Volt egyszer egy ember. Kinézetre egészen átlagosnak tűnt, semmi rendkívüli nem akadt benne. Nem volt szarva, patája, agyara vagy karma, még csak a tekintetében sem lapult különös, nyomasztó mélység.
___Hétköznapi arca megmaradt egész nap, alkonyat után is teljesen emberien, bár általában kissé fáradtan festett. Még egy jóravaló baljós történet sem keringett róla. Nem mondtak rá szörnyű igézetet gyermekkorában, nem érzett különös vonzalmat a sötétség iránt, nem változott át semelyik napszakban, nem történtek különös balesetek körülötte, nem szólongatta éjjelente a hold és a vére sem hordozott semmilyen átkos örökséget.
___Úgy járt az utcán, mint akinek két hétköznapi lába van, s ezeket igénybe véve igyekszik eljutni egyik helyről a másikra, valami teljesen érthető okból. Ha szembejön veled az úton, még csak utána sem pillantasz.
___Amennyiben igazán figyelmesen nézed, talán láthatod a különös villanást fakó szemében, mikor a hulló leveleket, a tó partján ülő nőt, vagy a fán játszadozó gyermekeket nézi. Hacsak nem te vagy a gyerekek anyja, valószínűleg nem tulajdonítasz jelentőséget ennek a tekintetnek, egyszerűen tovább mész, még egy vállrándítást sem pazarolva rá. Mindenki más is így tesz.
___Ígyhát a hétköznapi ember, hétköznapi lábával tapodva a hétköznapi utcát, végül eljutott hétköznapi lakására. Itt aztán nem cselekedett semmi különöset. Tett-vett a szobában, ahogy az az emberek szokása, ha el akarják űzni azt a keveset, ami hátra van a délutánból. Senkit nem kínzott meg, nem idézett démont, nem beszélgetett lemészárolt áldozatainak vérét iszogatva a sátánnal.
___Mikor beesteledett, megvacsorázott. Hétköznapi étkeket evett, kenyeret sajttal, semmi emberi szív, eleven sötétség, unikornis ragu vagy szenvedő lélek nem került a tányérjára. Konyhájában nyoma sem volt boszorkány üstnek, gyermekek megsütésére kialakított kemencének, különböző szerveket tartalmazó furcsa üvegcséknek vagy kínzóeszközöknek.
___Miután evett, megfürdött. Hétköznapi vizet használt, nem szűzlányok vérét.
___Eztán elment lefeküdni. Egyszerű, hétköznapi ágyban aludt, nem koporsóban, vagy hullahalmon, s a bútor alatt nem lapultak jajgató szellemek, láncra vert szörnyek, sem csontvázak.
___Másnap reggel fölkelt, hogy újrakezdje egyszerű, hétköznapi életét. Napokig figyelhetnéd, s nem látnál semmi rendkívülit.
___Mégis, valahányszor pislogott, szemében maga a pokol tárta ki szárnyát.
________________
___Budavári Zoé barátunk és szerzőtársunk szerzői estje ma, március 14-én, szombaton lesz a budapesti Aznapban (Budapest, Dohány utca 68.) 19 órától Lélegző alkony címmel. Budavári Zoé fiatal költőnő felolvasóestjén a szerző válogatott művei fognak elhangozni. A moderátor Ocsovai Ferenc költő lesz, a verseket Balázs Lili Csenge adja elő. Zenél Rejtő Gábor és Ocsovai Ferenc.
___Minden verskedvelőt és érdeklődőt szeretettel várnak!
Szóljon hozzá!