen nyugalomban,
amiközben lenn alattam,
szavakkal leírhatatlan
háború dúl hangtalan.
Idefenn alkonyi varázs,
a víz, mint vérvörös parázs,
lenge szellőben szívolvadás,
de odalenn minden más –
hangzavar, halkáromkodás,
az egész egy hatalmas blamázs.
Evezőm a szelíd vízben
vigyázva lágyan merítem
fenn szerelem fogja kezem –
őrült veszekedés ott lenn
és menekül az értelem
mert ott a harc a lételem.
Hol hal a halnak farkasa,
pontyra vadászik a busa,
csöpp halat csócsál a csuka
s mi szemnek szép ingere a
kecses keszeg csak vacsora
soha ne merülj le oda!
Mert ami irónia idefenn
az halálos vicc odalenn,
s míg fenn a nyugalom honol
odalenn halálos veszély lohol
sose higgy a gonosz halaknak,
még a végén horogra akasztnak.
(Jan Kaczmarek nyomán)
Szóljon hozzá!