Jobbító gondolatok a pihentető alvásért
Az ember bizonyos kor után nemcsak a napjait méri, hanem az éjszakáit is. Hány órát aludtam? Hányszor ébredtem fel? Miért nem pihenek ki semmit, amikor pedig „végigaludtam” az éjszakát? És ami talán a legfontosabb: az alvás csak a test dolga, vagy legalább annyira a léleké, a szokásainké, a mai világ ritmusáé is?
A Magyar alváskönyv 2 ebből a hétköznapi, mégis nagy kérdésből indul. Nem ígér csodát, nem kínál egyetlen varázsmondatot. Inkább több ajtót nyit: azt mondja, tessék, itt a sokféle ok és a sokféle válasz – keressük meg együtt, melyik illik ránk. A kötet erénye az, hogy nem egyetlen szemüvegen át nézi az alvást. Egyszerre van benne életmód, pszichológia, légzés, fül-orr-gégészet, táplálkozás, fogcsikorgatás, melatonin, stressz és álmatlanság. Ráadásul úgy, hogy a fejezetek külön-külön is olvashatók, miközben mégis egy irányba mutatnak: a pihentető alvás nem „szerencse kérdése”, hanem sokszor felismerésé, következetességé – és ha kell, szakmai segítségé.
A könyv a következő fejezetkből áll: ajánlások és előszók, alvás és életmód, alvás és egészség, alvásműhely, függelék.
A könyv felépítése olyan, mint egy jó beszélgetés. Először tisztázzuk, hol tartunk: hogyan alszunk, milyen a magyar valóság, mit tesz velünk a képernyő és az állandó készenlét. Aztán sorra vesszük, mi minden állhat a háttérben: pszichés tényezők, légzés és alvás összefüggései, fül-orr-gégészeti szempontok, táplálkozás, fogcsikorgatás, hormonális kérdések, stressz. Végül pedig megmutatjuk, hova lehet fordulni, milyen irányból érdemes közelíteni, és mi az, amihez már nem elég az otthoni tippelgetés.
A kötet egyik legjobb része a függelék. A kérdőívek (például a Berlin-kérdőív és az Epworth-skála) nem ijesztgetnek, hanem segítenek abban, hogy az ember a saját állapotáról reálisabban gondolkodjon. Aki pedig már járt az álmatlanság, a horkolás vagy az éjszakai ébredések útvesztőjében, az tudja: néha az a legnagyobb segítség, ha kéznél van egy tiszta térkép, hogy merre érdemes továbbmenni.
A Magyar alváskönyv 2 hangneme végig józan. Nem dramatizál, de nem is legyint. Azt üzeni: az alvás javítható – de nem egyetlen fogással, hanem figyelemmel, következetességgel, és szükség esetén orvosi, pszichológiai, életmódi segítséggel.
Kinek ajánlom a könyvet?
A könyvet azoknak ajánlom, akik:
reggelente úgy kelnek fel, hogy „mintha nem is aludtam volna”;
gyakran ébrednek, nehezen alszanak el, és szeretnék érteni, miért;
horkolnak, légzéskimaradás gyanúja merül fel, vagy már diagnosztizált alvási apnoéjuk van, és tájékozottabban szeretnének együttműködni a kezeléssel;
stresszes élethelyzetben élnek, és érzik, hogy az idegrendszerük este sem „kapcsol ki”;
vagy egyszerűen egy olyan, több oldalról körbejárt kézikönyvet keresnek, amelyből naponta egy fejezetet elolvasva is lehet építkezni – csendben, következetesen, a saját tempóban.
A Magyar alváskönyv 2 mögött nem „egy ember lelkesedése”, hanem közösségi szakmai munka áll. Az a fajta együttműködés, amelynél a cél nem a hangosság, hanem a hasznosság: hogy az olvasó a saját élethelyzetében, a saját kérdéseivel találjon kapaszkodót.
A Magyar Alvás Szövetség ebben a vállalásban nem csupán név a borítón: olyan háttér és koordináló erő, amely képes különböző területek képviselőit egy irányba rendezni. Ettől a kötet nem széttartó fejezetgyűjtemény, hanem egyfajta tudástérkép, amely az alvást, mint egészségügyi alapkérdést kezeli.
A Semmelweis Kiadó és a Galenus Kiadó közreműködése pedig a könyv azon oldalát erősíti, ami az olvasónak azonnal feltűnik: az áttekinthető rendet, az olvashatóságot, a tartalom „földre hozását”. Mert lehet valami igaz, lehet tudományos, lehet pontos – de ha nem befogadható, akkor nem segít. Itt viszont az a benyomásunk, hogy a tudás nemcsak megszületett, hanem meg is lett dolgozva az olvasó számára.
Szóljon hozzá!